Dátum: 2019. szeptember 17. kedd    Mai névnap(ok): Zsófia, Ludmilla


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Adjuk vissza a társadalomnak őket!
Itt az ideje, hogy demisztifikáljuk a skizofréniát, és a benne szenvedő betegeket felszabadítsuk rab-létükből, melyre kényelmi és anyagi okok miatt kárhoztattuk - hisz, ők is ugyanolyan emberek, mint mi, csak talán több szenvedést mért rájuk a sors. Ezért nem büntetni szokás...
A skizofrénia előfordulása a magyar népesség körében, ahogy világszerte mindenütt, 1 százalék körüli. Ez azt jelenti, hogy hazánkban mintegy 100 000 skizofrén el. Ebből mintegy 25 százalék (ez hozzávetőlegesen 30 000 fő) krónikus skizofréniás. A családtagokkal együtt (3-4 hozzátartozóval számolva) tehát közel félmillió lakost érint ez a súlyos mentális betegség.

A tünetek általában fiatalkorban jelentkeznek, férfiaknál körülbelül 15 és 25, nők esetében viszont később, 25-35 éves kor között. A betegség nemenkénti megoszlása azonban körülbelül azonos. Általában hosszú hónapok, esetleg évek alatt fejlődik ki, és a szimptómák is ezzel párhuzamosan sokasodnak, és erősödnek fel. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a tünetegyüttes hirtelen, minden előjel nélkül jelentkezik. A kiváltó ok viszont szinte minden esetben más. Azok veszélyeztetettebbek, akiknek a családjában mar előfordult szkizofrénia. A betegség kialakulásának oka feltehetően több szkizofréniára hajlamosító gén véletlenszerű együttes előfordulásában keresendő. A szakemberek tehát egyfajta genetikai tényezőkkel kiegészülő biológiai hajlamot feltételeznek a skizofrenia hátterében.

A terhesség előtti magasabb anyai testsúllyal is kapcsolatba hozták a betegséget, mivel ennek megléte kétszeresére-háromszorosára növeli a kockázatot. A szüléskor fellépő oxigénhiányra, vagy koponyasérülésre ugyanez igaz. A legfrissebb kutatások pedig arra engednek következtetni, hogy a terhesség huszonharmadik hetében, az embrió idegrendszerének kifejlődésekor fellépő influenzavírus szintén hajlamosító tényező lehet. Egy vírusfertőzés valószínűleg szintén károsító hatású. Mindezek hozzájárulhatnak a hajlam kialakulásához, a betegség azonban egyéb, csak egy későbbi életszakaszban fellépő bizonyos kiváltó okok következtében bontakozik ki.

A hajlamnak lehetnek apró jelei. Az első két életévben ez lehet a mozgás- és szellemi fejlődésben való visszamaradás. Az iskoláskorban a szociális kapcsolattartásban mutatkozhatnak eltérések: a skizofréniára hajlamos gyerek és kamaszok visszahúzódóbbak, teljesítményük gyengébb az átlagnál, érzelmileg pedig gátoltabbak lehetnek. Ezek a jelek azonban nem kizárólag szkizofréniára utalnak!

Skizofreniát megelőző szűrési program azonban a világon sehol sincs, legfeljebb kutatási szinten. A magyarországi stratégia, mely a fejlődésben visszamaradt, problémás gyerekeket egy korai fejlesztő programba igyekszik bevonni, azonban jónak tűnik. Ezt volna érdemes a család támogató funkcióját erősítő pszichoszociális családgondozással kiegészíteni. Ez a kettő együtt hathatós megelőzési mód lehetne.

Megfigyelték, hogy a betegség kialakulásában a dopamin nevű hormon mennyisége fontos szerepet játszik. Közvetlenül a tünetek kialakulása előtt ez a hormonszint alacsony, egy stresszállapot azonban, a korai idegfejlődés károsodása miatt visszafordíthatatlanul, megemeli a dopaminszintet. Ennek hatására megbomlik a hormon-egyensúlyt, és a szervezet kibillen homeosztatikus, egyensúlyi állapotából. A betegség közvetlen kiváltója tehát az úgynevezett hiperdopaminerg állapot, amelyet a serdülő- illetve fiatalfelnőtt korban megtapasztalt súlyos stressz okoz, és ami aztán csak gyógyszeres kezeléssel javítható illetve tartható karban. Ezért lehetne a stresszhelyzetek feldolgozásában és kezelésében segítő lelki gondozása egyfajta védőháló a kamasz- és fiatalkorúak számára.

A skizofrénia általános tünetei a következők: - a korábban örömöt okozó cselekvések, érdektelenné válása;
- kezdeményezőkészség, kitartás, életvidámság, spontaneitás elvesztése;
- az érzelmek kifejezésének nehézsége;
- furcsa arc- és testmozgások illetve ezekben való megmerevedés;
- téveszmék, amikor a beteg valóságosnak képzel kitalált dolgokat (pl.: mások uralják gondolatait);
- érzékcsalódások, hallucinációk: nem létező hangok hallása, szagok érzése, dolgok látása;
- összefüggéstelen vagy furcsa, logikátlannak tűnő mégis következetes vagy döcögő gondolkodás és időnkénti teljes leblokkolás;
- különös beszéd: versbeszéd, új szavak létrehozása, halandzsázás;
- rezzenéstelen, kifejezés nélküli arc;
- szemkontaktus kerülése, gesztikuláció hiánya vagy feltűnő csökkenése;
- a beszélgetések alatti reakcióidő lelassulása, koncentrációs problémák.
A tünetek, azok összetétele és megjelenésük gyakorisága azonban egyénenként változik.

A skizofrén betegek közül sokan súlyos depresszióba esnek a tünetek megjelenése közti viszonylag stabil, kitisztult állapottal és tudatos gondolkodással járó szünetekben, és hogy megszabaduljanak szenvedéseiktől, öngyilkosságot kísérelnek meg. Ez főleg a fiatalokra jellemző. A depresszió elől sokan menekülnek az alkoholhoz és a droghoz. A statisztikák arról árulkodnak, hogy a skizofréniával küzdő betegek több mint 30 százaléka küzd túlzott alkoholfogyasztással, 15-20 százalékuk használ gyengébb kábítószereket, és körülbelül 5 százalékuk kokainfüggő.

A betegség a glutamát- és a szerotoninrendszert befolyásoló anti-dopaminerg szerekkel, úgynevezett antipszichotikumokkal tartható karban, amelyek csökkentik, illetve hosszabb-rövidebb időszakokra teljesen megszüntetik a kellemetlen tüneteket. Minél előbb kezdik el a kezelést, annál jobbak az esélyek a javulásra.

Kutatásokból kiderült, hogy a gyógyszeres kezelés szükségességét a betegek többsége elismeri, de a gyógyszerektől sokan - érthető módon - azt várják a tünetek megszüntetésén kívül, hogy elősegítsék a világos gondolkodást, megelőzzék a visszaesést, és ne legyenek kellemetlen mellékhatásaik. A mellékhatások közül legkellemetlenebbnek a súlygyarapodást tartják és a tompa, kábult állapotot. Mindezek ellenére a rehabilitáció mellett a gyógyszeres kezelést tekintik a legfontosabb és leghatékonyabb kezelési formának. Magyarországon a pszichiátriai betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek többsége ugyan a kilencven százalékos támogatottságúak közé tartozik, de egy részük ma már korszerűtlen. A gazdasági kényszerből használt, sok esetben elavult, rengeteg káros mellékhatással járó gyógyszerek alkalmazása pedig sokat ront a betegek közérzetén, és nem utolsó sorban a fiatalabbak gyógyulási esélyein.

A szakemberek szerint az itthoni gyógykezelésben gyakran használt szerek mellékhatásai kétségessé teszik a rehabilitáció és a reszocializáció esélyeit is. Az új készítmények alkalmazásával viszont csökkenne a kórházi ápolásra szoruló betegek aránya.

A korszerűtlen gyógyszerek mellett halaszthatatlan volna olyan nem kórház-centrikus ellátási formák előtérbe helyezése, amelyek megfelelnek a közösségi ellátás elveinek. 20 000 lakos feletti településeken törvény teszi kötelezővé nappali otthon működtetését. Ennek ellenére sok önkormányzat a mai napig mulasztásos törvénysértést követ el, hiszen nem hoztak létre ilyen intézményt - noha lecsökkenne ezzel a kórházi kezelés időtartama. A beteg az első kórházba kerülés után még könnyen visszailleszkedik a társadalomba, de a hazánkban elterjedt úgynevezett forgóajtós kórházi kezelés miatt, amely az ilyen alkalmak sokasodását jelenti, egyre csökkennek a rehabilitáció esélyei. A sokszori bent-fekvéses kezelés megnehezíti a beteg kórházi környezetből való visszailleszkedését, és a családtagok, valamint a munkatársak és a munkáltató számára is egyre kevésbé hihetővé teszi a gyógyulást. Ez szintén hátráltatja, végül teljesen ellehetetleníti a reszocializációt. Pedig a betegek mintegy ötven százaléka még ma is "csupán" szociális problémái miatt kerül be valamely pszichiátriai intézménybe. Gyakori ok a családtagokra nehezedő nyomás.

Míg a világ demokratikus országaiban a pszichiátriai betegek, más fogyatékos csoportokhoz hasonlóan, részt vesznek a velük kapcsolatos döntések meghozatalában, Magyarország le van maradva az esélyegyenlőségi törvény tekintetében. A rendszerváltás után megalkotott törvényből ugyanis, figyelmen kívül hagyva a nemzetközi fogyatékosság-definíciót, kihagyták a pszichiátriai betegségben szenvedőket. Emiatt hátrányba kerültek a pszichiátriai zavarokban szenvedők szervezetei.

Pedig a betegek társadalomba való visszailleszkedésének első lépcsőfokai a nappali – nem bent-fekvéses - kórházak, klubok lennének. A rehabilitációs intézményrendszer azonban még mindig nem alakult ki teljesen: a lakóhely-közeli nem-kórházi ellátási formákat kellene erősíteni. A köztes intézmények létrehozása az egészségügyi struktúraváltás része lenne.

A szakemberek szerint felülvizsgálatra szorul a rokkantnyugdíjazási rendszer is, Magyarországon ugyanis huszonöt százalékra becsülhető a mentális zavarok miatt rokkanttá váltak száma - 4–500 000 rokkantnyugdíjast tartanak nyilván. A nyugdíjazás minősítési struktúráját át kellene dolgozni, és többek közt szigorítani. Ez a betegek javát szolgálná, mivel így csupán a ténylegesen rászorulók kapnák a támogatást. Megmaradt munkaképességük alapján viszont segíteni kellene a többi beteg munkavállalását. Nehézségeik miatt ezeknek az embereknek azonban védett szállásokra és védett munkahelyekre is szükségük volna. A komplex rehabilitációs program része a védett munkahelyek teremtése.

A törvény előírja új intézmények létrehozását és működtetését, a szükséges anyagi feltételekhez a költségvetés azonban nem biztosít forrásokat az önkormányzatok számára. Mindezek kivitelezéséhez erős civil szervezetekre volna szükség, amelyek lehetővé tennék az összefogást, az érdekek védelmét és a pályázatok útján való pénzszerzést a szükséges intézmények megteremtésére és fenntartására. Az erős civilszféra kialakítása azért is volna fontos, mert így a kormányok változása mellett is lehetséges a betegek érdekeinek védelme.

Ezen kívül elengedhetetlen a szemlélet megváltoztatása. A magyar lakosság nagy része abban a tévhitben él, hogy a mentális betegségek gyógyíthatatlanok és kezelhetetlenek. Pedig mára már ez nem igaz. Ezt azonban a társadalommal is tudatni kellene, és elfogadtatni. A politikát is kedvezően befolyásolná egy ilyen változás. A gyógyszerek ugyan kiszabadították a skizofréneket a kényszerzubbonyból, de még hátra van egy nehéz lépés: visszaadni őket a társadalomnak.

(A Magyarországon e területen működő legfontosabb civil szervezetek a többi között: a KESZ-Kálvária 5 Egyesület, a szegedi Nappali Kórház, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) és a Sotéria Alapítvány.)

[Persányi Norina]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu