Dátum: 2018. december 16. vasárnap    Mai névnap(ok): Etelka, Aletta


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
Krétakör Színház
PREMIER
Bartók Béla - A kékszakállú herceg vára
Új (marketing)koncepció (?!): a művészek nevét nem írjuk a plakátra
A kékszakállú herceg várát kétszer játsszák el egy előadásban. „Az Operaház ezzel a produkcióval, a XIX.-ből a XXI. századba ugrik”- mondta a Vas Lajos főigazgató. A 2009. október 11.-i bemutató karmestere Fischer Ádám, rendező-díszlettervező Hartmut Schörghofer, jelmeztervező Corinna Crome. A kékszakállú herceg, Szabó Bálint, Judit szerepében Vizin Viktória.
Az operaházi sajtótájékoztatón az előadás létrehozói, kimerítően beavatták a megjelenteket az előadás – valóban – szokatlan voltába, amelyről alább olvashatnak. Mégis, előbb egy újságírói válaszra adott kérdésről, amely így szólt: a szereplő művészek neve miért nem olvasható az utcán, és az operaház homlokzatán látható plakátokon? A kérdést Vas Lajos főigazgató, a teremben tartózkodó marketing igazgatóhoz továbbította, aki „öntudatosan” közölte: ez koncepció, hogy nem írják ki a plakátra a művészek nevét. Az asztalnál ülő Európa- és világhírű művészek, szemlesütve hallgatták az indoklást.

A szín- és operajátszás története óta, a színigazgatók és rendezők azon fáradoznak, hogy a plakát - amely a közönség tájékoztatására és a színházba-csábítására szolgál -, vonzóvá tegye a produkciót. Mi mással tehetné, mint a vonzó nevek feltüntetésével!? Bár tudom, hogy korunk „nagyhatalma” a marketing, de bármekkora izgalom tölt is el, hogy a videó bejátszást ki készítette – biztosan szakmája kitűnősége -, azért én és a közönség döntő többsége, a fellépő művész kedvéért megy – vagy nem megy színházba.
Nádasdy Kálmán az intézmény egykori legendás igazgatója, amikor tanítványai egyike azt mondta: tanár úr, van egy koncepcióm - azt válaszolta: Dobja el!

Fischer Ádám, az előadás karmestere, a különleges – egy este kétszer látható, rendhagyó előadásról:

"A Kékszakállú herceg vára a magyar operatörténet legjelentősebb alkotása. A honi operajátszásnak kötelessége újra és újra foglalkozni vele, újabb és újabb értelmezésekben színre vinnie zenetörténetünknek ezt a kimagasló remekművét. „Kis ország vagyunk, nekünk csak egy Kékszakállúnk van” – mondhatjuk. Vagy: „Kis ország vagyunk, de a Kékszakállú a miénk.” Ez az egyetlen magyar opera, melyet az egész világon játszanak, és amelyet a világ valamennyi operaházában újra és újra látni kíván a közönség. Pedig nem könnyű darab, nem a dallamosságot középpontba állító, hagyományos, „olaszos” opera, hanem rendkívül intenzív, sokféleképpen értelmezhető allegorikus mese, amelynek lélektani mélységei komoly intellektuális kihívást jelentenek minden kor számára.

A 125 éves Magyar Állami Operaház 2009-es színrevitele rendhagyó értelmezéssel kívánja gyarapítani a darab rendkívül gazdag hazai interpretáció-történetét. Egyetlen este kétszer adjuk elő, két különböző, de egymással szorosan összefüggő, egymást kiegészítő előadásban. Hartmut Schörghofer rendezővel úgy gondoljuk, hogy újabb dimenzióval gazdagodhat a mű a kétszeri eljátszásnak köszönhetően: „térbelivé” válhat a megértés; mint amikor azonnal újraolvasunk egy könyvet, s ezáltal más és más részletek maradnak meg bennünk, újabb hangsúlyokkal gazdagodik a műről alkotott képünk. A kétszeri eljátszás ugyanakkor a párkapcsolatok perpetuum mobile jellegére is plasztikusan mutathat rá: ahogyan két egymás nélküli élni nem képes ember újra és újra ugyanazokat a jeleneteket játssza el, örök körforgásban követve el ugyanazokat a hibákat. Egy további aspektusa a kettős előadásnak, hogy lehetőségünk nyílik rá, hogy afféle vizsgálóbíróként újra lepörgessük magunk előtt az eseményeket, újra végignézhetjük, mi vezetett idáig, mi és hol romlott el. És a kettősség arra is rámutathat, hogy az emberek közötti kommunikáció mennyire sokrétűen működik: mást teszünk, mint amit mondunk, mást mondunk, mint amit gondolunk, és mást gondolunk, mint amiről azt hisszük, hogy gondoljuk.
A két előadás mindezeken túl egy elméleti jellegű kérdésre is rávilágíthat: bemutathatjuk – mégpedig a gyakorlatban – hogy milyen kétségek gyötrik az előadóművészt az interpretáció folyamata során, akár színpadi, akár zenei tolmácsolásról van szó. Nem hiszek abban, hogy egy műnek egyetlen ideális megvalósulási formája létezik, s erre Bartók saját előadásai, de olykor a kottaszövege is rámutat. Zongoraművészként nem ritkán maga Bartók is többféleképpen adta elő darabjait, s olykor egymásnak ellentmondó előírásokat írt bele a partitúráiba.

Ami a Kékszakállú kettős előadásának történetét illeti, az ötlet éppen harminc évvel ezelőtt merült fel először. 1979 tavaszán Hamburgban Herbert Wernicke operarendezővel egyik közös próbánk után az operaházzal szemben lévő pizzériában gondoltunk arra, hogy a művet kétszer kellene eljátszani, két szempontból bemutatni egyetlen este. Fiatalok voltunk, pályánk kezdetén, és megfogadtuk egymásnak, hogy együtt fogjuk megvalósítani, ami végül nem jött össze, mert a sors szétsodort minket: Wernicke rendkívüli karriert futott be, és bő évtizeddel később meg is valósította az elképzelést Amszterdamban és Frankfurtban, koprodukcióban. Nagyon tanulságos volt a színrevitele, amennyiben a próbafolyamat során kiderült számára – akkoriban meg is írta – hogy az eredeti terv, miszerint a két előadás a férfi, illetve női szemszögből mutatná be a darabot, kivitelezhetetlen. Sokkal rétegzettebb Bartók műve annál, semhogy ilyen módon leegyszerűsíthető volna a kérdés. A Hartmut Schörghoferrel közös, többhónapos munka, amelynek során magam is szorosan közreműködtem a színpadi koncepció kidolgozásában, ugyanerre az eredményre vezetett. Hiszen a különféle értelmezések éppen azt mutatják fel rendkívüli erővel, hogy a válaszok nem feketék vagy fehérek, hogy sok igazság van. Minden nagy opera attól igazán jelentős, hogy valamennyi szereplőnek igaza van, s ezek az egymásnak feszülő igazságok robbantják be a drámát, ezek összecsapása hozza létre a tragédiát."

Vizin Viktória elmondta, számára Judit szerepe és a két előadás technikailag és színészileg is izgalmas, kihívást jelentő, és hangsúlyozta, hogy az október 11-i premieren színházat fog látni a közönség. A címszerepet játszó Szabó Bálint csatlakozva a színészi és énekesi feladat nehézsége mellett, kiemelte a rendezői színház fontosságát, azt, hogy a néző ne csak a hangok élményét, hanem a gondolatot is hazavigye magával, mert az opera - színház.

Szabó Bálint – Kékszakállú herceg

Az erdélyi születésű művész 1998-ban megnyerte a Budapesti Nemzetközi Énekversenyt a Bohémélet Colline szerepével.
1990-ben debütált a Kolozsvári Magyar Operában, Saint-Saëns: Sámson és Delila c. operájának Öreg Zsidó szerepével, majd 2003-ig a színház tagja.
A basszista karrierje ezek után elsősorban Németországban teljesedett ki (előbb a hamburgi, majd a 2005 óta a frankfurti operaház művésze), de vendégként fellépett Tel Avivban, Barcelonában, Monte Carlóban, Toulouse-ban és Düsseldorfban, a londoni Covent Gardenben és a Macerata-i Operafesztiválon is.
Jelentősebb szerepei: Oroveso (Norma), Nourabad (A gyöngyhalászok), VIII. Henrik (Boleyn Anna), Raimondo (Lammermoori Lucia), Mefisztó (Faust), Don Giovanni, Sarastro (A varázsfuvola), Salieri (Mozart és Salieri), Selim (A török Itáliában), Don Basilio (A sevillai borbély), Zakariás (Nabucco), Sparafucile (Rigoletto), Ferrando (A trubadúr), Fiesco (Simon Boccanegra), II. Fülöp (Don Carlos), Daland (A bolygó hollandi). A kékszakállú herceg szerepét először Santiagóban (Chile) énekelte.

Vizin Viktória – Judit

A kecskeméti születésű mezzoszoprán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriumában kezdte tanulmányait Berdál Valéria tanítványaként.
1996-ban megnyerte a Nicolae Bretan Nemzetközi Énekversenyt Kolozsvárott, ahol még ugyanabban az évben Rosinaként debütált, később az énekművészet legmagasabb fokozatát, a vokális zenetudományi doktori címet kapta meg.
1997-ben a budapesti Falstaff Versenyen a „Legjobb magyar versenyző” díjjal végzett. Azóta számos énekverseny díjazottja, fellépett a legjelentősebb operaszínpadokon, mint például a Bécsi Staatsoperben, a Covent Gardenben, a Carnegie Hallban.
A 2008/9-es évadban Los Angelesben, valamint a New York-i Metropolitanben és Taiwanon énekelt, többek között a Carmen címszerepét illetve Verdi Rigolettójában Maddalena szerepét.
A 2009/10-es évadban Phoenixben, a bécsi Volksoperben és Palm Beach-en Carment, szintén a Volksoperben Prokofjev Három narancs szerelmesének premierjén Clarissa hercegnőt, Chicagóban pedig Delilát (Saint-Saëns: Sámson és Delila) fog énekelni.
A Magyar Állami Operaházban a Cosi fan tutte Dorabellájaként debütált, majd Carmenként lépett fel.

BARTÓK BÉLA
A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA

Egy opera kétszer

Szövegíró: BALÁZS BÉLA

Karmester: Fischer Ádám
Rendező – díszlettervező: Hartmut Schörghofer
Látványtervező: Andreas Grüter
Video: fettFilm (Momme Hinrichs, Torge Moller)
Jelmeztervező: Corinna Crome

A kékszakállú herceg: Szabó Bálint
Judit: Vizin Viktória

Vezető korrepetitor: Fajger Orsolya
Játékmester: Palcsó Sándor
Rendezőasszisztens: Tóth Erika
A rendező személyi asszisztense: Marsalkó Eszter
Szcenika: Juhász Zoltán, Resz Miklós
A díszlettervező asszisztense: Marialena Lapata
Jelmezkivitelező: Csenger Zsuzsa
Zenei munkatársak: Bartinai Gábor, Dallos Erika, Doman Katalin, Harazdy Miklós, Hidegkuti Pálma, Pál Anikó, Salgó Tamás, Sándor Szabolcs

Bemutató: Magyar Állami Operaház, 2009. október 11.
További előadások: október 14., 16., 18., 24.

[kadelka]
2009-10-09 00:02:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Cikkarchívum
Szabó Magda - Tündér Lala
A Frenák Pál Társulat új kompozíciója
Charlie Chaplin - A diktátor
Daniil Trifonov CD-je Chopin Evocations
Fekete Sándor - Lenkey tábornok
A vihar: az elmúlás tündérmeséje
Magyar Dráma Napja 2018
Országos fesztivállal indul az évad Egerben
Karosi Júlia - Gershwin-albuma
Citi
Leonyid Zorin - Varsói melódia
Színházak Éjszakája 2018.
Első százasát ünnepelte a Zenthe Ferenc Színház
„Házasság? Ahhoz én már túl kiegyensúlyozott vagyok!”
A Jókai Színház ezután is értékeket közvetít
Egy varázslatos este Elvisszel Budapesten
Sík Ferenc-díj a magyar ősbemutatókért
Egy idegösszeomlás története
A jó – néha – elnyeri méltó büntetését
Shakespeare reload
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
TV műsor
 
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu