Dátum: 2019. április 25. csütörtök    Mai névnap(ok): Márk, Márkus


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
Krétakör Színház
PREMIER
A producer – Orlai Tibor
„sohasem egyszer-használatos kapcsolatok”
Az idei nyáron folytatódik a tavalyi év, talán legnagyobb kulturális szenzációja! Básti, Udvaros, Cserhalmi, Kulka énekel, az ötlet és dalgazda Dés László és csapata zenél, Bereményi írta a dalszövegeket, és megrendezte. Az egészet megszervezte, és az ország különböző színpadaira eljuttatta a producer, Orlai Tibor (fotó) - ismerjük meg.
Hogy kezdődött ez a tevékenysége Orlai Tibornak? Úgy tudom, az egyik legjobb magyar színésznő, Eszenyi Enikő ügyeit, - aki ma már a Vígszínház igazgatója - kezdted el segíteni baráti alapon...

Közgazdaságtudományi Egyetemet végeztem, azt követően a Medicor-ban dolgoztam nagyon hosszú ideig, majd megalapítottam a Novotrading Medical Kft.-t, ahol a mai napig ügyvezető igazgató vagyok. A cég, orvosi eszközök forgalmazásával és közbeszerzési eljárások bonyolításával foglalkozik. Nekem világ életemben amellett, hogy a normál polgári szakmámmal foglalkoztam, mindig volt affinitásom olyan különböző kreatív ügyek intézéséhez, ami nem szűken a szakmámhoz tartozott. A sok szál mozgatgatásával összeálló feladatok azok, amiben én igazán erős vagyok. A színház és a művészet iránti szeretetem nagyon kicsi koromban elkezdődött. Édesanyámmal nagyon sokat jártunk operába, színházba, a kultúra szeretetére és fontosságára nevelt, amely az egész életemet végig kíséri. Egyetemista koromban egy héten legalább négyszer-ötször színházban voltam.
A színház volt az, ami hozzám a legközelebb került abból, amit én gyerekkoromban magamba szívtam. Ott éreztem igazán a legjobban magam, a pillanat művészete, hogy mindig mindent kistotálban látok, akkor és ott születnek előttem azok a pillanatok, amelyek számomra értéket hordoznak és nem egy filmrendező, vagy egy operatőr szemével kell látnom, hogy mi az, ami igazán nekik fontos.

Hogyan kezdődött a gyakorlati kapcsolat?

Az úgy indult, hogy nagyon jó társasági kapcsolatban voltam Honyecz Ferenccel, aki a Mester és tanítványai zenekarban basszusgitározott. Ő hosszú időn keresztül mondogatta, hogy készítek egy lemezt az Eszenyi Enikőnek. Amikor már vagy háromnegyed éve mondta, akkor megkérdeztem - mivel tudtam, hogy csak hangszerelésről van szó -, hogy van ez, hiszen egy zeneszerző fél év alatt nem egy, hanem legalább három lemeznyi anyagot készít el. Megkérdeztem, miért nem haladtok?! Ő erre elmondta: Enikő nagyon sok mindennel foglalkozik egyszerre, rendez, játszik, nincs igazán, aki a szálakat mozgassa, előkészítse a dolgokat és ezért halad lassan a folyamat. Enikőt szinte mindenben megnéztem. Lenyűgözött a tehetsége, a színházszeretete, ami mint nézőt is már megérintett. Én akkor annyit mondtam, hogy ehhez én nem értek, de ha csak arról van szó, hogy menedzselni kell a dolgokat, mozgatni, akkor, ha kell, ebben szívesen segítek. Ez, egy októberi beszélgetés volt - tíz éve történt -, majd december 16.-án megszólalt a telefonom, Honyecz volt, hogy itt jár a közelben és beugrik, és lehet, hogy nem egyedül jön, de ez még nem biztos. Fél óra múlva megérkezett Enikővel. Egy kicsit meglepődtem. Beszélgettünk egy fél órát arról, hogy ő mit és hogyan szeretne, milyen elképzelései vannak, és hogy milyen lemezt is szeretne valójában. Én őszintén bevallottam, hogy életemben nem foglalkoztam még lemezkészítéssel, de ha az a feladat, hogy emberekkel kell szerződni, ide-oda menni, stúdiót, fotózást összehozni, akkor ez szervezés kérdése és nem gondolom, hogy ez különösebb művészi tudást vagy információt igényelne. Ha úgy adódik, akkor szívesen segítek. Enikő azt mondta, hogy találkozzunk nála január 10.-én. Ott mintegy 15-20, számomra vadidegen ember, most utólag már tudom, hogy fotósok, stylist-ok, fodrászok, szóval, gyakorlatilag egy stáb volt ott. Enikő azt mondta, hadd mutassalak be téged: Orlai Tibor, lemezem producere.

Elkészült a lemez, az E-tangó, ami a húszas-harmincas évek tangóit dolgozta föl. Ezt követte A Combok csókja, zenés színpadi mű. Elindult az együttműködés, egy-két évente hoztunk létre egy-egy új előadást. Abban az időben még csakis és kizárólag Enikővel dolgoztam. Úgy éreztük, szükség van arra, hogy vidéken is folyamatosan lássák, tudjanak róla hol tart, milyen művészi állapotban van, és azt is nagyon fontosnak tartottuk, hogy a fiatal közönség is megismerje őt, mint színésznőt, és ne csak egy adott show-műsorból, ahova éppen meghívták. Legyen az a Friderikusz vagy akár a Fábry-showja. Létrehoztuk az előadásokat - A Combok csókja, PingSzving, Ég és Nő között -, melyeket Budapesten a Thália Színházban láthatott a közönség és ezzel egy időben beutaztuk az egész országot. Csodás időszak volt!

Ez a tevékenység nyilván elért egy olyan pontra, amikor ennek valamilyen jogi keretet is kellett adni. Ez mikor és hogyan történt?

Nagyon hamar, gyakorlatilag, ahogy elkezdtünk dolgozni, létrehoztam az Orlai Produkciós Iroda-t, amely egy önálló jogi személy, és mint ilyen gyakorlom a produceri tevékenységet. Valóban producer vagyok, tehát nem menedzser, bevallom, az nem igazán az én világom. A menedzselés azt jelenti, hogy a művész, művészek személyes pályájának az ügyintézését végzed, ezzel szemben a producernek az a feladata, hogy gyakorlatilag kitaláljon és megvalósítson egy produkciót. Darabokat találni, lefordíttatni, szerződni a külföldi ügynökségekkel, az alkotókkal, befogadó helyszínt találni, ahol folyamatosan játszhatjuk az előadást és utaztatni, a teljes stábot mozgatni, stb., stb., stb.

Ezt a foglalkozást le kellett fordítani magyarra, nem csak nyelvtanilag, hanem az itthoni viszonyokra.

Ez így van. Számomra, a produceri munkának alapvetően két ismérve van. Egyrészt, teljes egészében tudni kell azonosulni azzal a projekttel - lehet egy lemez, egy előadás vagy egy könyv -, amin éppen dolgozol. Nem árt, ha szereti az ember, lehet így is fogalmazni. Természetesen az azonosulás alatt azt értem, hogy mindazok, akikkel a produkciót létrehozom, azokkal nekem milyen személyes kapcsolatom van. Bevallom őszintén - és ezért engem lehet szeretni vagy megkövezni -, hogy igazából olyan emberekkel szeretek együtt dolgozni, akikkel nagyon jó személyes kapcsolatot is ki tudok alakítani. Én a dolgokban végig benne vagyok. A kreatív munkától kezdve, a próbafolyamat végéig, ott vagyok az utazásnál, nekem nem derogál megfogni a díszletet, vagy adott esetben felsegíteni a színészre a jelmezt. Tehát az egyik az azonosulás. A másik, amit nagyon fontosnak tartok: az alázat. A színházhoz a kulcskérdés az alázat, hogy mennyire tudja az ember azt, ami születik, a magáévá tenni. Mennyire tudja azt megérteni, hogy az alkotóknak mire van szükségük, hogy ezt megvalósíthassák, és hogy ők a legjobbat tudják magukból kihozni. Én úgy érzem, hogy az én szerepem és talán az elmúlt időszak sikereinek talán a legfontosabb titka pontosan ez, hogy mindig megteszek mindent azért, hogy azok a művészek, akik velem dolgoznak, teljes egészében biztonságban és szeretetben érezzék magukat. Ez kulcskérdés.

 
Magyarországon, még nem volt ilyen profi módon megszervezett produkció, ilyen megérdemelt sikerrel, mint a Férfi és Nő koncert sorozata. Az ebben részt vevő nagyágyúk fantasztikus sikert arattak.

Enikővel való együttműködésem során nagyon sokat tanultam, ezt nagyon szeretném kihangsúlyozni, mert egy csomó dolgot, látásmódot, gondolkodást, igényességet tőle tanultam meg. Az ő megközelítését, profizmusát a mai napig igyekszem szem előtt tartani a mindennapokban. 2005 táján úgy éreztem, hogy a produkciós iroda megérett arra, hogy egy kicsit bővítse a repertoárt. Ebben az első láncszem a Hat Hét, Hat Tánc volt, Vári Évával és Kulka Jánossal. Vári Évával már régóta nagyon jó baráti viszonyban voltam és beszélgetéseink során többször megfogalmazódott, hogy nagyon szeretnénk majd egyszer együtt dolgozni. Ez a gondolat hamarosan realizálódott, Ilan Eldad közreműködésével. Ő hozta a darabot, és a gondolatot, hogy Éva és János milyen remek párost alkothatnának ebben az előadásban. 2006-ban volt a bemutató és nagyon nagy, országos siker lett. Most tartunk a 190. előadásnál és számomra borzasztó nagy öröm, hogy a mai napig nagyon szereti mindenki. Ez volt az első olyan produkció az életemben, amely mind a színházi szakma és a közönség szempontjából osztatlan sikert aratott. Ennek az elismerése, hogy 2007-ben az előadás elnyerte a színikritikusok díját.

A Férfi és Nő, koncert, mint ötlet, a SONY BMG vezérigazgatójának, Geszti Margitnak a fejéből pattant ki. Egy nap megkérdezett, hogy érdekelne-e egy koncert ezekkel a művészekkel? Mondtam, hogy ez nem kérdés! A két régi nagylemez a Hallgass kicsit és az Átutazó adott volt, Dés László a lemezek megálmodója és alkotója rögtön csatlakozott nagyon-nagyon nagy elánnal, a kérdés már csak az volt, hogy Kulka János beszáll-e negyediknek Básti-Udvaros-Cserhalmi mellé?
Volt egy megbeszélésünk először hármasban, amelyen Geszti Margit, Dés László és én vettem részt. És akkor elindult egy folyamat. Az, hogy Kulka János csatlakozzon az majdnem evidencia volt. Egyrészt dolgozott már korábban is Dés Lacival, hiszen Laci neki is írt dalokat, másrészt, a Valahol Európában ősbemutatóján, János volt az egyik főszereplő. 2006 Karácsony másnapján leültünk a Remízben - úgy látszik, a fontos események velem decemberben történnek - mindenki ott volt. Egy nagyon kellemes beszélgetés volt, gyakorlatilag mindenki, szinte eufórikus hangulatba került, milyen jó, hogy együtt dolgozunk és EZEN!!! Már 2007-ben szerettük volna, ha létrejön a koncert, de sajnos akkor egyeztetési, illetve egészségügyi problémák miatt ez meghiúsult. De nagyon nagy örömünkre 2008-ban meg tudtuk valósítani a Férfi és Nő-t.. Létrejött és örömprodukció lett.
Természetesen, komoly nehézségek is voltak, hiszen egy hét fős, kiemelkedő színvonalú és tehetségű zenekar, öt fantasztikus előadóművész van a színpadon, így nagyon oda kellett figyelni, hogy a produkciót mekkora stáb szolgálja ki és hogyan?! Ezt a döntést a legelején meg kellett hozni. Azt képviseltem, és ragaszkodtam is hozzá - szerencsére Dés Laci is csatlakozott ehhez -, hogy bárhová is megyünk, mindenhova „saját hangot”, „saját fényt” viszünk. Ez természetesen egy iszonyatos költségvonzatot jelent, de csak így tudjuk azt biztosítani, hogy színházban, szabadtéren vagy sportcsarnokban, mindig ugyanúgy szóljon a koncert, és mindig ugyanazt a látványt kapja a közönség. Minden néző, minden helyszínen, ugyanazt a magas minőséget kapja. Ez különben az én produceri hitvallásom is.

 
Ki segített ezeknek a költségeknek az előteremtésében?

Az egész produceri pályámban nagyon nagy szerencse, hogy fantasztikus együttműködésben tudok együtt dolgozni az UPC-vel. Gyakorlatilag majdnem minden produkciómnak ők a főszponzorai. Itt, a Férfi és Nő esetében, külön köszönet jár Kovács Nimród elnök-vezérigazgatónak és Mátrai Gábornak, hogy ők végig kitartottak, még akkor is, amikor egy évet csúszott a megvalósítás. Természetesen ez olyan nagyságrendű vállalkozás, amelyet az UPC egyedül nem tudott volna támogatni. Ők voltak a főszponzorok, de a Szerencsejáték Rt, az ERSTE Bank és Művészetek Palotája is nagyon sokat segített anyagilag. Sokat segítettek a médiapartnerek; a Pesti Műsor, a Port.hu, a Nők Lapja és a Népszabadság és a Színház.hu, akik ugyancsak az ügy mellé álltak.

Ennek a sikernek a koronája a megjelent CD és DVD, amelyhez már alig lehet hozzájutni és sorban állnak a Nemzeti Színház pénztáránál is a folytatásért.

Az RTL Klub sokat segített abban, hogy ez a DVD elkészült. Ezért külön köszönetet szeretnék mondani, Róbert Ákosnak és Kolozsi Péternek, … ahogy ők ehhez az ügyhöz hozzáálltak, az példamutató. Nagyon nagy örömünk, hogy a DVD aranylemez lett, decemberben volt az átadása, amelyet a SONY BMG prezentált a művészeknek. Hogy hol folyatódik tovább? Igazából a Nemzeti Színházban. Az együttműködés Alföldi Róbert ötlete volt. A négy fellépő színművészből három társulati tag, most Cserhalmi György is játszik ott vendégként. Amikor Kisvárdán megnézte az előadást, megszerette. Utána megkeresett minket, amiben Pécsi Júliának, a Kék Művészügynökség vezetőjének is nagyon nagy szerepe van és nemcsak ebben, hanem a hozzátartozó művészekkel kapcsolatos ügyek intézésében is. Egy 10-12 előadásra szóló keret megállapodást kötöttünk. Januárra hat előadást terveztünk, a jegyek elfogytak már november elején, ezért egy plusz szombat délutáni előadást is be kellett iktatnunk. Az óriási érdeklődésnek köszönhetően, már megvannak a júniusi időpontok is, sőt 2009-2010. évadra is körvonalazódik egy újabb 10 előadásra szóló megállapodás a Nemzeti Színházzal. Emellett változatlanul vannak vidéki megkeresések is, amit hála, a júniusi időszakban sikerült tető alá hozni. Megyünk Szolnokra, immár másodszor Szegedre, majd Balatonfüredre, a Fertőrákosi Barlangszínházba és Békéscsabára is.

Hogyan tovább?

 
Nem lehet megállni, és bevallom, nem is szeretnék. Ebben az évben több új produkción dolgozom és gondolkodom. Elsőként említeném a Fédra Fitness-t. Tasnádi István, aki a Finito-nak és sok más egyéb darabnak az írója, a Phaedra történetet dolgozta fel, a mai kor egyik jellegzetes helyszínére, egy fitnessz terembe álmodta meg a történetet. Az előadásban közreműködnek a KoMa tagjai, akiket rendkívül tehetséges, nagyon sokra hivatott, fiatal művészeknek tartok, illetve részben a volt Krétakör tagjai, Csákányi Eszterrel a főszerepben Phaedra-ként. Nagy örömömre, sikerült egy olyan edzőtermet találnunk, a Club Fitness-t az Euro Centerben, akik abszolút nyitottak voltak az előadás befogadására, és akik, szinte térítésmentesen minden lehetőséget megadtak nekünk a próbákhoz, ahhoz, hogy ezt az előadást ott létrehozhassuk és, hogy azt azóta is ott játsszuk, havi 2-3 alkalommal. A siker egyik bizonyítéka, hogy az előadás meghívást nyert a 2009. évi POSZT és a debreceni Alternatív Színházi Szemle versenyprogramjába, valamint a moszkvai és karlsruhei nemzetközi színházi fesztiválra is.
Ez évben másodikként a Tavaszi Fesztivál segítségével sikerült bemutatnunk Parti Nagy Lajos: A hét asszonya című drámáját, Csákányi Eszter előadásában. Az előadást a Kék Művészügynökséggel együttműködve hoztuk létre, - úgy látszik, most Csákányi Eszter sorozat van – amit a közönség a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében láthat, havi rendszerességgel.
Ez év nyarán két új bemutatónkra kerül sor a Thália Színház nagyszínpadán. Az egyik egy amerikai darab, Sam Bobrick és Julie Stein: Csókol anyád! címmel, amelyet Zöldi Gergely fordított. Ez egy kétszemélyes darab, anya-fia kapcsolat, Vári Éva és Nagy Ervin szereplésével. Nagy boldogság ez számomra, hogy újra együtt dolgozhatok Évával, „a régi nagy a szerelemmel” és Ervinnel, aki talán az egyik legjobb barátom. A darab rendezője Znamenák István.
A másik bemutató, Ivan Menchell: Sírpiknik című műve, amelynek magyar változatát Parti Nagy Lajos írta. Bánsági Ildikó, Takács Katalin/Egri Márta, Margitai Ági, Gálffi László és Létay Dóra szereplésével. A darab egy vérbő komédia, amelyet Ilan Eldad rendez, aki a nagysikerű Hat Hét, Hat Tánc-ot és A Kellékes-t is színpadra állította. A következő évadunk első bemutatója szeptember 2-án a Trafó-ban lesz. Nagy örömömre újra a KoMa-val együttműködve állítjuk színpadra Edna Mazya: Kisded játékok című drámáját, Zrínyi Gál Vince rendezésében. A magyar változatot Lőkös Ildikó írta. A darab aktuális, közéleti problémával, a fiatalok közötti erőszakkal foglalkozik.

 
Színházi producerséget nem tanítanak Magyarországon, ha megkeresnék, hogy szeretném ezt megtanulni… Lehet ezt egyáltalán tanítani?

Iskolapadban ezt nem lehet megtanulni… de úgy érzem, hogy az iskolapadban semmit sem lehet igazán megtanulni. Egy gondolkodást, egy szemléletet el lehet sajátítani, de ezt gyakorlatban művelve lehet csak igazán magadévá tenni. Nincs két ugyanolyan produkció, nincs két ugyanolyan művész, nincsenek egyforma helyzetek. A kérdésre a válasz, hogy vállalnék-e tanítást? Azt kell mondjam, hogy igen. Igen, szeretném és boldogan vállalom az ilyen irányú felkéréseket, akár az iskolai körülmények között is. De még egyszer hangsúlyozom, ezt az iskolapadban nem lehet megtanulni. Nálunk az irodában munka mindig van, és ha van érdeklődő, nagyon szívesen megosztom vele a munkát és a tudást is.

Teljesen nyilvánvaló, hogy olyan pontra ért el a produceri tevékenység - megérdemelt sikerekkel övezve -, hogy a személyes életében is a Novotrading-ről áttevődött az Orlai Produkciós Irodára.

Egy menedzsernek, az egyik legfontosabb feladata, pl. a Novotrading-nél, hogy a cégnek, legyen az 20, 500 vagy 1000 fős, úgy kell működnie, ahogy egy piramis felépül. Mint a cég vezetője fontosnak tartom azt, hogy ne csak akkor tudjon jól és eredményesen működni, hogyha én napi 16 órában, minden operatív döntésben benne vagyok, hanem akkor is, ha csak napi 2-3 órát tudok a cég ügyeivel átmenetileg foglalkozni. Természetesen a Novotrading-el a munkát ugyanúgy folytatom, bár valóban egy kicsit kevesebbet tudok az utóbbi időben a cég ügyeivel foglalkozni, de itt is olyan kollegáim vannak, akikkel öröm együtt dolgozni, majdnem azt mondhatom, hogy a „novo”, már nélkülem is működik.
A produkciós rész. Én nagyon boldog ember vagyok azért is, mert olyan dologgal foglalkozom, ami nekem hobbi, élvezet és mindennapi örömet szerez. Persze azért itt komoly nehézségek, komoly küzdelmek is zajlanak a háttérben. Van három olyan kollegám, akik nélkül ezt egyedül nem tudnám csinálni, akiknek a személye nélkülözhetetlen nekem emberileg és szakmailag egyaránt. A produkciós asszisztensi oldalról Fenyvesi Katalin és Szabados Tünde, a produkciók műszaki háttere szempontjából, Ditzmann Tamás (Maci). Az ő személyük számomra nagyon felértékelődik. Adott esetben én ezért tudok sikeres producer lenni, mert ők mögöttem állnak.

Fenyvesi Katalin Ditzmann Tamás Szabados Tünde
 
Nagyon büszke vagyok arra, hogy azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozom, és ez igaz az orvosi műszer területre és a produkciós területre egyaránt, sohasem egyszer-használatos kapcsolatok. Ezek a kapcsolatok láthatóan egymásra épülnek, egyre több olyan dolog van, amelyet együtt csinálunk. Szinte nem volt még olyan alkotótársam, akivel csak egyszeri volt az együttműködés. Én ezt nagyon fontosnak tartom, mert ez az én hitelem, és ez az, amire a legbüszkébb vagyok.

(www.orlaiprodukcio.hu/csokolanyad)
(www.orlaiprodukcio.hu/sirpiknik)

[Kadelka László]
2009-06-02 19:02:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Cikkarchívum
The Masters Collection: Ferencsik János
Színházi Világnapi üzenet 2019
Március-én ünnepeljük a Bábszínházi Világnapot
Eötvös 75
Kálmán György 30 éve halt meg
„Katkó hátborzongatóan jó volt!”
Bajza József 215 éve született
Sorsok írják a történelmet
Történelem és legenda az otthonkeresésről
A „Love Story” a Turay Ida színházban
A király meztelen!
Segítünk az Igazgyöngynek
Megjelent Rohmann Ditta csellóművész legújabb albuma
Életre szóló kilenc éjszaka – A pandák gyönyörű utazása
Cziffra György – örök élményt nyújt
Csernus Mariann 90
Tege Antal Őze Lajos-díjas
Rosencrantz és Guildenstern halott – Gyulai Várszínház
Szabó Magda - Tündér Lala
A Frenák Pál Társulat új kompozíciója
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
TV műsor
 
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu