Dátum: 2020. október 23. péntek    Mai névnap(ok): Gyöngyi


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Nelli boldogsága
Barta Lajos Szerelem című fanyarul mulatságos vígjátékát láthatja a közönség 2005. november 11-étől a Vidám Színpadon. A produkció ezt megelőzően már színre került a tatabányai Jászai Színházban, majd meghívták a POSZT-ra is, ahol Tóth Ildikó (fotó) a darab egyik főszereplője, a Baranya megyei önkormányzat legjobb alakításnak járó különdíját kapta.
Olyan varázsló ő, aki semmi látványosat nem művel. „Csupán” mosolyt fakaszt és könnyeket csal az ember szemébe.

- Olvastam a nevét egy 2004-es kaposvári operett-bemutató, a Lili bárónő szereposztásában.

- Kaposváron is van egy Tóth Ildikó, de az nem én vagyok.

- Nekem is gyanús volt a dolog, hiszen Annus szobalány szerepe parányi. Szóval ő a névrokona.

- Igen. Ezt onnan tudom, hogy egyszer a kezembe került egy színészlexikon, s gondoltam elolvasom, ki vagyok én? Akkor láttam, hogy oda van írva egy-két olyan színházi előadás és film, amiben én egyáltalán nem szerepeltem. Kiderült, hogy van egy Tóth Ildikó, aki Kaposváron stúdiós, vagy lehet, hogy már színész, nem tudom.

- Manapság a színésznek szinte létérdeke, hogy minél több információt tudasson magáról a külvilággal. Önálló internetes weboldalon részletesen ismertetik pályafutásukat. Önről viszonylag keveset lehet megtudni. Van ugyan egy lista fontosabb szerepeiről, de semmi egyéb. Szándékosan ilyen szűkszavú, vagy lustaságból?

- Szándékosan. Nem gondolom, hogy egy színésznek létérdeke a magánéletéről beszámolni. Ez mindenkinek a saját ízlése, a saját kedve, a saját érdeke, ha úgy tetszik. Nagyon szívesen beszélek mindig a színházi szerepeimről, filmszerepeimről, és nem zárkózom el teljesen, ha a privát életemről kérdeznek, de attól igen, hogy egy beszélgetés fő témája a magánéletem legyen.

 
- Ha már ekkorát bakiztam Kaposvár-ügyben, adja magát a kérdés, szívesen játszana operettet?

- Örömmel, bár nem tudom, az énektudásom megfelelne-e a követelményeknek.

- A táncos láb nem akadály?

- „Táncos lábam” van, valamennyicske hangom van, de gyanítom, nálam sokkal nagyszerűbb színészek vannak az operett műfajban. Szóval szívesen belevágnék, de ha kiderülne, hogy nem tudom elénekelni az adott dalt, akkor nem. Minden műfaj annyit ér, amilyen színvonalon űzik.

- Abban nem tévedtem ugye, hogy Ön szabadúszó. A szabadúszásról van olyan nézet (is), miszerint remek dolog, de lassan kezd kifogyni a „víz a medencéből”. Én meg úgy gondolom, ahol Ön áll ”rajtkőre”, ott feltöltik a medencét. De vajon tényleg egyre nehezebb a felszínen maradni? Megengedheti-e magának, hogy egzisztenciális okokból csak szívének tetsző feladatot vállalja el?

- Az az igazság, hogy amikor elvégeztem a főiskolát, álmomban nem fordult elő, hogy szabadúszó leszek. Ezt én nem választottam. Az Új Színházból eljöttem, mert nem folytatódott tovább az a fajta élet meg munka, amiért szerettem ott lenni, miután Székely Gábor nem kapta meg újra a színházat. Amikor sok feladat van, és az ember tud egy kicsit válogatni, akkor nyilván könnyebb, amikor meg nagyon kevés a feladat akkor nehezebb. De azt mondhatom, egzisztenciális nyomásra soha nem vállaltam el olyasmit, amihez nem volt közöm, vagy nem volt hozzá kedvem.

 
- Nem talált olyan társulatot, amelyhez szívesen csatlakozott volna?

- Nem is kerestem. Azt gondoltam, ha majd a színházak hívnak, hogy dolgozzak náluk, bizonyára kialakul egy olyan helyzet, amikor be lehet lépni egy társulatba. Voltak is ilyen helyzetek. Ezek mindig miattam nem jöttek létre, mert a magánéletem mindig úgy alakult, hogy nem tudtam elvállalni. Például, hogy lemenjek Kaposvárra. Akkor fontos volt Pesten maradnom, már nyolcadik éve vagyok szabadúszó.

- A Novák Eszterrel való együttműködés azt is jelenti, bízhat abban, ha rendez, valószínűleg gondol Önre. Azért ez valamelyest biztonságot ad.

- Ez pontosan így van. A tatabányai Jászai Mari Színházban társulati tagnak érzem magam - egy nem létező társulatban. Az elmúlt négy-öt évben azt hiszem, minden évadban játszottam ott.

- Legutóbbi Nellit, Barta Lajos Szerelem című vígjátékában. Az ő története, arról szól, hogy az érdemli ki leginkább a boldogságot, aki kikaparja magának?

- Nem tudom, hogy a boldogságot az érdemli ki, aki a legtöbbet teszi érte. Azt gondolom, a boldogság eléréséhez nagyfokú önismeretre van szükség. Hiszen a vágyainkban magasra tesszük a lécet, s ha elérjük, sokszor nem vesszük észre. Nelli kellő önismerettel rendelkezik. Nem vágyik mesebeli hercegre, fehér lovon, aki majd elviszi őt a bálba, mert hazugság, önbecsapás lenne. Ő pontosan tudja, ha nem akar vénlányként megöregedni, akkor férjet kell találnia. És felbukkan egy ember, aki szerethető, ápolható, aki nevelhető, akihez vonzódik.

 
- Vagyis nem a vénkisasszonyságtól való menekülés motiválja kizárólag Nellit?

- Nem bizony. Tetszik neki a férfi.

- Én a nézőtéren azt gondolom, Nelli jobb férjet érdemelne, mint ez az önsajnáló, pedáns, kialakult rigolyákkal rendelkező agglegény.

- Novák Eszter nagy találmánya és pontos elemzésének végeredménye, hogy nem egy „anti-pasit” tesz oda, hanem egy macsót, Varga Zoltánt. Akiért bomlanak a lányok. Ez nagyon fontos. Aki az egész „göthösségével” valamit kompenzál. Talán elképesztő szeretethiányát. És lehet hogy Nelli, aki jó emberismerettel rendelkezik, az első pillanatban látja, hogy ennek a betegségnek a fele hazugság. Ebből az állapotból a férfi kibillenthető.

- És Nelli a finom saját készítésű húslevesével kibillenti. Feltámasztja, győz. Megszerzi magának a férfit, akit kiválasztott. Ezt a gyönyörűséges színpadi pillanatot szereti legjobban az előadásban?

- Én ezt folyamatként élem meg. Jó játszani ezt az egész harcot, ezt az egész szenvedést, civódást, egymás „gyilkolását” a Zolival. És a végén ugyanilyen jó elnyerni a méltó jutalmamat, a férfit. Amikor a húslevest kiteszem elé, jó ülni és nézni, ahogy ő eszik.

- Milyen kolléga Varga Zoltán?

- Most játszottam vele először. (eltűnődik) Nagyon zárkózott ember, de amikor ebből sikerül egy kicsit „kiprovokálni”, egy rendkívül szellemes, könnyed, jó humorú férfi áll az amúgy egy kemény, szinte kicsit agresszív macsó mögött.

- Én meg felcsaptam „kerítőnek”. Elárulhatom, ő mit mondott Önről?

- Persze.

 
- „ A legőszintébb, legizgalmasabb, legkreatívabb színésznők egyike. Nem játszik, hanem jelen van a színpadon. Már azért is megérte eljátszani Komoróczyt, mert találkozhattam vele. Habár társulati tag vagyok, de vele szívesen úsznék szabadon”.

- (kis szünet után) De jó. Köszönöm.

- Végezetül, ahol csak olvasok Önről, áradoznak játékáról. Mondhatni, lábai előtt hevernek a kritikusok. Hogyan viseli?

- Nem olvastam az összes kritikát, ami megjelent rólam. Írtak azért sok rosszat is, amikor a Radnóti Színháznál meg az Új Színháznál is voltam. Tehát ez a kép az én olvasatomban kiegyenlítettebb. Természetesen amikor azt olvassa az ember sajátmagáról, hogy jót csinál fönt a színpadon, az jóleső érzés. Melengeti az ember szívét. A jó kritikát könnyű elfogadni. De egy színész pontosan tudja, hogy az alakítása – bármennyire is dicsérik - mennyit ér.

- A pozitív kritika végül is erősíti a lelkét.

- Hogyne. Főleg amikor telt ház van, és nagyon sokan néznek minket. De a világ tekintete most nem egyértelműen a teátrumok felé kacsingat. Egy kicsit szélmalomharcot folytatunk, hogy a színház ne csússzon el egy vacakabb értékrend felé.

- Úgy tűnik, jól érzi magát ebben a küzdelmes világban.

- Így van. Szeretek küzdeni. Teszem a dolgomat.

- Mi lesz a legközelebbi feladata?

- Brecht A szecsuáni jólélek című darabjában játszom Sen-tét a jövő év tavaszán. (elneveti magát) Természetesen Novák Eszter rendezésében. És természetesen Tatabányán.

Fotó: Bálint F Gyula

[Kiss Péter]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Hajós Trianoni Emléktúra - START

Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól