Dátum: 2021. október 17. vasárnap    Mai névnap(ok): Hedvig


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
Krétakör Színház
PREMIER
Verebes István - Gera Zoltán
Részlet egy megjelenésre váró könyvből
Gera Zoltán (Szeged, 1923. 08. 19. – Budapest, 2014. 11. 7.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész. Verebes I. a születésnapján tiszteleg a nagyszerű pályatárs előtt.
A rendkívül sokoldalú Verebes István, amióta „befejezte színházi működését” egyre-másra írja, a pályájára visszatekintő könyveit. A pandémia alatt különösen termékenynek bizonyult. Jelenleg is több köteten dolgozik, amelyek megjelenésre várnak.
Ezek közül egyik a VOLTAK, amelyben emléket állít az egykori - ma már lassan feledés homályába vesző -, nagyszerű pályatársainak. Ezekből idézünk – a szerző engedélyével – időnként.

Tervezett borító
 
Verebes István:

VOLTAK

Mottó:

„Verba volant, scripta manent.”
(Caius Titus, szenátor)

„Az, mit ma megtanultunk,
jobban köt össze másnap?
S mire való a múltunk?
Hogy elmondjuk egymásnak”

(Faludi György)

„…a túlélés a gyász másik neve.”
(Radnóti Sándor)

„Ötven,
jaj ötven éve - lelkem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott, egyre többen -
jaj, ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,
ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig borultam s mindezt megköszöntem.”
(Kosztolányi Dezső)

 
GERA ZOLTÁN
(1923-2014)

Színész voltán túl is fokozottan rejtélyes személyiség volt. Ez tette még érdekesebbé a színészetét is.
Lehet, ha átláthatóbb, és főleg hajlékonyabb, „egyértelműbb” lett volna jellemezhetősége, sokkal nagyobb karriert csinál, hiszen ahányszor csak módom volt dolgozni vele, mindannyiszor egy nagy színész kiválóságának erényeit tapasztaltam.
Magán-érintkezésben nem volt kedves -, kedveskedő meg végképp nem! -, viszont a három lépés távolságot hat lépésre növelve is feltűnően udvarias figyelmet tanúsított mindenki felé. Bizalmát elnyerni csakis hasonló distanciával, és csakis a szemében bizonyított teljesítmények alapján lehetett. Gera szigorú értékelvek mentén nyilatkozott, barátkozott, és bár nem térített senkit hitvallásával, de könnyen felfedezhető volt minősítéseiben, és főleg azok stílusában, a zen-buddhizmus öntisztító szemlélete.
Hogy mitől és mikor vált alaptermészete zártabban megnyilvánulóvá, arra való teóriám eredőit sok apró elemből összerakosgatott magyarázattá fogalmazhatom, de korántsem biztos, hogy helytállóak feltevéseim. A korokban, amikben (ahogy ő nevezte) „sorsfolyamát” élte, az óvatosság és a tisztesség között próbált egyensúlyt teremteni. Hátrány megelőzte, konfliktus megkergette, ő pedig végig azon volt, hogy eltökélten erős és mind eszesebb maradjon. <

Törvénytelen gyerekként született, nagynénjei nevelték, későn ismerte meg az apját, aki aztán háború után örökre eltűnik, és akit később az 50-es években nyilasként tartottak számon. Gera „Horváth Árpád kollégista” lesz, amikor is egy angol nyelvű kötet angol nyelvű könyvtári pecsétjének alapján kémkedéssel vádolják. Annak érdekében, hogy felvegyék a Főiskolára, belép a pártba, de 56 után kilép belőle, ami aktuálisan nagyobb bűnnek számított, mintha eleve bele se lépett volna. Angol nyelven írt levelei alapján izgatás vádjával elítélik, kilenc hónapból hatot letölt a börtönben. Innentől kell színészként még negyven évig talpon maradnia.
Az általam igen sarkítottan és tömören felvázolt életrajzi elemekkel csak annyit szándékozom sugalmazni, hogy gondoljunk csak bele, miféle utakat kellett bejárnia -, nem! nem csak a mindennapjaiban! -, hanem eszmélésében is. Kényszerítette magát az értékesség, az értelmesség, az erény, a mértékletesség elérésére, de legalábbis minden úton-módon való megközelítésére.
Hogy miért?!
Fene tudja!
Valószínű, hogy eleve olyannak születhetett, és egy ismeretlen akarat programozta ösztökészletét. Következetesebben létező és lényegr ehatóbban kommunikáló színésszel soha nem találkoztam.
Amikorra odakerültem a lehetőséghez, hogy dolgozhassam vele, addigra ő már roppant rendszerezett és igényes módon létezett.

Kezdem ez utóbbival, hogy például semmilyen koszt nem viselt el maga körül. Apám feltételezte, hogy amióta Gera Szolnokon volt szerződésben, azóta vannak olyan ülőhelyek a vonatokon, amelyek évtizedek óta elütnek a többitől, mert azokat Gera mosta le még a 60-as évek idején fertőtlenítő kendőkkel.
Rendszerezettségének tanújelét lehetett venni felkészülésének „dokumentumaiból” is. Feladatainak példányaiban, bármit, amit valami miatt arra érdemesnek tartott, szövegkiemelővel szinezte át, amikben bizonyos szavakat különféle titkos jelzésekkel látott el, és ahová a hangsúlyt tennie tervezte, ott aláhúzta a fontos kifejezéseket,. A szinkronszerepeinek nyomtatott lapjait is előre kérte, hogy már azokat is kidekorálva állhasson a mikrofon és a vetítővászon elé.
Precíz emberként, és egyben precíz színészként precizitásával ellenőrzött minden slamposságot, felkészületlenséget. Egyszer egy „tömegjelenet” nyögvenyelős próbáján, ahol a darab összes szereplőjével egyszerre kínlódtam, és valóban kezdett szétesni a kezem alatt a fegyelem, Gera olyan módon teremtett le és intett helyettem mindenkit a nehézségek elviselésének alázatára, hogy utána már nem volt gondom megoldani a feladatot.

1979-ben, első önálló darabomnak, az „ÜZENET”-nek a Radnóti Színpadon ő játszotta a főszerepét. Onnantól kezdve már kerestem az alkalmat, hogy dolgozhassak vele. Barátságunkat igazolva, idemásolom azt a falamon bekeretezve lógó levelét, amit akkor írt, amikor 1993-ban Nyíregyházán elvállaltam a színház igazgatását.
Gera precizitását igazolja a lap tetején egy pecsét szövege:

„EXP.GERA ZOLTÁN
BIMBÓ ÚT 212. t:1787-159
1026 BUDAPEST HUNGARY”
És a levél:

„Kedves és szeretett Pista!
Leveled meglepetés volt, mondhatom azt is, hogy váratlan ajándék-csapadék, melytől üdülést kaptam.
Köszönöm.”
Már fogalmam sincs milyen alkalomból írtam neki, és miért, ám ez mindegy is.
„Érték -, és értékelő világomat ismerheted korábbról, melyben a gondolkodás és a szellem képviselői, így Te magad nemkülönben, sőt! – mindig is első helyezettek. Az pedig csak magától értetődő, hogy nem csak baráti -, hanem féltékeny és zabos pályatársakkal is körül vagy véve. Öregségemre kénytelen vagyok már több pozitivitást kiverejtékeznem magamból: ez az öregség kreativitása, (vagy ijedtsége!). Ami pedig a legújabb kalandodat illeti, nem gratuláltam és nem gratulálok (mármint színigazgatói létedhez), mert tudom Rólad, hogy saját kacskaringókban gazdag karmádat éled, dinamikus szuverenitással, mintha az életedben 6-7 reinkarnációt akarnál abszolválni. Ez a Te törvényed és én eléggé (karma) törvénytisztelő vagyok. De így nem mulaszthatom el, hogy sok-sok telitalálatot kívánjak Neked, a szellem késdobálójának, mielőtt még bezáródna ez a balkáni vurtsli. Szerettel ölel Apád és a Te barátod: Gera Zoltán és Helga.”
Az ilyen szeretetteli és megtisztelő mondatok nem (csak) a hiúságom elégítik ki, hanem kellő önellenőrzésre is sarkallnak -, mindamellett persze, hogy nagyon becsesek.

