Dátum: 2018. december 16. vasárnap    Mai névnap(ok): Etelka, Aletta


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
Krétakör Színház
PREMIER
Egy idegösszeomlás története
Sylvia Plath: Az üvegbúra c. darabja az Örkény stúdióban
Az Örkény stúdió „Az üvegbúra” c. előadását mindenképpen azoknak ajánlom, akikben megvan a nyitottság, a befogadó, teremtő és beleérző képesség. De ha jól belegondolok, aki színházba jár, annál mindez megtalálható.
A világ megy össze. A tenyeremben elférő okostelefonomban benne rejlik minden információ, amire csak szükségem van, és legközelebb színházba sem kell elmennem, a darabot a színészek eljátsszák a fürdőszobámban. A színházi előadások egyre inkább miniatürizálódnak és minimalizálódnak. Ezt hozza magával mindenek előtt, az anyagi kényszer. Az Örkény Stúdióban ehhez még a helyszűke is hozzájárul. Mind egy galambdúcban, úgy érzi magát az ember. A nézők a nézőtérként szolgáló összetákolt állványon, a fejük felett elhelyezett jupiterlámpák és reflektorok alatt, a feketére mázolt fűtési és ki tudja, miféle csövek között a szűk széksorokban egymás nyakába lihegnek. Ha van színházi előadásra alkalmatlan hely, hát ez az. És mégis, még itt is megteremtődik az igazi csoda, amit színháznak hívnak.

 
Maga a színpad tenyérnyi, a színészek olyan közel vannak, hogy a néző kénytelen kelletlen benne érzi magát a darabban. Itt nincs hideg távolságtartás, itt nem lehetsz külső szemlélő, itt együtt kell mozdulnod és lélegezned a művészekkel, minden idegszáladdal érezned kell a játékot. Érzed a színész legapróbb rezdülését, a mimika fontos szerephez jut, ami annyit jelent, hogy a stúdióban másképpen kell játszani, mint a nagyszínpadon.
Az Örkény stúdióban a kényszer egy teljesen új színpadi világot hoz létre. „Az üvegbúra” c. darabban a három művész szinte mindvégig a hátsó falon mászkál, mint az Állatkertben a majmok a ketrecben. És maga a színpad sem vízszintes, hanem billeg, mint a főhős talpa alatt az élet. A díszlettervező, Kálmán Eszter érdeme, hogy olyan teret teremt, ami olyan, mint az okostelefonom, benne van minden. Amíg üres a tér, fekete fehér csempékkel kirakott fürdőszobának tűnik, rózsaszín szegéllyel. Az is, meg ezernyi más. A rózsaszín, ami kezdetben a főhőst, Esther Greenwoodot jellemzi (habos tüllszoknyája is jelkép) a gyerekkor ártatlanságára utal. Ugyanakkor a fekete fehér csempés fürdőszoba már a kádban elképzelt öngyilkosság színtere, valamint az ideggyógyintézet zárkája.

 
A hátsó falon egyre emelkedő sorrendben elhelyezett deszkalapok az előadás előrehaladtával lassan értelmüket nyerik. A bal felső sarokban, a legmagasabban elhelyezett deszka jelenti például az otthont. A műsorfüzet nem jelöl meg külön koreográfust, ami annyit jelent, hogy Widder Kristóf rendező érdeme, ahogy művészeit ezen a falon mozgatja. Ez a mozgás a cirkuszi akrobatika és a kortárs tánc ötvözete. Ugyanakkor, mint minden deszkaszintnek, úgy minden mozdulatnak megvan a maga jelentése. A szex, vagy annak kísérlete ugyanabban a kifacsart, az ugyancsak a falakon elhelyezett kampókkal Esther erőltetetten szétfeszített lábaival zajlik. Az elektrosokkos jelenetben az Esthert alakító Zsigmond Emőke, mint egy bűvész szavára, a második és harmadik deszkalap között a levegőbe emelkedik. Egyben bámulatos fizikai teljesítmény is, amit a három szereplő ebben a darabban nyújt.

Ugyancsak a rendezés bravúrja, hogy a néző önmagán érzi, ahogy a búra a főhősre ráereszkedik, ugyanúgy fogy az ő levegője, és szinte fuldoklik. (Ha rosszmájú lennék, hozzátenném, hogy ehhez jócskán hozzájárul az is, hogy a stúdióban nincs légkondicionálás, sem levegőztetés, így valóban fogy a levegő a szűk térben.) Egészen frappáns megoldás, hogy Esther egyetlen egyszer hagyja el ezt a fürdőszobás teret, egyetlen egyszer lép ki, mintegy a színpadról és támaszkodik a falon körbefutó, feketére festett csőhöz, amikor az öngyilkosságot megfogalmazza a fejében. A rendező ezzel is érzékelteti, hogy a főhős számára az egyre inkább ránehezedő üvegbúrából csak úgy menekülhet meg, ha véget vet életének.

 
Nekem azonban éppen ezzel az öngyilkossággal van bajom. Valahogy dramaturgiailag nincs kellően előkészítve. Adott egy csinos, és rendkívül tehetséges fiatal lány, Esther Greenwood, aki előtt ott van az élet, sorra nyeri az ösztöndíjakat, élhetne csodásan, de neki ez az élet nem kell. A darab szerint az ötvenes évek elején járunk, hiszen a Rosenberg házaspárt 1953-ban ültették villamosszékbe, és ekkor kezdődik egyfajta társadalmi forradalom az Egyesült Államokban, ami megszüli az ifjúsági kultúrát. Ez a társadalmi lázadás hozza meg az amerikai tinédzserek szabadságát. A darab főhőse azonban ebből mit sem vesz észre, valóban üvegbúrában él. Mégis mi lehet az oka, hogy nem tudja elfogadni a jólétet? Tud ölni a jólét okozta spleen, az unalom? Hogy olyan férfiak kerülnek az útjába, amilyenek, még nem ad okot arra, hogy öngyilkos legyen, ilyen ütődött és még ütődöttebb férfiakkal élik le nagy átlagban a nők az életüket. Okként marad tehát az egyéni alkat. Csakhogy a barátnője is öngyilkos lesz, ami azt sejteti, hogy az akkori amerikai társadalomban kellene keresni az okokat. Erre azonban a darabból nem kapunk magyarázatot. Bocsánat, hogy ezt kell mondanom, de én ezt dramaturgiai hibának érzem. Gábor Sára dramaturg mentségére legyen mondva, egy könyvben rejlő apró idegi rezdüléseket, a lassú lecsúszást, egy hosszú folyamatot színházi darabban, nem könnyű visszaadni.

 
A darab szórólapja szándékosan csak felsorolja a három szereplőt, de nem ír melléjük szerepet. Ennek egyrészt abban rejlik az ok, hogy Kókai Tünde és Dóra Béla megszámlálhatatlan szerepet alakít a darabon belül, másrészt, az alkotók azt kívánták érzékeltetni, hogy itt három egyenrangú színészi alakítással állunk szemben, nincsenek fő és mellékszereplők. Ezzel csak egyetérthetünk, bár Zsigmond Emőke viszi a prímet mindenképp, hiszen ő a darab főhőse. Jó, akkor én se veszem őket külön, így leírom, hogy mindhármuk alakítása remek.
Emőke abban remekel, hogy úgy mondja el élete történetét, hogy egyfelől kívül áll rajta, tehát csak mint narrátor beszél róla, másrészt nagyon is megéli, megszenvedi. Bravúros kettősség. Kókai Tünde együtt érző és nemtörődöm barátnők (nem véletlen a többes szám), aggódó, ám tehetetlen anya, szigorú és lelketlen pszichiáter. Dóra Béla kitűnően hozza valamennyi, a darabban szereplő férfi típusát, a nagymenőt, a macsót, az anyámasszony gyáváját és az ütődöttet. Kókai és Dóra gyakran csak alájátszanak a főszereplőnek, máskor saját élettel telítik meg az éppen abban a pillanatban általuk alakított figurát. Ez a fajta színház egészen különleges képességeket vár el a színésztől. Egyszer talán arról is érdemes lenne értekezni, hogy az elmúlt fél évszázadban hogyan, és milyen mértékben változott meg a színészet és maga a színész.

Immár fényévekre vagyunk a klasszikus színháztól, ezért az Örkény stúdió „Az üvegbúra” c. előadását mindenképpen azoknak ajánlom, akikben megvan a nyitottság, a befogadó, teremtő és beleérző képesség. De ha jól belegondolok, aki színházba jár, annál mindez megtalálható.

 
SZÍNLAP

A regényt színpadra alkalmazta: Mikó Csaba
Fordította: Tandori Dezső

Díszlet, jelmez: Kálmán Eszter
Dramaturg: Gábor Sára eh.
Zene: Bakk-Dávid László
Zongorán közreműködött: Kákonyi Árpád
Fény: Kehi Richárd
Rendezőasszisztens-gyakornok: Barok Andrea eh.
A rendező munkatársa: Szabó Julcsi

Játsszák:
Zsigmond Emőke
Kókai Tünde
Dóra Béla

Rendező: WIDDER KRISTÓF

[Barcs Endre]
2018-05-28 00:46:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Cikkarchívum
Szabó Magda - Tündér Lala
A Frenák Pál Társulat új kompozíciója
Charlie Chaplin - A diktátor
Daniil Trifonov CD-je Chopin Evocations
Fekete Sándor - Lenkey tábornok
A vihar: az elmúlás tündérmeséje
Magyar Dráma Napja 2018
Országos fesztivállal indul az évad Egerben
Karosi Júlia - Gershwin-albuma
Citi
Leonyid Zorin - Varsói melódia
Színházak Éjszakája 2018.
Első százasát ünnepelte a Zenthe Ferenc Színház
„Házasság? Ahhoz én már túl kiegyensúlyozott vagyok!”
A Jókai Színház ezután is értékeket közvetít
Egy varázslatos este Elvisszel Budapesten
Sík Ferenc-díj a magyar ősbemutatókért
Egy idegösszeomlás története
A jó – néha – elnyeri méltó büntetését
Shakespeare reload
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
TV műsor
 
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu