Dátum: 2019. szeptember 22. vasárnap    Mai névnap(ok): Móric, Ottó


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Bezzeg a Zikkurat!
Miről szól a Megyejárás? Érdemes a programfüzetet kézbe venni, s ha csak az alapján ítéltem volna, el sem kellett volna menni a Megyejárásra. Miért? A füzet tördelése ronda (ez szubjektív ítélet), a beköszöntő szövegek közül Jordán Tamásé értékelhető, a másik két „aparatcsik”, vagy inkább a sajtósa szürke olvashatatlanul unalmas szöveget produkált.
Sokakban hagyott mély nyomot a Megyejárás rendezvény vándorkiállításának pécsi megnyitója (2003. szeptember 28.), midőn Stohl Buci Jordán Tamástól megkapta a szót, hogy nyissa meg a kiállítást, s neves színművész mindössze annyit mondott:
„A kiállítást megnyitom”!
Ebben a gesztusban egy árulkodó momentum bújt meg. Azaz, adott egy feladat, amelynek megoldására nem feltétlenül kell a szükségesnél több energiát fordítani, tehát, ha kiállítás-megnyitóként elegendő megnevezni az éppen szükséges cselekedetet magát, akkor akár a Megyejárás is, mint feladat, hasonlóképpen a kipipálandók közé kerülhet. Miért? Egyrészt akkora feladat, amely nem tíz millióból valósítható meg (a megye és a Nemzeti Színház adta össze, bár a Nemzeti öt milliójából a fele „elszóratott” a ronda programfüzetre, s talán propagandára (erről később).

Grace és Glória
 
A Baranya megye bemutatására tett kísérletben a szervezők, kivitelezők munkája dicsérendő, bár kérdések maradtak bennem. Baranya színházi életét csak a Pécsi Nemzeti Színház jellemzi? Miért nem látszott sehol a Pécsi Harmadik Színház, a Horvát Színház vagy a JESZ? A helyzetet jól érzékelte Balikó Tamás is, mégsem tett ellene semmit. „Keletkezett bennem egyfajta gát, szemérem, ne az süljön ki az egészből, hogy a Balikó színházából megyünk a Balikó színházába.”(Új Dunántúli Napló, 2003. október 27.) Pedig ez történt, mert a Pécsi Nemzeti Színház kötelékéből évek óta sikertelenül szabadulni igyekvő Bóbita Bábszínház két előadásán kívül három Pécsi Nemzeti Színház előadást láthatott az érdeklődő (ebből egyet a Pécsi Balett-től).

IV. Henrik
 
A színházi program csúcspontja a Grace és Gloria című előadás volt, nyolcszor-kilencszer tapsolták vissza Füsti Molnár Éva és Sólyom Katalin párosát.
Pirandello IV. Henrik című darabját Nagy Viktor rendezte, a bemutató után egy nappal már „tájolt” az előadás a Nemzeti Színházban. Az előadás első felvonása vontatottan indult, nem mindig hallottam azt, ami a színpadon elhangzott. Egy Für Anikó kvalitású színésznőtől annyit elvárnék, hogy ha háttal áll a nézőtérnek, akkor is értsem a nyolcadik sorból. Visszanyúlok Balikó nyilatkozatához: „Ha jól láttam, ezen az előadáson több színikritikus ült benn, mint amennyi tíz év alatt eljött Pécsre.” Szakmai szempontból ez volt a legjelentősebb hozama a Megyejárásnak. Mert ma a legtöbb kritikai fórumnak méltó díjazásra sem futja, nemhogy útiköltségre, szállásra.

A három narancs szerelme
 
Érdekes momentum volt, hogy a Bóbita Bábszínház kapta a Nemzeti Színház alapította Pro Arte Hungarica díjat (a Nemzeti Színház alapította). A díjkiosztón nem derült ki, igazából miért kapta a bábszínház, csak az, hogy Jordán Tamás jópofa ember, fáradt kicsit, de azért szereti, ha őt nézik, mintha valami Vámos Miklós műsorból húzták volna elő. A Bóbita vasárnap délelőtti bábelőadása (A három narancs szerelmese) érthető, hogyan került a Nemzeti Színházba, de a Candide, avagy a Jámbor, miképp kerülhetett a Nemzeti Stúdiószínpadára, mikor annak egy kocsmában lenne a helye, mivel Sramó Gábor felnőttek számára készült rendezése a vásári bábjáték kocsmai változata, kacsingatnak a színészek, ki-kiszólnak a közönséghez, de abban az óriási térben, hiába az erőlködés, elvész a produkció.
A „Sárga lap” cím alatt a 45 éves Jelenkor folyóirat estje zajlott a Stúdiószínpadon. Ágoston Zoltán a Jelenkor főszerkesztője önirónikus nyitóbeszéde előtt Jordán Tamás pironkodása zajlott, merthogy többen voltak az írók, mint a közönség. A teljesség igénye nélkül: Bertók László, Darvasi László, Garaczi László, Esterházy Péter, Kukorelly Endre, Márton László, Parti Nagy Lajos olvasott fel, s menet közben lassan valahogy összeverődött félház előtt. De a Pannon Brass fúvósötös is egy kezemen megszámolható közönség előtt szerepelt az előcsarnokban, ezt fogjuk a rossz időjárásra.

Beszélő testek
 
A Zikkuratba nehezemre esett bemenni, annyira nevetségesen fest a bábeli torony a Duna parton, mégis benn a meglepő kiállítótérben az elvárásokhoz illő nívóval találkoztam. Ez egy olyan kiállítás, ahol nemcsak a rangos díjazottak szerepeltek (Keserü Ilona, Bencsik István, Pinczehelyi Sándor, Valkó László), hanem fiatalok is (Ernszt András, Varga Tünde, Gyenis Tibor), sőt a kiállításhoz készült katalógus jelentősége messze túlmutat a párnapos kiállítás jelentőségén, valódi áttekintést nyújt a baranyai kortárs képzőművészekről (a teljesség igénye helyett a tendenciák bemutatására törekedett Gammus Árpád). A színházépületben elhelyezett fotók lett légyen bármilyen szépek súlytalanok maradtak a Nemzeti Színház szálloda mezében. (Idekívánkozik egy kis idézet Koltai Tamás egy cikkéből: Hogyan játszunk színházat? Népszabadság 2003. október 31. „Fölépítettünk egy immár nemzetközi hírű Nemzeti Színházat: Mélanie van der Hoorn holland kulturális antropológus ideutazott, hogy készülő disszertációjában szerepeltesse. A disszertáció címe: Kikerülhetetlen szembántalmak: a nemkívánatos építészet antropológiája (Indispensable Eyesores. An Anthropology of Undesired Architecture). A tartós esztétikai szembántalom maradandó ízléskárosodást okoz.”)

A szervezőgárda – gondolom – az egész rendezvény sikeréről beszél, amúgy meg elfelejtődik az egész Megyejárás, mivel az országos sajtó az első alkalomról még tudósított, s ezzel letudta a többi megyét is. Csak némely internetes újságokban és a helyi sajtóban olvasható beszámoló az eseményekről.

A félkrajcáros program – baranyaiak féláron nézhették októberben a Nemzeti előadásait – és a Nemzeti Különjárat program – a Revans című táncelőadásra szállította Baranyából az érdeklődő publikumot jutányos áron – sikeres volt. Ahogy a vasárnapi „gálaműsor” a Tanac, Leőwey és a Mecsek táncegyüttessel ráadásként a Szélkiáltóval sem arathat mást, mint sikert. Kérdőjelekkel, de osztozhatunk a siker méltatásában, mert viszonylag kevés pénzből készült az eseménysor, de nívós volt, bár a képzőművészetet kivéve csak kőszínházi, befutott és veszélytelen produkciókat láttunk, a kísérletezés, a merészség távol járt a Megyejárás összeállításától. Minden kipipálható?
És hát, hol volt Baranya?
Pár prospektusban lapult az asztalokon. Tehát ez is megvolt.

[Balogh Robert]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu