Dátum: 2018. december 19. szerda    Mai névnap(ok): Viola


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Eleven Láng
Délelőtt fél tíz. A nézőtéri ruhatári pulton ücsörgünk, elvonulva a világ szeme elől. (Nem lehet elbújni, jönnek-mennek mellettünk, bizonyítván: „színház az egész világ”.) Van még néhány perc a próbakezdésig. A bemutatóig már csak pár nap. Velem szemben a Liliom Julikája, A Nibelung –lakópark Gerdája, Nyina a Sirájból, azaz Láng Annamária (fotó), a Krétakör Színház színésznője.
Igazi sikertörténet az övé – bár most nem erről lesz szó -, ami nem csak díjakban fejeződött ki, hanem abban a tényben, hogy fiatal kora dacára a társulat egyik meghatározó művészévé érett, akinek jelentős szerepe van a Krétakör „felemelkedésében”. S ha már szerepet említünk, épp ezért tartom elé a diktafont a Vidám Színpad ruhatárában. Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline című népszínművének női főszerepét ő alakítja a február 4-ei premieren.

 
- Ha azt olvassuk: Romeó és Júlia, vagy Troilus és Cressida, óhatatlanul egy szerelmespár jut eszünkbe. Ám Kasimir és Karoline története korántsem a szerelem nagyszerűségéről, sokkal inkább az emberi kapcsolatok becstelenségéről, kisszerűségéről, a szerelem leértékelődéséről, (f)eladhatóságáról szól. Egyetért vele?

- A Kasimir és Karoline szintén szerelmi történet, de Shakespeare műveitől eltérően itt nem különleges, hanem a leghétköznapibb emberek szerelme elevenedik meg. Olyanok, mint mi, sőt, Horváth még közhelyszerűbbé teszi őket, mint amilyenek valójában. A szerelemben hihetetlenül sebezhetőek vagyunk. Nagyon gyakran magamra ismerek Karoline önző, dacos viselkedésében, buta mondataiban.

- A darab a müncheni Októberfest tarka forgatagában játszódik. Az emberek mohón, mámorosan fogyasztanak, miközben sivár és szomorú dolgok történnek velük.

- Maga a szórakozásuk is nagyon sivár. Sörivás mértéktelenül. Aki ennél egy picit jobbra vágyik, s kér egy pohár portóit, már szinte a mennyországban érzi magát. Aztán lehet fagylaltozni, felülni a hullámvasútra. Lesik a zeppelint, és arra gondolnak, milyen szép lenne rajta lenni. De tudják, hogy ez sose történik meg velük.

- 1932-t írunk. Egy évvel később Adolf Hitler jut hatalomra Németországban. A világ brutálisan belezúz a szerelembe is. Ki lehet kerülni a politikát?

- Próbálunk foglalkozni ezzel, ha nem is direkt módon. Az előadás megpróbál ma játszódni, párszáz nappal az Eu-csatlakozás után, amelynek az emberek nagyon nagy várakozással néztek elébe. Kérdés, fogunk-e csalódni? Az álmok mikor hullnak szét darabjaikra, hiszen továbbra is nagy a reménytelenség, kilátástalanság a jövőt illetően, s ez beszivárog mindannyiunk magánéletébe. Mi az emberekről akarunk beszélni, a kiüresedett kapcsolatokról, az értelmetlenné váló boldogságkeresésről, a reményvesztettségről, az álmok szétdurranásáról.

 
- Karoline miről álmodik?

- Talán egy szép estéről… Hogy jól érezze magát… Hogy tudjon nevetni…

- „Munka, otthon, biztonság” hirdeti manapság idehaza a politika. Ez a „hármas egység” stimmel Karoline életére is. Van munkája. S otthonra, biztonságra vágyik.

- De a férfi, akitől ezt elvárja, nem tudja neki megadni.

- Ezért elárulja Karoline?

- Igen. Nem akarom őt felmenteni. Neki is igaza van, mert azon az estén szeretné jól érezni magát. Miért kellene sírnom, csak azért, mert téged elbocsátottak, közli Kasimirral. Karoline-ból egy picike nagyvonalúság és intelligencia hiányzik. De hát kiből nem?

- Van valami hasonlóság abban, ahogy az Ön élete is egyfajta (eszelős) rohanás szerepről szerepre, színházról színházra, országról országra, úgy Karoline-nak is valóságos ámokfutás ez az éjszaka.

- Karoline közel áll hozzám abban az értelemben, hogy hasonló a mentalitásunk. Hirtelen haragú, türelmetlen lény. Mindent akar, most azonnal, egyszerre. Most legyen jó! Ez nagyon jellemző rám is. Ilyen értelemben meg tudom őt érteni. De várom a pillanatot – és ennek el kell jönnie a bemutatóig –, amikor már a kettőnk közti különbözőséget is el tudom játszani. Mert számomra az lenne a legizgalmasabb.

- Milyen mértékben meri rábízni magát a német rendezőre, Wulf Twiehausra?

- Huú… Csak jót tudok róla mondani… Ezért talán nem túl érdekes. A hideg gyermek című darabban már korábban dolgoztam vele. Azóta még harmonikusabb a munkaviszonyunk.

- Érti, amit mond?

- Beszélek németül, ezért tolmács nélkül is értem. Elképesztő figyelemmel, odaadással és türelemmel bánik velünk. Még nem találkoztam rendezővel, aki ennyire odafigyelt rám.

- Schilling Árpád, a Krétakör Színház igazgató-rendezője a pályakezdése óta fogja a kezét…

- Igen, de vele más a kapcsolat. Valamiféle feszültségből táplálkozik. Talán, mert nagyon hasonló természetűek vagyunk.

- A játszótársaival szinte „szavak nélkül” is megértik egymást. Hogyan lehet elérni, hogy annyi év, annyi közös munka és siker után is a gesztusok, a tekintetek elevenek maradjanak, s ne a rutin diktáljon?

- Az, hogy már láttam tőlük, és ők is láttak tőlem sok megoldást, amit itt is használok, egyáltalán nem zavaró. Mivel annyira csodálatos maga a mű, felszínre hozhat olyan dolgokat, amelyeket még nem tapasztaltunk – sem magunkon, sem a másikon.

Karoline: Láng Annamária - Kasimir: Katona László
 
- Tehát boldog heteket tölt mostanában Karoline-nal?

- Igen. Nagyon nagy öröm. Persze szorongás is van még. S ez egyre nő, ahogy ismerem magam. Ez egy „agyonjátszott” szerep tulajdonképpen. Tóth Évitől kezdve a Bertalan Ágin át Csákányi Eszterig már eljátszották nagy színésznők. Az ember szeretne találni benne valami pici különlegeset.

- Jövendölhető-e, hogy egyszer majd azt mondják, Láng Annamária pályáján Karoline szerepe jelentős állomás volt?

- Eddig mindig az a szerepem lett sikeres, amit nagyon nem akartam, vagy nem értettem, miért én kaptam. Karoline annyira passzol, hogy vannak félelmeim, nehogy beleessek a saját csapdámba. Azt gondolom, ez a bemutató inkább a társulat életében lehet nagyon fontos és izgalmas pillanat.
Egy dolgot szeretnék még elmondani. Ebben az előadásban vannak olyan kollégáim, akik szöveg szerint nagyon picike szerepet játszanak. Akik harminc éve vannak a pályán és nagyon jó színészek. Megrázó és megható, hogy olyan alázattal és olyan gyönyörűen dobják fel a „labdákat”, hogy nekem csak le kell ütni. Ha más szép dolog nem történik velem a bemutatóig, csak ez, már akkor is megérte.

Fotó: Hermann Ildikó

[Kiss Péter]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura

Ajándék ez a nap

A „Love Story” a Turay Ida színházban

Pozsgai Zsolt Megszállottak-ja fődíjas a Monacói Nemzetközi Filmfesztiválon.

Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban

A király meztelen!

Dékány István - Trianoni árvák

Az Egy nap sikere a Kairói Nemzetközi Filmfesztiválon

Lengyelország 100

Segítünk az Igazgyöngynek

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu