1963. Nemzeti Színház (Blaha Lujza tér), Shakespeare Julius Caesar előadás. Televíziós élő közvetítés – abban az időben még nem tudták rögzíteni a felvételt . Hatalmas jupiterlámpák egészítik ki a színpadi fényeket ezzel jelentősen megzavarva a színészeket . Caesart leszúrják, a megváltozott fények miatt rossz helyre esik össze, pont oda, ahol a sötétben a hatalmas bronzkapu (díszletterv Varga Mátyás) összezárul. A sötétben(!), de a TV lámpáit nem kapcsolják ki. A bronzkaput a zsinórpadról működtetik, nem lehet megállítani, mindjárt összeroppantja Ungváryt. Zsolt István az ügyelő a kapu mögött takarásban Ungváry lábáig lopódzik, megragadja és hátrarántja a jupiterlámpák fényében, így elkerülve a balesetet – a közönség a tragédiából egy pillanat alatt komédiát csinált. A színpadon a korszak legnagyobb színészei; Básti Lajos, Sinkovits Imre (1956 után először a NSZ színpadán ) Ungváry László. A statiszták között két „szépszál legény„, akik kitűntek magasságukkal; Wisinger István és Érdi Sándor, akkor ki gondolta volna, hogy pár év múlva a televízió meghatározó személyiségei lesznek.

A két úrral, akkor kezdődött – a máig tartó – baráti ismeretség. Számos alkalommal működtünk együtt színházi és egyéb kulturális esemény kapcsán. Ilyeténképpen figyelemmel kísértük egymás működését. A két megszállott kultúra- terjesztő a mai napig aktív, Érdi a közreműködésével létrehozott „Halhatatlanok Társulata” felújításán munkálkodik. Wisinger a A Nobel-díjas kém. Dokumentumregény Szent-Györgyi Albert életéről (Athenaeum, Bp., 2016.) után egy újabb dokumentumregénnyel örvendeztette meg a kulturális ismeretterjesztés barátait: Egy elme az örökkévalóságnak - Neumann János regényes élete címmel.

Nem venném a bátorságot, hogy kritikát merjek írni erről a nagyszerű könyvről. Amiért mégis néhány megjegyzést teszek, az azért van, mert a regény jelentős része foglalkozik az atom és hidrogén bomba létrejöttével és az azt követő időszakkal.
A Nemzeti Színház éppen 55 éve – 1965. áprilisában – bemutatta Kipphardt Az Oppenheimer ügy című darabját. Az akkori időkre jellemző módon műsorra tűzte, de a rendezést „külsőre” Fábri Zoltán neves filmrendezőre bízta. A színdarab az Amerika Ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság Oppenheimer elleni „per” bemutatása a drámaírás szabályai szerint. Wisinger könyvében – a fantasztikus kutatómunka eredményeként – részleteiben dokumentumok felsorakoztatásával ismerhetjük meg az „ügyet”.
„A mccarthyzmus Joseph Raymond McCarthy szenátor nevéhez fűződik, aki az 1950-es évek elején az Amerikai Egyesült Államokban „boszorkányüldözést” indított a kommunista és a kommunistának vélt személyek ellen. Az Egyesült Államok ellenségévé nyilvánítottak bárkit, akinél a legkisebb gyanú is felmerült, ellenük pedig kemény szankciókkal lépett föl a rendszer.”(Wikipédia)

Ezzel a témával foglalkozik a színház 1967-ben bemutatott Arthur Miller Bűnbeesés után című darabja, amely látszólag a szerző és felesége Marilyn Monroe „házasságtörténete”, de a háttérben folyamatosan megjelenik a McCarthy Bizottság működése. Bemutatva, hogy mennyi neves írót, filmrendezőt és színészt hurcoltak meg abban az időben.

Wisinger a zseniális Nemumann életét bemutatva megismerhetjük a „marslakó” magyar tudósok életét. Olyan hatalmas kutatómunka előzte meg e nagyszerű – hézagpótló - tudományos ismeretterjesztő mű létrehozását, amelyet csak egy Wisinger felkészültségű író hozhatott létre.

(Athenaeum Kiadó 2019)