Bulla Elmával - 1955
 
Az is egy külön történet, hogy apámmal való barátsága miért, hogyan alakult, ezt már „TÓLIG” című könyvemben elmeséltem, most nem térek ki rá.
Az meg, hogy a végén a sajátja mellé odaírja felesége nevét is, jelzi, hogy csakis a vele való szimbiózisban volt hajlandó képviselni magát. Görgey Helga 2014. november 8-án, férje halála után egy nappal saját akaratából késztetve fejezte be földi pályafutását.
Amire büszke lehetek, az végül is nem más, mint közös munkáink felsorolása:
Shaw: SZENT JOHANNA, Radnóti Színház, Cauchon püspök
Molnár Ferenc: ÚRI DIVAT, Radnóti Színház, Fülöp úr
Zsolt Béla: ERZSÉBETVÁROS, Játékszín, Kardos úr
És mindezekben gördülékenyen, egymással nagyban egyetértve, ízlésünket tökéletesen egyeztetve működtünk együtt, de mégis: ennél talán még jelentősebb nyomatéka a hozzá fűződő viszonyomnak vele való szellemi rokonságom volt. Ehhez adalékként még valamennyit egy nyilatkozatából is idemásolok.

„Engem a kommunizmus leszoktatott mindenfajta kollektív együttérzésről, és rászoktam az individualitás tüntető érzésére: mindenki felelős a saját sorsáért, felelős azért, hogyan adja el magát, hogyan őrzi magát. Segítségre a deffektusos személyek szorulnak. Ebben az apokaliptikus világban - minden átkozódásom ellenére - azt mondom: ha sötétség van, márpedig az van, akkor ne a sötétséget átkozzam, hanem gyújtsak egy gyertyát. Az én gyertyagyújtásom abban áll, hogy az ember felelős a szemétért, a szennyért, önmaga elárulásáért. Én nem megyek bele gazdasági, szociális kérdések tárgyalásába. Mert az értékvesztés és az értékőrzés az individuum felelőssége. A korszak mentalitásából hiányzik a felelősség, mert a szabadságértelmezés démoni méreteket öltött.
hősiességet és a kiválóságot az helyettesíti, hogy ki tud meredek falra felmászni, hogy a rallye-n egy éles kanyarban ki marad életben. A rekordokat vallási tisztelet és dicsfény övezi. A munka, a kitartás, a szorgalom, a kötelességtudat, a felelősségtudat sehol nincs. Én sorsfolyamban folydogálok, mint egy patak, és különböző attrocitásokat hozok létre és szenvedek el. Hogy milyen értékekhez tapadtam, hogy ezekkel mennyire vagyok elégedett vagy elégedetlen, nem tudom megmondani. Mondja már meg valaki, miben vagyok rossz, és miben vagyok jó! Mert én tudom -, teszem hozzá gyorsan. Nekem ez az erőm. Tudom, mikor vagyok rossz, miben vagyok elégtelen. Nem pedig elégedetlen. Nincs hamis önképem. Nem tartom magam szenvedő hősnek, zseninek, nem tartom magam középszerűnek. Nincs elégedettség. Folyik és elfolyik az élet.
Összegzésül és homályosan annyit tudok mondani: elégedetlen vagyok, de nem tudom, hogy mivel.”

Egyetértek.

Évmilliókat átbolyongva
ezért, ezért kellett születnem,
egy cseppnyi esőkoppanásért
mitől a fűszál meg se rezzen
ezért, ezért volt érdemes,
a többi mind csak ráadás,
túlméretezett képkeret,
előkészület, megszokás,
a többi előszó és magyarázat,
csillag alatti jegyzetek,
de a középen az a szó
átüt koporsó-fedelet.
Az a szó, mi is lehetett,
vagy szín volt, hangba forduló,
csak tudnám. Vagyis jól tudom,
az érdemes volt az a szó.

(Károlyi Amy)

[kl]
2021-08-18 00:40:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
Cikkarchívum
Kétszázharminc éves a magyar nyelvű színjátszás
Ősbemutató Székesfehérváron
Az ember tragédiája 2.0
A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada
Darvay Nagy Adrienne - Szín játék
MGP - Coming out
Húsvét - ahogy lehet
Rendkívüli támogatás a színházi világban
Shahid Nadeem -
A Békéscsabai Jókai Színház a veszélyhelyzet idején
Budapest Bábszínház Youtube-on
Március 20. a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe.
Max von Sydow is elment
McCoy Tyner a legenda elment
A „Gyilkos” ismét lecsap
Meczner Jánost búcsúztatta a Budapest Bábszínház
Pert nyert a Beatles Apple a csalók ellen
Elment a „La subretta Aniko”
Ivánka Csaba-díj 2019
Esti Kornél bárki lehet
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
TV műsor
 
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu