Miller 1965-ben írt drámájában nem a cselekményen van a hangsúly, hanem a foglyok viselkedésén. Ő maga ezt nyilatkozta: „A darab cselekménye a bekebelezett Franciaországban játszódik, azonban a máról szól. Az embernek látnia kell, hogy együtt élhet benne a jóval a rossz is, amit különben elítél.”

„Sajnos vannak olyan események egyetemes emberi történelmünkben, amelyekre újra és újra fel kell hívni a figyelmet, mert elfelejtődnek. Mert belepi őket a sár, a piszok, a moha, mint egy követ, ezért le kell törölni. Az újabb generációkban tudatosulnia kell annak is, mi volt előttük, hogy szüleik, nagyszüleik korában miről szólt az élet, miről szólt az identitás, milyen körülmények között kellett megélni, túlélni. Muszáj, mert az élet egy folyamat. Az evolúció legyőzi a revolúciót. Lehet, hogy technikai forradalom van meg internet, és csodák történnek, de hogy honnan jött az ember, és milyen országban él, azzal szembesülnie kell.
A diszkrimináció a darabban sem csak faji, mert a zsidók és a cigányok kirekesztése mellett a homoszexualitás is szóba kerül, és mindenfajta másság. Az én nézeteim alapvetően liberálisak, de nem biztos, hogy egyetértenék a ma már nem létező, de egykor létezett legnagyobb magyarországi liberális párt szlogenjével, hogy „fogadd el a másságot”. Igen, a bajok gyökere az elfogadásnál van. De izgalmasabb az a mondat, hogy fogadjuk el egymást! Már az diszkrimináció, hogy megszólítok valakit, hogy fogadja el azt, akit szerintem el kell fogadni, aki szerintem más. De ez csak oda-vissza működik, mindkét félnek el kell fogadni a másikat, a damaszkuszi úton nincs retúrjegy! Az embert magát kell elfogadni, nem azt, ami benne más."

Balikó Tamás rendező

Forrás: mnsz.hu