Az írás iszonya
Másokat
olvasok
ahelyett
hogy
magamban lapoznék
Kivágott
s leégett
esőerdők utáni sivatag
a
lelkem
Lakatlan
akár
a „görbült tér”
Hamikor
iszom
alattomos
szörnyeteg
pattintja
le bilincseit
tobzódva
zúzza szét
tudatom
akaratom
Amit
meghagy belőlem
nem
én vagyok
Nem
látom a fát
az
erdőt
melyből
a papír készült
amire
írok
s
amire majd
írásom
kinyomtatják
(Sárándháza, 2001. XII. 4.)
Tériszony
(APÁK
ÉS FIÚK)
Nem
tudok fölnézni rád fater.
De
le sem nézek,
mert tériszonyom van.
(Sárándháza, 2001. VIII. 18.)
Bipoláris poétika
Írj
meg mindent
s
írd az ellenkezőjét is.
(Leányvár, 2001. XI. 1.)
Konszolidáció
Tintahalként
élni
kiszáradt
tengerfenéken.
(Leányvár, 1976.)
Demokrácia, most
A
hallgatás
és
a morgás jogával élünk.
(Leányvár, 2001. X. 31.)
Demodiktatúra
Kívül
gomolygó köd
Belül
homály vagy sűrű pára
Kihangosított
bazaltkemény
Hazugságokból
épül belénk
A
Vezér felségjel nélküli palotája
Farkasvakon hályogos szemmel
S
rettegve nézzük
Az
elmék hasadását
És
azt hogyan válik a vér
Szívünk
utcáin kóborló
Áldozati
füstté
Hasztalan
a szegények
Páriák
hívőn-hitetlen néma imája
Nem
tudhatunk nem gondolni
Gomolygó
sűrű köd
Leple
alatt a lelkünket
Rohasztó
Leprára
Mert
épül belénk megint
Kihangosított
bazaltkemény
Hazugságokból
A Vezér
Felségjel
nélküli palotája
(Sárándháza, 2002. március 21.)