Dátum: 2020. október 20. kedd    Mai névnap(ok): Vendel


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

James Blood Ulmer featuring Vernon Reid (USA)
A Memphis Blood két beskatulyázhatatlan gitáros szövetsége a bluesban. A Dél-Karolinában született James Blood Ulmer (fotó) és Vernon Reid – akivel Ulmer az 1980-as évek elején a Decoding Societyban játszott – 1986-ban futott be Living Colour nevű hardcore-funk-punk együttesével, amelyet Mick Jagger a Rolling Stones előzenekarául választott. Nemzeti Hangversenyterem, 2006. március 13. 19.30.
James Blood Ulmer 1942-ben született a dél-karolinai St. Matthewsben, ahol apja a baptista gyülekezetet vezette. Tőle kapta az első gitárját, négyévesen, hogy mielőbb részt vehessen a gospelzenekar munkájában. Hanem a rádiók ekkor kezdtek rock ’n’ roll-, blues- és countrynótákat játszani, s ez nem kevésbé hatott rá. Különösen a blues – annak nyoma a mai napig kitörölhetetlen… Igaz, Ulmer szülei „az ördög zenéjének” tartották, így stikában, a hátuk mögött kellett hogy elsajátítsa őket, míg döntésre nem kényszerült: az lesz a legjobb, ha a béke és a vágyai kedvéért inkább elhagyja a szülői házat.

James Blood Ulmer
 
17 évesen nekivágott hát a „világnak”. Pittsburghben szinte mindent játszott, ami épp menő volt, s amiből éldegélni lehetett: előbb doo-wop együtteseket szolgált, aztán jöttek a funkybandák, majd Ernie Goldsmith triójához csatlakozva a dzsessz is. Öt év múltán, ’64-ben továbbállt az Ohio állambéli Columbusba, ahol az 502 Club házizenekarában soulénekeseket kísért, az orgonista Hank Marr együttesében pedig mélyebbre merülhetett a dzsesszben.
Ez volt az az idő, amikor egyszer betévedt a klubba Wes Montgomery, James Blood Ulmer gitáros istene. Blood akkor ott mindent úgy és mindent eljátszott, amit csak ellesett addig Montgomerytől, mégsem kapott tőle egyetlen jó szót sem – ami arra ösztönözte, hogy inkább megtalálja a saját hangját.

 
1967-ben Ulmer Detroitba ment, a 20 Grand Club egyik házizenekarában vállalt munkát, majd a a Bluebird Clubban játszott hat hónapig, míg annak a tulajdonosa azt nem mondta neki, hogy inkább New Yorkban lenne a helye – keresse ott fel Miles Davist.
Blood nekivágott New Yorknak, ám Miles Davis helyett Ornette Colemanra talált. Ez a találkozás több szempontból is kitörölhetetlen a pályafutásából: így került kapcsolatba a free dzsesszel, afféle muzsikusokkal, mint Rashied Ali, David Murray, Larry Young, Joe Henderson vagy Paul Bley, no és Ulmer átvette Coleman „találmányát”, az úgynevezett „harmolodic” zenét, ami a hangok szabad áramlásán, a tonalitás elvetésén alapult.

Vernon Reid
 
Az első James Blood Ulmer-album George Adams, Cecil McBee és Doug Hammond társaságában készült, s a Revealing címet kapta, ezt követte a Tales of Captain Black, majd az Are You Glad To Be In America?, a Free Lancing, a Black Rock és az Odyssey – a funk, a rock és a dzsessz ötvözetével; olyan zenekaroknak mutatva utat, mint például a Living Colour.
A Living Colour – ugyancsak beskatulyázhatatlan – gitárosával, Vernon Reiddel Ulmer a nyolcvanas évek elején a Decoding Society zenekarban játszott először. 2001-ben Reid vette rá Ulmert, hogy feldolgozza a blues klasszikusait, John Lee Hookert, Otis Rush-t, Muddy Waterst, Willie Dixont. Így született meg a Grammy-díjra jelölt Memphis Blood album, amit 2003-ban a No Escape From The Blues követett – örökzöldekkel idézve meg a jövő bluesát.
Ez a két album kerül terítékre a Művészetek Palotájában, a következő felállásban:

James Blood Ulmer: gitár, ének
Vernon Reid: gitár
Charles Burnham: hegedű, mandolin
Mark Peterson: basszusgitár
Aubrey Dayle: dob
Rick Steff: zongora, harmonika
David Barnes: szájharmonika

[kalóz]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Hajós Trianoni Emléktúra - START

Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól