Álltam egy kisszéken, a gépházban, nagyapám mozijában. Surrogott a vetítőgép, pergett a film, fénnyalábok röpítették a mozgóképet a vászonra. A lámpa égette a bal arcomat, nagyon meleg volt, de én néztem a filmet a gépház ablakából. Minden filmet. Itt, nagyapám mozijában tanultam meg Darvas Iván nevét. Emlékszem hajlékony alakjára a Liliomfi-ban, bűntudatos arcára a Bakaruhában-ban, kettéhasadt lényére a Gázolás-ban, romlott nevetésére a Pacsirtában, gyötört tekintetére a Hideg napok-ban, elveszettségére a Próféta voltál szívem-ben és kifosztottságára a Szerelem-ben. Ott volt a vásznon, illetve itt van a szemgolyóm boltívére égetődve mint egy freskó, amíg élek.

CSAK A SEMMI

Debreceni diákként, a nyári termelési gyakorlatot Pesten abszolváltam. A várost nem ismertem, mégis az első szabad hétvégémen ösztönösen a Vígszínház előtt találtam magam. 15 éves voltam. Plakát hirdette, hogy az évad utolsó előadása Krúdy Gyula Vörös postakocsi-ja lesz. Alvinczy Eduárd szerepében Darvas Iván! A meggyszínű bársonyos székek egyikéről láthattam egy lenyűgöző alakítást. Költészet, mély filozófia, humor és lemondó fájdalom. Szemem előtt árultatott el a szellem, szerelem, vér és hús. És süllyedt el ifjúságunk Atlantisza. Lótuszülésben ült Darvas Iván a színpadon, buddhai nyugalomban: benne és körötte már csak a semmi. 15 évesen nekem ez nagyon fájt.

Ugyanaz a Várkonyi Zoltán hívott a Vígszínházhoz 1975-ben mint, mint aki Darvas Ivánt fedezte fel 1945-ben. Mielőtt egy színpadra léphettem Vele, láttam az Őrölt naplója-ban, az Eljő a jegesbe-ben. Csehov modern értelmezésében méltó társa volt Horvai Istvánnak, a nagy rendezőnek: mint a Ványa bácsi Asztrov-ja, a Három nővér Versinyin-je, a Cseresznyéskert Firsz-e átláthatóbbá, elviselhetőbbé tette a világot. Segített élni.

UTAT MUTATÓ FÉNYES CSILLAG

Csak most tudatosult bennem, hogy már ötven éves volt mikor személyesen megismerhettem. A korát nem észlelhettük, mert elhitette velünk varázsos személyiségével, hogy egyívású partnerek vagyunk: a színpadon játszótársak, az öltözőben szellemes sakkpartnerek, egymást ugrató, sokat rötyögő pajtások.
Kultúrája, ízlése, stílusa lefegyverző. A Liszt Ferenc filmsorozat alatt ha egy-egy nevezetes városba vetődtünk, s olykor egy hosszú sétára társául szegődhettem, ilyenkor akaratlanul is európai műveltségű idegenvezetővé vált. Az adott város nyelve mellett, tudta annak múltját, művészettörténetét.
Nem hiszem el, hogy Darvas Iván 80 éves.
Ő az én ifjúságom egyik utat mutató fényes csillaga. Kíváncsiságom gyakran arra röpített, amerre szellemével, művészetével ő világított.
Jó hogy így van. Jó hogy Ő van!

Isten éltesse Darvas Ivánt, mindannyiónk örömére!!!!!

Hegedűs D. Géza