Dátum: 2020. október 24. szombat    Mai névnap(ok): Salamon


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Premier a Fesztivál Színházban
A Művészetek Palotája Fesztivál Színháza Mondeverdi Orfeo című operájával nyitott március 16-án. A Káel Csaba rendezte produkcióból hiányzik Monteverdi zord drámai ereje, gyöngéd lírája, a gazdag dallamosság és a finom ritmus.
Monteverdi szinte valamennyi műve napjainkban szerte a világon reneszánszát éli. Mostanság nemcsak a rádió és a külföldi tévécsatornák kínálata alapján tájékozódhatunk, de a CD-k, videók és újabban a DVD-k kínálata alapján is szép élményekben lehet részünk.
Az EMI kiadó labelje, a Virgin Veritas az eredetileg csembalistaként bemutatkozó, újabban karmesterként sikeresen működő fiatal francia hölgy, Emmanuelle Haïm CD-jét kínálja. A kiváló felvételen olyan világsztárokat hallgathatunk, mint Natalie Dessay vagy Ian Bostridge. A Deutsche Grammophon Archív sorozatában megjelent Orfeót John Eliot Gardiner neve fémjelzi, az 1985-ben készült felvétel még ma is szerepel a kiadó repertoárján, s nálunk is kapható.

 
A Művészetek palotája bemutatásakor a Fesztivál Színházról minden illetékes úgy nyilatkozott, hogy az – akusztikai és színpadtechnikai szempontból – többek között kamaraoperák bemutatására kiválóan alkalmas. Ezért is kísérte nagy várakozás a Fesztivál Színház bemutatóját. Monteverdi korszakos műve, ötfelvonásos operája, az Orfeo színes, fordulatos, kórussal megtűzdelt mű. A várakozáshoz hozzájárult Káel Csaba előzetes rendezői kinyilatkoztatása (szerte a sajtóban és szórólapokon), hogy tudniillik Monteverdi zenéjét korabeli hangszerekkel, Orfeo és Euridice történetét pedig Kun Attila koreográfiájával spékeli meg.
„A testet a táncosok mozgatják, a lelket az énekesek – így vélekedett Káel Csaba –, a darab pszichológiai szituációi a test és a lélek együttlétéből és konfliktusaiból erednek”.
Nos, mindebből alig-alig érzékelhető valami. Amennyiben a rendező a mostanában fénykorát élő kortárs mozgásszínházi előadóművészek és koreográfusok helyett Kun Attilát kérte fel, akkor minden bizonnyal határozott elképzelései voltak, hogy mit is akar a táncosokkal kifejezni. Kun Attila kevésbé hibáztatható, hiszen ha mást kér tőle a rendező, azt vagy megcsinálja, vagy még idejében továbbáll. Ami végképp ellentmondásossá teszi a szerelmeseket megjelenítő táncospárt, az a jelmezük. Andréa T. Haamer, aki nálunk végzett a Képzőművészeti Egyetemen, úgy öltöztette a férfi táncost, hogy az egyáltalán nincs köszönő viszonyban Káel Csaba fentebb idézett kinyilatkoztatásával. Táncosként megjeleníteni Orfeót minimum egy szép férfi felsőtest látványával és nagyon jó mozgással lehetne.

 
Továbbra is a megjelenítésnél maradva: F. Kovács Attila Kossuth-díjas építész-díszlettervező grandiózus, látványos színpadképet készíttetett, félbevágott földgömb aranyba hajló horizonttal, zöld műgyeppel, arizonai tájra emlékeztető növényzettel. Mivel mindezek nem illeszkednek szervesen a játékba, tulajdonképpen egy idő után a néző számára indifferenssé válik a látvány. Az ősi gömbformákból építkező, szemet gyönyörködtető zöldmezős díszlet tetszetős, de semmi több annál.

Káel Csaba mint rendező a kórus mozgatásán kívül nem sokat tett hozzá az előadáshoz. Bevált, jól ismert, szegényes klisékkel dolgozott a rendező. Az pedig végképp érthetetlen, dramaturgiailag semmi sem indokolta, hogy miért alkalmazta a stroboszkópot. Ez a fénymegszakító találmány húsz évvel ezelőtt a zenés színházak fináléjában tűnt fel néhány pillanatra. Káel Csaba most igencsak hosszan működtette a fénymegszakítót, ami egyszer csak minden indok nélkül kialudt.

Fotó: Kadelka László

A produkciót egyedül Vashegyi György viszi a vállán: a karmester értő módon vezényli a korabeli hangszereket is megszólaltató Orfeo Zenekart és a Purcell Kórust. Miután mindkettő saját együttese, így érthető a magas szintű teljesítményük. Az énekesekről mindez már kevésbé mondható el, náluk nem igazán lehetett érezni, hogy ennek a teremnek milyen is az akusztikája. Amikor viszont a kórus megszólalt, az egész teremben szétáramlott tisztán csengő hangjuk.
Az énekesek közül egyedül Németh Judit (La Messaggiera) hangja töltötte be a színpadot és a nézőteret. Zádori Mária (La Musica) kevésbé volt meggyőző. Érsek Dóra (Euridice) alig mutatta meg azt, ami énekben-játékban elvárható ettől a megformálástól. Az Amerikában született, de évek óta nálunk élő-éneklő Timothy Bentch (Orfeo) szintén kevéssé volt meggyőző. Énekesi teljesítményét sokszor lerontotta örökösen mosolygós mimikája, mert lényegében mégsem koncertszerű előadáson énekelt.

[Deák Attila]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Hajós Trianoni Emléktúra - START

Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól