Elég volt
Ábrahám István színművész halálára
Nézem
a
badacsonyi hévízi szigligeti
képeket
amelyek
belém marnak
Két
évvel ezelőtt
miért
fogtuk át
egymás
szárnyát
Talán
azért
nehogy
elszálljon
valamelyikünk
Miért mosolyogtunk karöltve
éles
lencsébe
Talán
azért
mert
életünk
eleget
zokogott
Nézem
a
badacsonyi hévízi szigligeti
képeket
amelyek
belém marnak
Két
évvel ezelőtt
asztalokra
könyökölve
milyen
jókat beszélgettünk
a
semmiről
amire
fölkaptad fejedet
s
kezeddel kettévágtad
a
légszomjas levegőt
harsogva
csöndesen
elég
volt
Nézem
a
badacsonyi hévízi szigligeti
képeket
amelyek
belém marnak
Két
évvel ezelőtt
miért
pakoltattuk tele
balatoni
asztalunkat
Talán
azért
mert
jöhetett a dőzsölés
mintha
Hébé elénk tette volna
istenek
poharait
mert
megadatik
aztán
ki tudja
mit
ad holnapunk
Nézem
a
badacsonyi hévízi szigligeti
képeket
amelyek
belém marnak
Legutóbb
telefonon
jót beszélgettünk
s
láttam kezedet
amint
kettévágta
a
légszomjas levegőt
harsogva
csöndesen
elég
volt
Fenséges
miskolci házban
utolsó
csöngetés után
amikor
függöny mennybe száll
csak
jövőre
lépsz
színházi lakkcipődbe
Akkor
is lassan szteppelsz
mert
félted
óvatos
lábad fölsebez
derékbatört
deszkát
Legutóbb
erről
jót beszélgettünk
s
invitáltam magamat hozzád
Halasztottad
mint
aki kezével kettévágja
a
légszomjas levegőt
harsogva
csöndesen
elég
volt
