| Születésnapi levél - Rolla Jánosnak |
 |
 |
Szinte mindent elértél, nekem mégsem ez a legfontosabb benned. Hanem az, hogy mindemellett ember vagy és igaz barát. Megpróbálod mindig, mindenből a legjobbat kihozni, hiszen ahogy te magad is megfogalmaztad: ’’aki maximális hittel teszi a dolgát, az előbb vagy utóbb elnyeri jutalmát.’’(Vass Lajostól)
„Jó viccnek tűnik.”
Soha nem felejtem el, ezt mondtad, amikor 12 évvel ezelőtt megkérdeztem tőled, nem szerződsz-e le a Liszt Ferenc Kamarazenekarral Szolnokra. A színház direktori irodájában álltunk, akkor találkoztunk először, és te hitetlenkedve mosolyogtál. Azóta ezen sokat nevettünk együtt. És sokat idegeskedtünk együtt. Mellesleg létrehoztunk egy tizenkét éve sikeres zenei fesztivált.
|
|
Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én életem egyik nagy ajándékának tartom, hogy az a „vicc” ilyen jól sült el. Talán a mi első találkozásunkon is múlt, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar akkor nem szakított ezzel az országgal, nem döntött úgy, hogy hazai támogatás híján azontúl „csak” Párizs, New York, London koncerttermeiben zenél. Azon a napon, amikor a zenekarodat „hazahoztad” Szolnokra (igen, haza, hiszen te is erről a vidékről származol), egy igazi csoda indult az útjára. Nem az egymillió eladott lemezetek vagy a díjaitok miatt. Nem is a milliós rajongótáborotok miatt Salzburgtól Edinburgh-ig, Kanadától Dél-Amerikáig. A csoda abban a légies, szinte megfoghatatlan pillanatban fogant meg, amikor a legelső koncertetek legelső hangja felcsendült a szolnoki Szigligeti Színházban. Az a hang tényleg szívből fakadt, a ti szívetekből, és utat is talált a szívekhez – a mi szívünkhöz.
Te szó szerint lehoztad nekünk a csillagokat, a legnagyobb hazai sztárokat és világhírességeket. Hogy csak néhányat említsek: Maurice André, Isaac Stern, Murray Perahia, Jean-Pierre Rampal, Schiff András, Kincses Veronika, Frankl Péter, Pauk György, Kocsis Zoltán, Tokody Ilona, Rost Andrea…stb. Mind a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Szolnoki Zenei Fesztivál közönsége miatt jöttek el hozzánk. Meg persze miattad.
Emlékszel, amikor Maurice André elhagyta a kottáit? Isaac Stern pedig a frakkját, és persze egyikünké se volt rá jó, Pestről kellett lehozatni a sajátját.
Fischer Annie élete utolsó koncertjét veletek adta Szolnokon. Mennyi emlék, őrült, mosolyogtató, megdicsőült pillanat. És persze mindig, mindenhol ott a zene. A hangok, amelyek körülölelték, magukba szívták a nézőket, megremegtették a levegőt és megváltották a világot - Szolnokon is.
|
Tudom, a zenekarod „önjáró”, nem szeretik, ha vezénylik őket. Emlékszem, milyen jót nevettél, amikor tíz évvel ezelőtt, az 50. születésnapodon szülőfaludban, Kőtelken muzsikusaid mégis „eltűrték” Darvas Iván dirigálását a te tiszteletedre. Nekem azóta mit se változtál.
Köszönöm, hogy a Szolnoki Zenei Fesztiválból segítettél legendát faragni.
Köszönöm, hogy tiszta, emberi muzsikával ajándékozod meg a szülőföldedet immár tizenkét éve. Kossuth-díjas vagy, érdemes művész, a francia Becsületrend Lovagja. Hegedűművész és egy több mint négy évtizede működő, fantasztikus zenekar hangversenymestere. Szinte mindent elértél, nekem mégsem ez a legfontosabb benned. Hanem az, hogy mindemellett ember vagy és igaz barát. Szeretsz nevetni, otthon barkácsolgatni, disznótoron jókat enni, nagyokat beszélgetni. Megpróbálod mindig, mindenből a legjobbat kihozni, hiszen ahogy te magad is megfogalmaztad: „aki maximális hittel teszi a dolgát, az előbb vagy utóbb elnyeri jutalmát.”
Boldog 60. születésnapot, János!
|
|
| [Vass Lajos] |
|
Cikk nyomtatása
|
|
|
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól) |
| Archívum |
|
|
|
|
|
|
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
|
|
|
| |
