Dátum: 2019. június 25. kedd    Mai névnap(ok): Vilmos, Viola


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Elvitte a cica (Jónás Tamás könyvéről)
"A nagy csavar az, hogy Jónás írásművészetében irodalomelméleti technikák színpadra ráncigálása helyett nagyon helyesen a fájdalomról szeretne beszélni. Hiszen az irodalom nyilvánvalóan a gondolatok, ha úgy tetszik: a fájdalom művészete. Csak egy baj van: ehhez nyelv is kell. Biztos vagyok benne, a szerzőnek is volt nyelve – csak elvitte cica."
   

   ELVITTE A CICA
   
   (Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak)
   
   


   Jónás Tamás új kötetében tíz novellát találunk. A legrövidebb az első, melynek már címe is gyógyíthatatlan várakozást kelt az olvasóban. Ráadásul a Sátán az egész könyv két legjobb mondatával kezdődik: „Az apja átvágta a hároméves Janika torkát. Kibelezett tollat dugott a lyukba, hogy azon át jusson levegő a fiú tüdejébe”. De aztán sután és sebesen kikerülünk ebből a kiváló aurából. A szöveget visszafelé olvasva sem fog magától megszólalni magnónkban a Black Sabbath. Legyen elég annyi a rettegők megnyugtatására; ha van is Sátán, hát se füle, se farka nincs neki.
   
   Az első gondot szintaktikai szinten észleljük, ugyanis a mondatok megjegyezhetetlenek. Kopognak. Külön elemzés tárgya lehetne a dialógusok sterilitása, illetve altató jellege. A kötetcím (Apáimnak, fiaimnak) explicite mutatja a pátosz struktúraalkotó jelenlétét. A probléma Jónásnál – úgy tűnik – műfajtól független, hiszen Németh Zoltán is rámutatott a szerző legutóbbi, Ő című verseskötetéről szóló kritikájában a megszólalást uraló ”patetikus hangra” és a ”közhelyek ismételgetésére”. Jónás nem erőlteti, hogy minderre rácáfoljon. A magányról jut eszembe Vince bácsijáról például megtudhatjuk, hogy „próbára tette az élet”. A nagy megpróbáltatásban pedig nyomban le is szűrte az artisztikus tanulságot: „minden könyv ugyanarról a pár meséről, gondolatról, lázról vagy közönyről szól”.
   
   Az egyik írás címe: Hűség-tremoló. Ez a „tremoló” (egy hang többszöri ismétlése, egyszóval: hangremegtetés) akár új műfaji jelölő is lehetne. Hiszen a legtöbb opuszra vonatkoztatható; annak ellenére, hogy a szerző próbál trendin ironikus lenni, helyenként még a fasz-pina tematikát is játékba hozva a „korszerűség” jegyében. De jaj, hiába, mindenha szándék: az irónia intenciója sajnos nem mentesít az irónia elmaradásának traumájától. Minden ellenkező híresztelés ellenére nincs itt semmi keménység. Hiszen kemény – a gondolat lenne, a kockáz(t)at(ás). Meg persze bármiféle – természetéből következőleg önveszélyes – felismerés.
   

   A nő, akivel folyton szeretkeznem kell képtelen megrajzolni az öregedést: „ötven fölött már jobb, ha nem kérdez az ember semmit, minden nap ajándék, minden élmény ajándék, minden kérdés útravaló”. A szeretkezések bemutatásai sem igazán meggyőzőek. A főhős az aktus elmaradásának okait a nőben (na, nem úgy!) keresve, megállapítja, hogy „Valami lelki gubanc. Vagy a klimax”. E novella igazi állatorvosi ló: kiválóan alkalmas a beszélő(k) intellektuális igényességének argumentálására. „nem szeretem túlbonyolítani az életet. Bonyolódik az magától is.” „Egy furcsa van csak ebben az egészben, hogy semmi furcsát nem látok ebben az egészben”. A hasonló, a könyv filozófiáját hitelesen megjelenítő mondatokat Varró Dániel is megirigyelhetné. „És végül is van ebben igazság. Mindenben van. Mindenben van valami. Ez az igazság.”
   
   A leírás kihívásként jelentkezik: „rám mosolygott. Amolyan elnézést kérő mosollyal. Nehezen tudnám leírni, hogy az milyen.” Az olvasó értékeli a narrátor őszinteségét és regresszív szellemeskedését: „Hátizsák. Hát-Izsák.” Vissza a kamaszkorba!
   Ha sokat tépelődünk, rájöhetünk, hogy van itt valamiféle írói törekvés a Magyarországon hagyományosan fontos és népszerű ún. szociopróza feltámasztására. De sem Császár István, sem a három Péter (Hajnóczy, Bólya, Horváth) szelleme csak nem jelenik meg. Szociopróza helyett nép-mesélés valósul meg: inkább ködösen, mintsem enigmatikusan.
   
   A nagy csavar az, hogy Jónás írásművészetében irodalomelméleti technikák színpadra ráncigálása helyett nagyon helyesen a fájdalomról szeretne beszélni. Hiszen az irodalom nyilvánvalóan a gondolatok, ha úgy tetszik: a fájdalom művészete. Csak egy baj van: ehhez nyelv is kell. Biztos vagyok benne, a szerzőnek is volt nyelve – csak elvitte cica.
   „Okos, kilencéves kisfiam! Minek írsz te naplót apádról? Minek szólalsz meg? Minek indítod be gondolataid fiákerét? Fáj ez a te apádnak. Nem sportoló ő, nem politikus, csak egy kispadra ültetett költő, akit innen is, onnan is szúrnak, szeretnek.” Ha már költő, hát idézzünk újra verskötetéből: „Elsírom magam egy-egy versemen, rövid prózámon”. Ezzel a legcinikusabb olvasó se lehet nagyon másként.

POLLÁGH PÉTER

   
   Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak
   Magvető, 2005, 230 oldal, 2390 Ft

   Pollágh Péter (1979), költő, író, kritikus
   Verseskötetek:
   Eleve terpesz (Kortárs, 2001.)
   Fogalom (JAK, 2005.)
   Írásait 1995 óta többek között a Prae, a Parnasszus, a Bárka, Az Irodalom Visszavág, az Új holnap, a Magyar Hírlap, a Népszabadság, a Magyar Narancs és a Népszabadság közölte.


   Kapcsolódó Pollágh:
   Történő kétely Az Ottlik-vedutáról
   Kapcsolódó:
   Németh Zoltán: Jónás Tamás: Ő
       

2005-06-07 21:49:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Cikkarchívum
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka
Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad
Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA
Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu