Dátum: 2020. február 21. péntek    Mai névnap(ok): Bódog, Eleonóra


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Karafiáth Orsolya: Szigetnapló 9.
"Én úgy vagyok másnapos, hogy növénnyé lényegülök – mondja nekem Jánossy. – Nem fáj semmim, de mindenre képtelen vagyok. Gyökeret eresztek az ágyba, fekszem csak és létezem." Irigylem őt ezért, nekem a másnap valahogy nem ezt jelenti.
Darabokban

1. (Másnap-elmélet)

"Én úgy vagyok másnapos, hogy növénnyé lényegülök – mondja nekem Jánossy. – Nem fáj semmim, de mindenre képtelen vagyok. Gyökeret eresztek az ágyba, fekszem csak és létezem." Irigylem őt ezért, nekem a másnap valahogy nem ezt jelenti. Egész pontosan rosszullétet, hasogató fejfájást, önvádat. És ma reggel Rigó feddő telefonját is. Hízelkedve indított pedig: - "Ha jól hallom, tegnap végre sikerült ellenállni a csábító szirénhangnak a sörsátrak vonzásának…" Gondoltam, semmit sem tud, kussoltam. - "Végre egy józan este, ugye? – folytatta. – Büszke vagyok rád." Itt már éreztem a hamisságot, de még mindig nem szóltam egy szót sem. Erre hangnemet váltott. "Miért kellett ezt tegnap is? Hát egy estére sem hagyhatlak magadra? Egyébként már a telefonbeszélgetésünk után elkezdtelek iszonyatosan félteni…"

2. (Ez nekem fáj)

Nos, erre meg is volt minden oka, kevésen múlt, hogy nem vertek péppé. Voltaképpen semmiért. Este nyolc, szokásos csónakházi heverészés. Bantax, Anyacsászárnő, Eszti, Simó (zenekarunk kongása, aki a szigeten nem tudott kint lenni a koncerten, akkor született a kislánya) és én. Azzal szórakoztunk, hogy üvöltve beszélgettünk, és zaklattuk a mellettünk ülőket. Negyed óra múlva már kezdtek kiutálni bennünket. Először visszakiabáltak, nulla hatásfokkal, csak fokozták az őrületet. Aztán páran odaültek hozzánk, beszélni rá a lélekre, szintén eredménytelenül. Aztán egy pincérnő jött, aki megpróbált lepszichózni, csak bámult merev kígyótekintettel. Az ordibálás mellé harsány röhögés is párosult. Az in-kalosok ekkor kezdték figyelmeztető jelzéseiket leadni. Először szép szó, legyetek már csendben. Másodszorra emelt hang, kidobunk, ha így folytatjátok, tíz percet adunk. Üvöltve a válaszunk: MI CSAK KULTÚRÁLTAN SZÓRAKOZUNK? MI A BAJ? NEKÜNK EZ A BÁNÁSMÓD ÚGY FÁJ! És ennél a pontnál váltottak pitbullra. Először kiverték Anyacsászárnő kezéből a cigarettát, velem közölték, hogy lefejelnek, Simót lecigányozták és megkérdezték, tud-e már magyarul, majd közölték, hogy többedmagukkal visszatérnek, és semmi sem marad belőlünk. Anyacsászárnővel elindultunk a szigetiroda felé feljelentést tenni. És ennél a procedúránál lett világos számunkra, hogy miféle hierarchia működik errefelé. És hogy voltaképpen az ilyen állatokkal szemben tehetetlenek vagyunk. Először végighallgattak minket, majd jött a szembesítés. Ők a szemünkbe hazudtak, hogy semmi ilyesmi nem történt, ott vannak a társaik, akik ezt tanúsítják. Ők nem cigányoztak, állítólag mi mondtuk, hogy a barátunk külföldi. Hívnak egy orvost, ránkbizonyítják, drogfüggők vagyunk, bezáratnak minket. Egyébként meg menjünk nyugodtan a szigetrendőrségre, induljunk csak el, kíváncsiak, eljutunk-e odáig. Azt hiszem, ez szép történet.

3. (Má’ megint a technika)

Lehet, hogy tényleg velem van a baj. Már korán kiértem a szigetre, telve életkedvvel, lecsapok Bozsik Ivettre, pénteken interjú. Rohanás romarádióhoz, ott vannak a legizgalmasabb viták ilyentájt. (Beszámoló, képek holnap) Belefutok Erzsibe és Simóba, és a kutyába, Ninjába. A sörözés mellett döntünk, de én kellemes-hasznos elven előkapom a diktafont, beszéljenek saját sátrukról, az Ambientről. Másfél órán keresztül, végül már sörlendületet kapva nyomatjuk, röppennek ajkamról a remek kérdések, alanyaim sziporkáznak. Játszanám vissza a dolgot: semmi. A pause végig nyomva volt. Nekem ez úgy fáj.

4. (Last night)

Most, hogy Rigó nem jött ki, annyira szabadnak éreztem magam. Megettem egy fokhagymást lángost, legyek olyan büdös, mint Ninja, ő akkor is szeret. Ráadásul vártuk Beát, Párizsba szakadt gyönyörű szőke barátnőmet, akinek olyan arca van, mintha apró újkrumplikból rakták volna össze. Nem győztük az élményöntést, elárasztottuk egymást az új infókkal. A legjobb dolog amit tehetett ez a hazatérés. Egyből szárnyakat kaptunk, és mivel ő színházzal foglalkozik, új darabon kezdtük törni a fejünket. Aztán idén először elvonszolódtam a színházsátorig. Francia vendégelőadás, nem elemezgetem, erőm semmi. Aztán találkozás Paseczky Zsolttal, régi díszlettervező ismerősünkkel, és innen a nagyon kellemes lejtő. Pácolódunk sörben és emlékekben, épp hogy elérjük a hajnali utolsó hajót.

5. A vég

Hazaút esőben. Hangom már régóta semmi, szemfestékem patakokban folyik lefelé. Vége az akadályok hetének, túléltem, ez már a célegyenes. Eszembe jut régi kedves ismerősöm, aki azt állította magáról, hogy ő egy olyan dió, amelyik nem fér a héjába. Az esőben azon töprengtem, vajon a madárra gondol-e.


[Karafiáth Orsolya]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Hajós Trianoni Emléktúra

Gene Sharp - Diktatúrából demokráciába

Több mint százezer látogató

A kelet vonzásában

Rojkó Annamária - Prém Margit missziója

Elment a „La subretta Aniko”

Vég Kata - Mögöttes Én

Boldog Új Évet!

Boldog Ünnepeket!

Ivánka Csaba-díj 2019

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu