Dátum: 2020. október 22. csütörtök    Mai névnap(ok): Előd


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Ha menni kell – El Camino
Arról fogok mesélni, ha eljössz – a humort, lírát filozófiával fűszerezve, hogy: ahol a szeretet, a barátság, a bizalom, a türelem, az együttérzés, a segítőkészség magától értetődő része a létezésnek, ott jó élni. Ilyen a spanyolországi zarándokút, az El Camino. 2005 nyarán jártam végig a 900 km-es utat. „Apostoli” kötelességem, hogy átadjam, amit az úttól kaptam. Vidám Színpad, 2006. március 8.
 
Papp János színész, Berzsenyi Dániel által híressé vált Niklán született, Marcalitól kilenc kilométerre. Fiatal korában mindenhová gyalog járt. A színházi szakma híres túrázói közé tartozik, ezért azok számára, akik régen ismerik nem meglepetés, hogy vállalkozott erre a nagyobb „sétára”. Az erről írt naplója rendkívül szórakoztató, tele szellemes öniróniával. Arról tanúskodik, hogy remekül bánik a számítógép billentyűzetével is.
Aki megnézi a vetített képekkel tarkított estjét, kedvet kap a túrázásra.

 
Ha menni kell – El Camino
Részlet a zarándoknaplóból

Filloval határában pihenőre csábít egy faluszéli háznak támaszkodó italautomata., mellette csinos kőasztal, kőpad, és … ni, csak! egy eternitcső! - nyilván, hogy, mint a vendéglők esernyőtartói, jó szolgálatot tegyen a vándornak. Ez igen! Ez komfort!
Nosza, bele a botomat!
És … eltűnik; hallom ahogy, valahol a mélyben, koppan. Dermedtebben állok, mint a kőasztal. Zsuzsa most ér ide. Üres tekintettel bámulok. „Mi baj?” – kérdi. „A botom.” – nyögöm. „Elhagytad?” – „Nem. Ide tettem, és eltűnt.” Arcomon valami leírhatatlan fájdalom tükröződhet, mert nem nevet. Vigasztal: „Vágsz majd helyette másikat! - De tudja, hogy a veszteség pótolhatatlan.
A János-hegy oldalában láttam meg egy sombokorban az „én botomat”! Mert egy igazi turista előbb-utóbb meglátja a botját egy sombokorban, ami aztán évekig a társa! Az „én botom” egy T betűt formáz. A fogantyú egyik végére egy csigát, a másikra egy madárfejet faragtam. Az alkotás címe: „Az elérhetetlen zsákmány”. A bot szárán már ott virít az éppen csak elkészült fésűskagyló. És ez a bot! - az „én botom”! - most oda! - Kész. Vége.

 
A padra rogyok. - Nem bírok ülni. Ahogy felállok, a bokámat beütöm a kőasztal lábába. Vérzik. - Zsuzsa lerakja a hátizsákját az asztalra - a zsák egyszerűen lefordul. - Befut három spanyol. Az egyik csámcsogva szőlőt eszik. Ezzel a világból ki lehet üldözni Zsuzsát. Odébb is húzódik vagy 100 m-re. De még előtte megjegyzi: „Az aknafedél.” Részletekbe nem bocsátkozik.
Elmegy.
- „Aha!” – lassan dereng: arra gondol, hogy az eternitcső a pihenő melletti ház pincéjének szellőzője; az aknafedél talán egy lejáratot takar. Talán le lehet mászni a botomért! Mire idáig jutok , és már nyitnám a fedelet - szinte berobban öt olasz kerékpáros, és szerelni kezdi a bicajt! Na, hol?! Az aknafedélen. Most kérjem meg őket, hogy húzzanak el onnan? Angol tolmácsom, Zsuzsa a csámcsogás miatt hallótávolságon kívül, meg egyébként is bolondnak néznének. - Úristen! Öt perccel ezelőtt egy csöndes pihenőt pillantottunk meg, most pedig itt csámcsog, szerel, nyüzsög fél Spanyolország!

 
- Várok. - Olaszok el. Spanyolok még maradnak. De az aknafedél szabad! Zsuzsa visszajön. A jelenlévők döbbenten nézik, hogy felnyitjuk a fedelet. Zsuzsa már lent is van a mélyben. „Megvan!” - Sóhaj, örömkönnyek. - De nem jön föl; hallom, motoszkál, szöszmötöl. „Mi van?!” „Várjál!” – hangzik lentről. Aztán felbukkan. Egyik kezében a botom, a másikban egy szuper, teleszkópos túrabot. „Van lent több is! A java kiválogatva már a falnak támasztva, a többi csak úgy halomban.” - Nem kell tolmács, a spanyolok is értik a helyzetet, és zeng a nagy nemzetközi kacagó- kórus.


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Hajós Trianoni Emléktúra - START

Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól