Dátum: 2020. október 31. szombat    Mai névnap(ok): Farkas


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Bál a Savoyban Eszenyi Enikő rendezésében
A Budapesti Tavaszi Fesztivál kiemelt produkciója a Budapesti Operettszínházban a Bál a Savoyban Eszenyi Enikő(fotó) rendezésében, ezernyi rendezői ötlettel, mégis, ez már nem Ábrahám Pál jazzoperettje.
Eszenyi Enikő február elején az egyik legnevesebb amerikai színházban, a washingtoni Arénában rendezte sikerrel Brecht Egy fő az egy fő című darabját. S mint hírlik, ott sem tagadta meg önmagát: nem hagyta meg az eredeti zenét, hanem a kéttagú zenekarral újat íratott, ami egy Brecht-darabnál akár természetes is lehet.
Most a Budapesti Operettszínház Bál a Savoyban című produkciójával sem az a legnagyobb gond, hogy „önkényesen” kezelte a szövegkönyvet és a dalszövegeket, hanem az, hogy a minimális dramaturgiai munkát is mellőzte, az ezernyi (nagyrészt nem túl eredeti) ötlete nem illeszkedik szervesen egymáshoz, a cselekményhez és a szereplők szövegeihez sem. (A színlap dramaturgként Böhm Györgyöt tünteti fel.).

Ábrahám Pál 1932-ben bemutatott, német nyelven írott művét egykor Heltai Jenő magyarította, majd később Romhányi József dúsította sziporkázó rímjátékokkal. A mostani előadást Toepler Zoltán jegyzi fordítóként, a dalszövegeket pedig Zöldi Gergely ültette át. A részben az 1960-as évek divatját követő szereplők szófordulatai nem igazán győzik meg a nézőket arról, hogy érdemes volt a fordítással bíbelődni. De az, hogy a „Kicsike, vigyázzon, egyszer nagymama lesz!” örökbecsű operettsláger helyett, Zöldi Gergely átigazításában az „Amikor este végre szabad a csók…” blődli szöveg hangzik el, az nem szentségtörés, az hülyeség! Olyan, mintha egy magyar Hamlet-előadáson sutba dobnánk Arany János fordítását, és a „Lenni, vagy nem lenni…” helyett teszem azt az hangzana el, hogy „A kesztyű az kesztyű – az itt a kérdés.” Erre több szót nem is érdemes vesztegetni.
Az viszont nem hagyható szó nélkül, hogy tulajdonképpen az első rész maga a dögunalom. Az előadás a második résznél kezdődik, de hát ez is tele van buktatókkal. Még az Operettszínházban (ahol pedig minden megtörténhet) is régen lehetett látni ennyi rossz arcú, rossz kiállású táncost, akiknek mindegyike egyenparókát húzott a fejére, s ettől külvárosi, piti kis markecolóknak mutatják magukat. Pedig valójában tökös legényeknek kellene lenniük (még Ábrahám Pálnál is), akikkel egy gyenge pillanatában akár Tangolita is ágyba bújik. Nem is érteni, hogy Eszenyinek miért nem jutott eszébe kiváltani őket mondjuk néhány chippendale-fiúval, akik bizonyára képesek lettek volna egy forró tangót is eltáncolni. (Mert mondanom sem kell, hogy az is elmaradt.) Alig hihető, hogy Eszenyi még időben nem harcolt volna az egész férfi tánckar lecseréléséért… De hát neki, mint vendégrendezőnek, csak ez jutott. Mint ahogy borzasztóan, néha már bántóan szegényes a díszlet, ami nem kifejezetten egy revüoperett velejárója. Egyszer már el kellene gondolkozni: morálisan összeegyeztethető-e, hogy a színház gazdasági menedzsmentje csak akkor biztosít látványos masinériákat, tűzokádást, költséges ruhákat, sztárgázsis vendégművészeket, amikor a színház direktora rendezi a saját produkcióját.

A bemutatón igazán meggyőző volt Kalocsai Zsuzsa Tangolitája, jól énekelt, jól játszott, de a vamp megjelenítésével adós maradt. Siménfalvy Ágota és Kékkovács Mara ének- és beszédhangjában mindvégig zavaró volt, hogy a mikroport révén egy életidegen géphang szólalt meg, s ez rontott a játékukon is. Nyári Zoltánnak a kivételes hangi adottságaira ez esetben nem is volt szükség, viszont ha nem tesz szert minimális játékintelligenciára, ha nem változtat mimikáján (mindig egy torzonborz ősember jajkiáltása ül ki az arcára), akkor saját magát parancsolja le a zenésszínpadról. A Bál a Savoyban utolsó perceiben egy nem túlságosan sziporkázó jelenettel, egy enyhe kis Megasztár-paródiával is meglep bennünket Eszenyi. Ha ebből nem is, de az eredeti Megasztár döntőbe jutott, valódi hús-vér őstehetségeitől tanulhatna Nyári Zoltán. Musztafát a Barátok közt szappanopera egykori szépfiúja, Kiss Zoltán játssza-énekli fantasztikus vitalitással. Az utóbbi években nagyon sokat fejlődött, rutinosan táncol, jól tud gazdálkodni a hangjával, mindvégig bírja irammal. Minden esélye megvan, hogy a múlt század nagy táncoskomikusainak nyomdokába lépjen. Kérjen, követeljen, találjon ki magának szerepeket, s legyen szigorú önmagához, hasonló igényességgel dolgozza ki feladatait!

Képriportunk

[Deák Attila]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Születésnapi levél - Szakonyi Károlynak

Kétszázharminc éves a magyar nyelvű színjátszás

Ősbemutató Székesfehérváron

A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól