|
Zsolt Pista egyik nap arról panaszkodott, hogy a megszokott lábtenisz partnerei közül az esedékes csütörtökön többen hiányozni fognak, veszélyben a játéklehetőség. „A Csurka Laci kosárlabdázott, válogatott kerettag volt akkor, amikor ez sportág virágzott nálunk. A jó gömbérzék nem vész el.” Mit szólnék, ha meghívna Téged a „Beszkárt szentély”-be. Rögtön fölmerült egy probléma, CSÜTÖRTÖK. A hozzá nem értők most csodálkoznak, mi lehet itt a gond. Ha Raksányi Kutyut, vagy Koltai Robit kérdezzük – hogy két generációt említsek -, mindjárt nyilvánvaló a helyzet.
Csütörtök Lóverseny-nap! Igaz sportpálya az is de micsoda különbség! Ott nyerni is lehet…?! Bár, mint jól tudjuk nem ez volt a jellemző.
De a Zsolt Pista iránti tisztelet - és természetesen a pénzszűke -, arra buzdított, hogy két megállóval előbb szállj le a 37-es villamosról, és szerelést kérj a szertárostól. Így örülhettünk, kiegészült a „csapat” és játszhattunk. Te nem mondtál Csütörtököt! Pista beigazolni látta előérzetét, de tudta azt is, hogy csak akkor lesz esély arra, hogy máskor is velünk légy, amikor anyagi lehetőségeid távol tartanak a lóverseny pályától. Bizony volt időszak, amikor gyakran örülhettünk annak, aminek Te nem.
De lásd be, a Beszkárt pályán többször nyertél!
Lacikám, fogynak a lábtenisz partnerek!
Hetven éves korban, már kevesen hetvenkednek. Te még nyugodtan megteheted!
Isten Éltessen!
Ölel Kadelka Laci (a „feladód”)
|
