Dátum: 2019. május 22. szerda    Mai névnap(ok): Júlia, Rita


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
Krétakör Színház
PREMIER
Hontalan Iván s egy újabb levél ZEG-ről
Zalaegerszeg felől fújta a szél
Hontalan Iván ablakán megint befújt egy levelet a szél. A szelek ilyenek, még a decemberiek is. Félretolta hideg nagyfröccsét – komoly helyzetben csak a whiskyk maradhatnak mellette méltó hajnali társakként, amúgy pedig, lassan tényleg eljön a forralt borok évada is –, és gondterhelt arccal a levél fölé hajolt. Olvasni kezdte. És olvasta, és olvasta, mert a levél természete az, hogy elolvassák, az olvasóé, hogy elolvassa.
Hontalan Iván hümmögött, bólogatott. De hát, mit is olvasott, ha már így hümmögött? Ja, meg bólogatott…

Íme, a levél:

Tisztelt Vendégeink, Kedves Közönségünk!

A Hevesi Sándor Színház társulatának megbízásából fordulok most Önökhöz.

Egy társulat életében a premier a legnagyobb ünnep. A mai napon és a lázas készülés utóbbi heteiben azonban az egész lényünket átható ünnepélyes várakozás mellé egy baljóslatokkal teli, fenyegető érzés is párosult.

A Hevesi Sándor Színház igazgatói posztjára kiírt pályázatában két jelölt maradt állva.

Tucsni András-Bereményi Géza pályázata mellett Besenczi Árpádé.

Nem személyek vetélkedéséről van szó, két, egymástól alapvetően eltérő irányvonal, eltérő jövőkép közül fog választani a közgyűlés december 17-én.

Csak röviden, tényszerűen vegyük számba az eddigi történéseket.

A színház művészeti állománya, - többségük 10-15-20-25 éve az intézményben és az intézményért dolgozó törzsgárdatag- meghallgatta a két pályázót, és művészeti vezető jelöltjüket. A pályázók felvázolták az általuk elképzelt és helyesnek tartott jövőképet, illetve válaszoltak a művészeti állomány felmerülő kérdéseire, majd titkos szavazáson mindenki leadhatta voksát.

A szavazás, titkos, név nélküli volt, így senkinek sem kellett félnie az esetleges retorzióktól, mindenki a színház jövőjét, érdekét mérlegelve dönthetett, az eredmény így minden szempontból a valós álláspontot tükrözi.

A szavazás eredménye:

Tucsni András – Bereményi Géza: 40 szavazat

Besenczi Árpád – Sztankay István: 2 szavazat

95%-os, elsöprő többség, beszédes arány

A két igazgató-jelöltet az Előadó-művészeti törvény által meghatározott összetételű szakmai bíráló bizottság is meghallgatta. Tagok: dr. Gyimesi Endre polgármester és országgyűlési képviselő, Gyutai Csaba alpolgármester, Vajda Márta a Magyar Színházi Társaság titkára, Balikó Tamás a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, Csikos Sándor a debreceni Csokonai Színház színművésze, Szikora János az Új Színház művészeti vezetője, Nagyné Varga Melinda az Oktatási és Kulturális Minisztérium Művészeti Főosztály vezetője, végül a színház közalkalmazotti tanácsának, valamint a szakszervezetnek egy-egy képviselője. Utóbbi két tag az általuk képviseltek szavazásának végeredményét vitte magával. A teátrum közalkalmazotti állománya -87 fő-, és a szakszervezet tagjai, a művészek korábban hozott állásfoglalásával megegyezően, szintén Tucsni pályázatát támogatja, egyértelmű többséggel.

A bizottság a jelöltek közül első helyen -6:2 arányban- Tucsni András, a színház irodalmi vezetője, második helyen Besenczi Árpád színművész pályázatát ajánlja a közgyűlés figyelmébe.

Elsöprő többség, beszédes arány.

A zalaegerszegi közgyűlés kulturális bizottsága ezzel szemben zárt ülésen tárgyalt a pályázatokról, ők épp ellenkezőleg, Besenczi Árpád elképzeléseit látták meggyőzőbbnek. Besenczi hét igen szavazatot kapott a tíz jelenlévőtől, Tucsni András kettőt, esetében a többiek tartózkodtak.

Mivel a szakmai bizottság két, Besenczire esett szavazata Dr. Gyimesi Endre polgármester úr és Gyutai Csaba alpolgármester álláspontját tükrözi, ha ezt egybevetjük a kulturális bizottság Besenczit támogató határozatával, jogos aggodalommal mondhatjuk, hogy egy, az Előadó-művészeti törvény iránymutatásai szerint megalakított szakmai bizottság, és a társulat véleményét figyelembe nem vevő, minden szakmai érvet bagatellizáló, politikai döntés van születőben, ami ellen határozottan tiltakozunk.

Mert még nem késő.

A művészeti állomány úgy érzi, hogy a már említett Előadó-művészeti törvény hatásai mellett, a központi források folyamatos megnyirbálása, az országosan tapasztalható elszegényedés bizonyosan pengeélre állítja majd az intézményt az elkövetkezendő két-három évben. Óriási veszélyforrás tehát egy ilyen periódusban vezetői tapasztalattal, és/vagy belső támogatottsággal nem rendelkező személyt, személyeket állítani a város és a megye kulturális életét alapvetően és hosszútávon befolyásoló létesítmény élére. Felelősségteljesen gondolkozva ez az igazgató ciklus nem lehet a kísérletezések kora, a Hevesi Sándor Színház nem eshet a vezetői tapasztalatlanságnak, a bizalom hiányának, egy minden ízében szakmaiatlan, politikai döntésnek áldozatául.

Ez ellen határozottan tiltakozunk.

Hosszasan sorolhatnánk a halottak neveit, kegyeletből nem tesszük. Sajnos jó néhány, egykor szebb napokat látott, valódi társulat vérzett el és ki az utóbbi években Magyarországon. Mert meg lehet tenni. Jogilag, politikailag.

Mert az emberrel mindent meg is tesznek. Mindent, amit enged.

Mi végvári vitézek vagyunk, a társulati rendszer szinte utolsó mohikánjai.

Ezúton kérjük Dr. Gyimesi Endre polgármester urat, országgyűlési képviselőt, Gyutai Csaba alpolgármester urat, és a végső döntést meghozó közgyűlés tagjait, hogy hallgassanak a szakemberekre. Frakciófegyelem helyett diktáljon a szakmai érv, a ratio, és a lelkiismeret.

Ha így tesznek, nem meghátrálnak, hanem igazi, bölcs, lokálpatrióta vezetőkhöz méltóan cselekednek.

Úgy döntöttünk, igen döntöttünk -95%-os eredmény után sosem látott egységről beszélhetünk - hogy ezt a nyílt segélykiáltást december 17-ig, minden előadásunk előtt felolvassa egy-egy művész, kérjük, amennyiben egyetértenek a benne foglaltakkal, amennyiben továbbra is minket szeretnének a Hevesi Sándor színház színpadán látni, támogassák célkitűzésünket, erősítsék lelkünket. Örömmel olvastuk a Zalai Hírlap internetes oldalán, hogy a diákság már megtette ezt. Köszönjük.

Most mi is megtesszük. Értük, magunkért, nézőinkért. A jövőben is cselekedni fogunk. Mert hiszünk az ügyben, amit szolgálunk. Hiszünk a hagyományban, Ruszt József színházalapító szellemi örökségében, a színház erejében, hiszünk a józan ész diadalában, hiszünk Önökben.

Előadásainkhoz jó, és tartalmas szórakozást kíván, megköszönve megtisztelő figyelmüket:

A Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Társulata

Honatalan Iván szülőháza
 
Elolvasta. És jutott eszébe számtalan gondolat, de leginkább egy: jó reggelt, gyerekek! Felébredtek hát, drága művészek? Amikor az Önök bőrére megy ki a játék, mindig sikerül felébredniük?

Mire gondolok, miért erre, kérdezte restelkedve önmagától. Matatott, régi papírokat vett elő, keresgetett az interneten, mindenféle botrányokról, hamis tagságokról, nem létező utazásokról olvasott ott. Ja, gondolta egy adott pillanatban, nyomon vagyok. És ismét dialógusba fogott a levél ismeretlen megfogalmazóival.

Amikor pár éve a Griff Bábszínház vezetőit nyírták ki ugyan e derék városvezetők és pártkatonák, ráadásul kísértetiesen ugyan e módon, ráadásul, az Önök színházi vezéreinek asszisztálásával és némi biztatására, volt-e Önök között egy is, színészek és állomány, aki kiállt volna a művészet és a szakértelem mellett? Hol bujkált a mostani bátorság Önökben akkor, amikor több évtizedes tapasztalattal és erről szóló elismerésekkel rendelkező szakembereket gyilkoltak halomra a most Önöket is semmibe vevő – eddig tenyerükön tartó – erősek, és bábszínházhoz dilettáns szakmai otsidereket juttattak hatalomra? Én akkor ippeg több interjút csináltam az ez ügyben a szenvedettekkel a terasz.hu online-magazinon, onnan vagyok otthon a történésekben, onnan is az eszembe jutás, s el kell mondjam, fájdalom, nem igen emlékszem abból az időből a méltósággal protestáló zalaegerszegi színházművészekre. Hányra nem? Egyre sem, hölgyek és urak, lányok és fiúk. Beh, szomorú is ez – most, így! Akkor hol tetszettek lenni, Önök, a szakma becsülete és a színház jövője mostani letéteményesei? Amikor az igazgatóságra jelentkező akkori Hevesi-karnagy, jelenlegi bábszínházvezető például 0, leírom betűkkel is, hogy mindenki értse, nulla, azaz, egyetlen szavazatot sem kapott azon a bizonyos Griff-társulati szavazáson, amelynek megfelelőjén az Önök ellenjelöltje legalább két szavazatot kapott. Ki protestált mellettük, és a kíméletlen hatalmi daráló ellen? „Mi végvári vitézek vagyunk, a társulati rendszer szinte utolsó mohikánjai.” – írják. Hol volt akkor Önökben a vitézség, és a mohikáni becsület, egy másik társulat kivéreztetését látva? „Frakciófegyelem helyett diktáljon a szakmai érv, a ratio, és a lelkiismeret.” – ajánlják vezetőiknek, akik, ím, lám, most, hogy nem az Önök gesztenyéjét készülnek éppen kisütögetni, rögtön szakmai érvekkel, ratióval és lelkiismerettel kell szembesüljenek. (Egyébként, a felszólító módot a mondat végén leginkább felkiáltó jellel jelezzük, illetve, jelöljük, már csak a hitelesség látszata okán is!)

„Mert hiszünk az ügyben, amit szolgálunk. Hiszünk a hagyományban, Ruszt József színházalapító szellemi örökségében, a színház erejében, hiszünk a józan ész diadalában, hiszünk Önökben.” – szögezik le, és meg kell kérdezzem, kortyolt bele a whiskyjébe Hontalan Iván, azok, akiket akkor nevetve hagytak cserben, nem ügyet szolgáltak? De, azt gondolom, szolgáltak, a szakma ügyét mindenképpen szolgálták, csak a más (mocskosabb) ügyek miatt kellett eltakarodniuk a városból. Ruszt Józsefet tetszenek emlegetni, akit kitiltottak az általa alapított színházukból? Ki emelt szót Ruszt Józsefért, vagy a másik színházalapító Merő Béláért Önök közül – mert nyilván van a most tiltakozók között nem egy olyan, aki az akkori időket (is) végigélte, netán, végigasszisztálta? Nem azok gyilkolták ki a színházból őket, akiket ők neveltek ki, vittek oda, alkalmaztak, megbízva bennük és az ügybe vetett hitükben? Volt szerencsém ismerni Rusztot, Merőt még van ritkásan, őt még nem sikerült megölnie az nagy színházi ügyben hívő rossz emlékezetű mostani igazaknak. Minden csak idő kérdése, forradalmárok!

Ja, dőlt hátra Hontalan Iván, azt írják, Hiszünk Önökben, és itt valamit rögtön elárulnak abból, mennyire őszinte és komolyan vehető az, amit most oly heves őszinteséggel deklarálnak. Észre sem veszik, még akkor is vazallusi jovialitással (nem gondolnék más szót használni, bár tudnék) hódolnak be nekik, ha azok nyilvánvalóan elárulták Önöket, s Önök beszennyezni látják általuk az egyetlen szent ügyünket… Innen, ebből a messzi kis szobából, már csak a kézcsókuk maradt le a papírról, mint, mondjuk, esztétikai hiány…

Rossz idők, rossz emlékek között forgolódunk, rossz csillagok járnak. Ilyenek voltak már régebben is az egek, csak akkor még nem az Önök feje fölül fordult el a Göncölszekér, s könnyű volt oldalvást nézni, ha mások oldalába szúrtak bele a kis belezők.

Hontalan Iván ezeket végiggondolta, és azon tűnődött el, miért, hogy mindennek ellenére aTársulatnak szurkol, annak, hogy a színház a színházban dolgozók otthona legyen, s ne az oda fölülről kijelölteké, a színész munkahelye, hitvallása megmutatkozásához az alkalmas hely legyen egy színház. Vagy, a Színház. Ha kettő híján úgy gondolják, más döntést kellett volna hozni az ügyükben, tűnődött, akkor nyilván nekik van igazuk, akkor valami maszatolás történt megint, valami klozet-szag van újfent, penetráns, gyomorforgató felgomolygás, és azt nem szabad hagyni, csak úgy, a maga felső gomolygásában. Győzzenek Önök, színészek, színházi dolgozók! Bár a mai politikai erőviszonyok között ez nyilvánvaló illúzió, természetesen Önök is sejtik, tudják, de próbálják meg! Ám, ha győztek, a diadal pezsgőpukkanásai közepette, azért, lehetne némi lelkifurdalásuk a gyávaságukért, a méltatlan hallgatásukért és cinkosságukért, amit egy közelmúltban a szemük láttán lezajlott zalaegerszegi szakmai mészárlás szemtanúiként, cinkosaiként elkövettek (nincs jobb szó…). S képzeljék magukat, ha csak egy pillanatra is, az ő helyükbe! Bár, már mindegy is…

„Hosszasan sorolhatnánk a halottak neveit, kegyeletből nem tesszük. Sajnos jó néhány, egykor szebb napokat látott, valódi társulat vérzett el és ki az utóbbi években Magyarországon.” – írják szívhasogatóan. Lehet, ha akkor méltóbban viselkednek Önök, most megijesztett és visszahőkölt művészek, ha akkor szolidárisak, egy kicsit is azok, művészhez és emberhez méltóan, most támogatókra lelnének azokban, akiket az Önök hallgató beleegyezésével a szélrózsa minden irányába szórtak szét tegnapig gazdáik, mára cserbenhagyóik. Bár, ki tudja, tette le poharát Hontalan Iván, ezek az őrült száműzöttek, amilyen állatok az ilyenek, még most is Önök mellett lennének vagy lesznek, ha harc lenne vagy lesz, mert – ezek a hontalanná tettek tényleg hisznek az ügyben, amit a levelükben emlegetnek, és még mindig kijátszhatóak azzal, hogy ez az ügy csak egymással összefogva nyerhet érvényes és nehezen széttörtető formát bármilyen időben.

Hontalan Iván visszaült öreg karosszékébe, és a plafont kezdte el bámulni. De a plafonon nem látott semmit, ami valamire is emlékeztette volna. Ezt is abbahagyta.

Hontalan Iván barátai között
 

------

Besenczi Árpád színművész lesz február 1-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója, erről a városi közgyűlés zárt ülésen döntött. A 28 tagú közgyűlésben a Fidesz 17 képviselője igennel szavazott, míg a többiek tartózkodtak. Besenczi kinevezése ellen a színház társulata nyílt levélben tiltakozott, a kollektíva Tucsni Andrásnak, a teátrum irodalmi vezetőjének elképzeléseit támogatta.

[Hontalan Iván]
2009-12-17 19:26:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Cikkarchívum
Minden gyerek jusson el színházba – de hova és mire?
The Masters Collection: Ferencsik János
Színházi Világnapi üzenet 2019
Március-én ünnepeljük a Bábszínházi Világnapot
Eötvös 75
Kálmán György 30 éve halt meg
„Katkó hátborzongatóan jó volt!”
Bajza József 215 éve született
Sorsok írják a történelmet
Történelem és legenda az otthonkeresésről
A „Love Story” a Turay Ida színházban
A király meztelen!
Segítünk az Igazgyöngynek
Megjelent Rohmann Ditta csellóművész legújabb albuma
Életre szóló kilenc éjszaka – A pandák gyönyörű utazása
Cziffra György – örök élményt nyújt
Csernus Mariann 90
Tege Antal Őze Lajos-díjas
Rosencrantz és Guildenstern halott – Gyulai Várszínház
Szabó Magda - Tündér Lala
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
TV műsor
 
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu