Dátum: 2019. május 22. szerda    Mai névnap(ok): Júlia, Rita


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
Krétakör Színház
PREMIER
Aska és a farkas
Békéscsaba - Közép-európai Színházi Szomszédolás
A Közép-Európai Színházi Szomszédolás keretében most Szerbia kultúráját ismerheti meg a Békés Megyei közönség. A Jókai Színház Ivo Andrić, Nobel-díjas szerb író meséjéből Zalán Tibor mesejátékot írt, a művet Hernyák György a vajdasági színjátszás kiválósága rendezte. Díszlettervező Szasa Senkovity, a jelmezeket Papp Janó tervezte. Bemutató 2010. január 12., díszbemutató január 16.
 
Egy kis bárány nagy álmáról szól ez a mese, amelynek magyarországi ősbemutatóját láthatja a közönség Békéscsabán. A kisebbeknek és nagyobbaknak is szórakoztató színdarabban Aska egy olyan kisbárány, aki bármire hajlandó kivéve, hogy a birka bandának - s benne anyjának - szót fogadjon. Sok kos kerül ettől sokkos állapotba, de a bárányok hallgatnak - egy darabig.
Aska azonban egykettőre a birkaiskolában találja magát, ahol a pályaválasztásnál természetesen csakis a balerina szakma jöhet számára szóba. Valahol itt kezd elfogyni a birkatürelem, és habár a birkabégetés sem hallatszik az égig, azért zajos perlekedés veszi kezdetét. Azt, hogy a farkas hogy (és mivel) kerül a képbe, már nem mondanánk el, mint ahogy a két vadásszal sem lövetnénk le a poént, de az biztos, hogy Ivo Andrić, Nobel-díjas szerb író meséjéből Zalán Tibor mókás és tanulságos mesejátékot írt, a darabban felhangzó zenék és a dalszövegek pedig sziporkázóan szellemesek.

Zalán Tibor
(…)”A jó mese sohasem hazugság, ellenkezőleg, jól csomagolt igazmondás. És itt, a csomagolásnál vannak a nagyobb nehézségek a gyerekeknek írt darabnál…
A jó mese nem tanmese, legfeljebb tanít. Ez a mese megítélésem szerint jó tanmese, de nem tanít, hanem (csak) felmutat. Legtöbb munkám a színpadra átíráskor azzal volt, hogy a gyönyörű nyelvvel és ivoandrići elbeszélő kultúrával eltakart erős, számomra néhol már bántó didaxist feloldjam, és elkerüljem a szájbarágós, nagyon hagyományosan narráló történetvezetést. Más az írott mese és a színpadon látható ugyanazság, és a megfelelések megteremtéséhez általában kevesek az ismert és gyakorta alkalmazott mesemotívumok. A felsoroltak színpadra kerülését elkerülendő kellett idősíkokat váltanom, ami gyerekdarabnál nem feltétlenül megszokott, az eredeti rövidke mese linearitását összevissza törnöm, ezért kellett a mesevilágban megszokottnál keményebb (de nem rossz, gonosz) figurát alkalmaznom (balett-tanárnő), az eredeti műből hiányzó humort és iróniát megteremtenem egyes figurák felerősítése által.
A gyerekdarab nem lehet unalmas. Nyelvileg a sokféleség és – érdekes módon – a költőiség fogja meg a gyereket. A Stúdió K-ban most megy egy verses darabom, a Rettentő görög vitéz, ott tapasztalom, a gyerekek döbbenetesen fogékonyak a versszövegre. Nem azért, mert én vagyok a jó, talán én is valamennyire, hanem, mert a gyerek alapvetően költői lény. Csak később romlik el. Azonban, az összes költészeteddel elmehetsz a sóhivatalba, ha nem engeded nevetni a néződet. A gyerek imád nevetni. Együttnevetni a színházban. S bármilyen meglepő, vevő a nyelvi humorra, a szójátékra, mondatcsavarra – mindenre, amiről a felnőtt néző azt gondolná, hogy csak az ő privilégiuma. A gyerek szeret kárörvendeni. Hagyjuk rá! Az már a szerző dolga, hogy ne a főhősön kárörvendjen, mert akkor kínos vége lesz a színpadi mulatérozásnak, hanem azokon a figurákon, akiket nevetségessé kell tenni a végső igazságok alakítása miatt. Mert a gyerek szereti az igazságot is – kideríteni. Ha elmondják neki azt, lepereg róla. Ha felfedezi, kihámozza a történetből, az eléje rakott viszonyrendszerekből, büszke magára. Meg kell hát lebegtetni kicsit a szereplők közötti viszonyokat, magukat a szereplőket olyan helyzetbe kell hozni, amiben a gyerek dönthet, sőt, ítélhet. Aska esetében például: ha szót fogad, és nem csavarog, vagy, ha nem sértődik meg a balettiskolában, és nem rohan fejvesztve a Meredek Rétre, nincs kitéve annak, hogy találkozik a farkassal. De nem fogad szót, de sértődősködik…
A drámai vétségnek tehát a gyerekdarabban is meg kell jelennie, különben nincs dráma. Drámán itt a színház formáját értem. Sokáig tartózkodtam a zenés gyerekdarabok szeretetétől, rá kellett jönnöm, hogy a gyerekek roppantul szeretik az énekelt megoldásokat a darabokban. Lehet, hogy ez még az ősi ösztön munkálkodása, amikor dallam és szöveg egyszerre készült és együtt hatott? Az már más kérdés, hogy Kucserából olyan, sokféle zenét sikerült előhozni, amit a csak „legmaibb” zenei világot kultiváló gyerekek sem fikázhatnak le.
A gyereknek nyelvet kell adni, amelyet megért, és amelyet maga is tud beszélni, esetleg beszél is. Cselekményesnek kell lennie az előadásnak, mert a – különösen a mai, tévén és videón és komputeren felnőtt – gyerekek cselekmény-változatosság híján azonnal kikapcsolnak. A gyerek azt éli meg, amit eljátszanak neki, mert maga is a szerepjátszás korszakában tart – a színházban is együtt játszik a szereplőkkel. (...)

Forrás: jokaiszinhaz.hu mcs

Hernyák György
(…) „Igen, jól érzem itt magam, de őszintén megmondom, hogy nagy fenntartásokkal jöttem Békéscsabára. Budapesten voltam néhányszor, azt már ismertem, de Pest különbözik a többi magyar várostól. Itt közvetlenebbek az emberek, itt olyan munkatársakkal találkoztam, akik megnyíltak előttem, és igyekeztek velem együttműködni, közösen dolgozni, a szó szűkebb értelmében. Így én is megnyíltam, és kezdtem jól érezni magam, ami nagy szó.
Az emberek itt teljesen másképp dolgoznak, mint nálunk.. Ez mentalitás kérdése. Ugye, mi – akarva, akaratlanul – felcsipegetünk a szerb kultúrából is egy-két dolgot, mi két kultúrából építkezünk, sőt, én otthon nap mint nap kapcsolatba kerülök még sok más nemzetiségűvel is, mert a Vajdaságban rendkívül sokféle nép él. Az ember itt akarva-karatlan megtanul kommunikálni, megtanulja tolerálni a másságot, mert függünk egymástól. Egymás mellett lakunk, dolgozunk, szükségünk van egymás segítségére.
A magyarok visszafogottabban mutatják ki az érzelmeiket és fegyelmezettebben dolgoznak. Nálunk a színész egy az egyben nyíltan szembe mondja, ha nem ért egyet azzal, amit én akarok.
A színház, kommunikáció. A színház, kapcsolat: kapcsolat író és rendező között, aztán rendező és színész (meg a többi munkatárs) között, végül kapcsolat a társulat és a közönség között. Ha ezek a kapcsolatok valahol félresiklanak, akkor lőttek az egésznek. A színház egy olyan művészet, ami kapcsolatokra épül. Ha a kapcsolat nem születik meg, akkor nincs művészet. (…)

(…)Ez nem egy tipikus mese. A mesékben általában a szereplők fehérek, vagy feketék, tiszta jók, vagy teljesen rosszak. Ebben a mesében mindenki szürke: van pozitív és negatív tulajdonsága is, mint az életben mindenkinek. Nekem – többek között - ez a darab a másságról is szól, és a másság felismeréséről. Ez a mondanivaló óhatatlanul becsúszik egy olyan embernél, mint én, aki több mint ötven éve a Vajdaságban él. Én más vagyok, mint a többi.
Ez az Aska valamit akar, amit általában nem akarnak a birkák.”(...)

orrás: jokaiszinhaz.hu Gyurkó Edit

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A SZERB KULTÚRA HÓNAPJA 2010. JANUÁR

Ivo Andrić – Zalán Tibor

ASKA ÉS A FARKAS
zenés-táncos mesejáték
ŐSBEMUTATÓ>p> Zene: ifj. Kucsera Géza


Aska Gál Elvira
Aska anyja Fehér Tímea
Tánctanárnő Bányai Ágota
Farkas Katkó Ferenc
Tanító néni Meleg Réka szh.
Kövér vadász Verbó Ákos szh.
Kese vadász Csende Gábor szh.
Kosok kara:
Vezérkos Udvarhelyi Nándor szh.
Kos 1 Burány Árpád szh.
Kos 2 Csende Gábor szh.
Anyabirkák kara:
Szomszédasszony Perei Zsuzsanna szh.
Birka 1 Hegedűs Hajnalka szh.
Birka 2 Bökényi Hajnalka szh.
Balett-osztály:
Virgil Huszár Dóra szh.
Tanuló 1 Virga Tímea szh.
Tanuló 2 Bökényi Hajnalka szh.
Haladó Balett-osztály:
Farkas Boglárka szh., Mlinár Péter szh.,
Molnár Sándor szh., Szepsi Szilárd szh.,
Sajben Ágnes szh., Török Tünde

Súgó: Domján Anikó szh.
Ügyelő: Csipke Sándor
Díszlettervező: Szasa Senkovity
Jelmeztervező: Papp Janó
Díszlettervező-asszisztens: Kovács Tibor szh.
Jelmeztervező-asszisztens: Csiffáry Zsuzsanna szh.
Koreográfus: Kerekes Judit
Korrepetítor: Rázga Áron
Balettmester: Szilágyi Anna
Rendezőasszisztens: Bányai Ágota
Rendező:
Hernyák György Jászai-díjas

Bemutató: 2010. január 12.
Díszbemutató: 2010. január 16.

[Kadelka László]
2010-01-15 20:02:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Cikkarchívum
Minden gyerek jusson el színházba – de hova és mire?
The Masters Collection: Ferencsik János
Színházi Világnapi üzenet 2019
Március-én ünnepeljük a Bábszínházi Világnapot
Eötvös 75
Kálmán György 30 éve halt meg
„Katkó hátborzongatóan jó volt!”
Bajza József 215 éve született
Sorsok írják a történelmet
Történelem és legenda az otthonkeresésről
A „Love Story” a Turay Ida színházban
A király meztelen!
Segítünk az Igazgyöngynek
Megjelent Rohmann Ditta csellóművész legújabb albuma
Életre szóló kilenc éjszaka – A pandák gyönyörű utazása
Cziffra György – örök élményt nyújt
Csernus Mariann 90
Tege Antal Őze Lajos-díjas
Rosencrantz és Guildenstern halott – Gyulai Várszínház
Szabó Magda - Tündér Lala
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
TV műsor
 
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu