Dátum: 2020. október 20. kedd    Mai névnap(ok): Vendel


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Fehér tenyér balladája
A Macerás ügyek, a Tamara után Hajdu Szabolcs új munkája sportfilm, de nem elsősorban a sportról szól, hanem emberi léthelyzetekről a diktatúra, a szabadság, a megalázottság és a siker dimenziói között. Életrajzi fogantatású mű; a rendező és testvérének megtörtént sztoriját emeli át egyetemes érvényű modelltörténetté. Nem nehéz megjósolni, hogy a Fehér tenyérre hosszú nemzetközi sikerszéria vár.
Több idő- és jelentéssíkot montíroz egymásra a film. Egy fiatal magyar tréner Kanadába érkezik, hogy félbeszakadt tornászpályája után edzőként próbálja ki magát. Ismeretlen viszonyok közé kerül, tájékozódnia kellene az új világban. Aztán visszaröpít bennünket a film a múltba, a Kádár-kori Debrecenbe, ahol egy kiskölyköket nevelő tornásziskolában Feri bácsi (Gheorge Dinica), a rezzenéstelen arcú, szadista tréner dresszírozza káromkodva, szitkozódva és vívókarddal ütlegelve neveltjeit, a „pézsmapatkányokat”. Nagy András imbolygó kézikamerája hamar rátalál a főszereplő kisfiú arcára, s az ő optikájával kezdi nézni és megmutatni a dolgokat a hajdani szocializmus világában. A sivár paneléletet, szeretetnélküliséget, a felnőttek sunyizását, gyerekmagányt a félelmetes betonsilók tövében, ahol egy nyiladozó értelmű kiskamasz csak terrort, megalázást élhet át. Ahol vedlett karácsonyfák potyognak lába elé az égből (épp csak meg nem ölik), s otthon, a gagyicsicsásra dekorált lakótelepi lukakban is „szerepelnie” kell, mert apuka és anyuka a hájas tahó főnök előtt akar tetszelegni a gyerek tudományával.

 
Hajdu igen precíz színészvezető; nemcsak a korbácsos tréner, a gyerekeket suhogó pengével aprító, szadista edző figuráját rajzolja fel minuciózusan, hanem az ártatlan, tiszta arcú kisfiúét is, aki tűnődve, csodálkozva nézi a felnőttek elvadult világát. Igazi rendezői bravúr, ahogy egy tízéves kiskölyök arcán megjelennek az őszinte érzelmek a Fehér tenyér villódzó képein.
 

A totális kiszolgáltatottság és bántalmazás elől a fiú menekülni vágyik, világgá menne, pályaudvaron, vonatokon kóborol, s nem borul más a feje fölé, csak a debreceni vasútállomás rideg falanszterhodálya. Pár évvel később orosz cirkuszosok csábítják magukhoz; s a kiszolgáltatottságnál minden jobb, még a halál is. Nagy András mozgó-imbolygó kézikamerája lélektanilag is hitelesen mutatja meg, ahogy a fiú fölmegy a panelház tetejére, s lenéz a panelrengetegre, meg az irdatlan betonkürtőbe; süvít a szél, félelmetes morgások, sivítások, dörgések, zúgások készítik elő a terepet a végzetes ugráshoz (aki lakott már panelban, ismerheti e hangokat), s innét a film már a lélektani dráma tartományait ostromolja.
S aztán megtörténik a nagy váltás, s Hajdu ebben is hajlékony lélekábrázolónak mutatkozik: nincs átmenet, jön a következő létállapot, a végtelen szabadság, az ígéret földje, ahol az ember nem az elnyomó diktatúrával, hanem a szabadság elidegenedettségével szembesülhet. Nincs feloldozás és kárpótlás semmiért, az elszenvedett évekért, sérelmekért. Ugyanaz a fiú már felnőttként megtapasztalni kényszerül, hogy nemcsak roskatag diktatúrák léteznek a világon, hanem a hibátlanul működő közöny birodalmai is, ahol az empátiával és jóakarattal felvértezett férfi rendre csak diszkriminációt, megvetést, cinizmust tapasztal. A Kanadába került magyar edzőt előbb megfeddik, mert megütött egy sportolót, aztán rá kell jönnie, hogy az új feladat alanya, az olimpikon profi tornász nagy ívben tesz rá, s leginkább csak szívatja.

Hajdu Zoltán Miklós a Fehér tenyérben
 
Pörgős forgatókönyvet írt a rendező, s a film ritmusa sem hagy semmi kívánnivalót maga után, sőt. Ahogy halad előre a cselekmény, egyre gyorsul a tempó, idő- és térsíkok kopírozódnak egymásra, vakító reflektorok szétfolyó, hideg fehér fényével átitatott arcokra fókuszál a kamera, s a csillogó Las Vegasi álomvilág szívdobogtató kulcspillanatai vetülnek rá egykori tornászversenyek drámai csattanóira. Együtt van minden: egyéni sors és vasakarat, siker, bukás, öröm és tragédia. Szédítő metropoliszképek úsznak a lelki és fizikai sivárság sötétlő enteriőrjeibe, koszlott, derengő lépcsőházak piszkos homályába, bádogliftek plakátmagányába, betonkürtők szédületébe. Akik sosem érezték a diktatúra fülledt tornaterem-szagát, azok is érteni fogják, ha megnézik Hajdu filmjét, hogy miféle kacskaringókat kell(ett) bejárnia egy versenyszellemben nevelt ifjúnak, mire valamennyire otthonra és magára talált a nagyvilágban.
Olyan tisztán mondja el történetét Hajdu Szabolcs, akár egy ballada mesemondója. Az új opuszával jelentékeny filmkészítővé lett rendező filmjét vélhetőleg mindenhol érteni fogják a világon. Nem nehéz megjósolni, hogy a Fehér tenyérre hosszú nemzetközi sikerszéria vár.
[Kovács Dezső]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Hajós Trianoni Emléktúra - START

Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól