Dátum: 2020. október 22. csütörtök    Mai névnap(ok): Előd


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

A Bródy-díj és annak átadása (helyszíni a Műcsarnokból)
Az idén a Bródy-díjat Dragomán György A pusztítás könyve című műve nyerte el. A díjat Márton László, a kuratórium elnöke nyújtotta át a nyertesnek.

   Ha szabályszerű tudósítást írnék a Bródy Sándor-díj átadásáról, talán a szendvicsekkel kezdeném, vagy még inkább a világítással: a Műcsarnok földalatti vetítő- és felolvasótermében, ahol október 10-én, pénteken este körülbelül nyolcvanan ültek, csak a mennyezet közepén égett egy sor izzó, a mikrofonok tájéka felé pedig, ahol maga az esemény zajlott, két fejgép irányított egy-egy élénksárga fénykévét. De mivel az estnek nemcsak szemlélője, hanem tevékeny részese is voltam, szárazon és tárgyszerűen csak annyit mondok, hogy a Bródy Sándor-díjat (melyet az író unokája, Alexander Brody alapított nagyapja pályakezdésének emlékére, és amelyet minden évben az előző év legjobbnak ítélt elsőkötetes prózaírója vehet át), idén Dragomán György kapta meg, A pusztítás könyve című regényéért (Balassi Kiadó, 2002).
   Dragomán munkája elsőkötetes írónál szokatlan érettségről tesz tanúbizonyságot: nagy szuggesztivitással és atmoszférateremtő erővel írja le azt az elpusztított, balkáni jellegű tájat, ahol a négy főszereplő tragikus története játszódik. A kompozíció végiggondoltsága, valamint a nyelvi és szemléleti radikalizmus miatt emelte ki Bródy Sándor Alapítvány kuratóriuma a díjazott könyvet a tavalyi elsőkötetes mezőnyből, mely az átlagnál ezúttal jóval erősebb volt: a többi négy szerzőt is teljes mértékben "díjképes" könyvet írt.
   
   A Bródy Sándor Alapítványnak kezdettől fogva törekvése volt, hogy ne egyedüliként ragadja ki a díjazott művet a mindenkori első kötetek közül, hanem a többi értékesnek ítélt könyv szerzőjére is felhívja a figyelmet: többek között ez a célja a díj átvételét követő felolvasásnak.
   Dragomán a díjnyertes regény elejét olvasta fel, azt a jelenetet, melyben a főhős vonaton érkezik számkivetése színhelyére, meghámoz és elfogyaszt egy almát, viszont a kalauz megpróbálja elvenni a karóráját, sikertelenül. Hangja (nem a regényhősnek, hanem a szerzőnek) feltűnően halk és visszafogott volt.
   Annál élénkebbnek mutatkozott Szécsi Noémi, aki Finnugor vámpír című alkotásának egy különösen mulatságos epizódjával örvendeztette meg a hallgatóságot. Vakond és Hörcsög társalognak: utóbbi nemcsak gazdagságával és a falán függő Rippl-Rónai festménnyel tesz benyomást beszélgetőpartnerére, hanem szexuális potenciájának fitogtatásával is.
   Balogh Robert (rövid o-val), aki Schvab Evangiliom című könyvében kép és szöveg, dokumentum és fikció montírozásával mutatja be egy zárt közösség szétverését, a szereplők nem gyógyuló traumáját, a munka készülő folytatásából adott elő (ez a kifejezés illik ide) két részletet, melyekből kiderült: nincs annál megrázóbb, mint amikor egy szomorú eseményből (például civil lakosság bevagonírozása) valaki a groteszk, sőt vicces mozzanatokat emeli ki.
   
   Bánáti Péter (aki – csendben megjegyzem – valaha sokat tett azért, hogy a Műcsarnok az élő irodalomnak is egyik fontos intézménye legyen) nem Sanyikám, Gabikám című díjra esélyes könyvéből olvasott fel, hanem egy másik, még publikálatlan regényéből: az elhangzott részlet az ötvenes években játszódik, egy kisfiú szemszögéből figyeljük, hogyan csalja meg a funkcionárius apa az anyát a falusi cselédlánnyal. Történelemben jártasak ráismerhettek Karl Marx botrányos cselédhistóriája, de az is élvezte, aki nem ismert rá. Végül Jónás Tamás két indulatos, erősen retorizált szövegnek adott hangot; a magát elveszettnek érző narrátor egy nőhöz intézi szavait, szidja a nagyvárost, amitől a budapestiek – remélem –nem sértődnek meg, hiszen a magyar irodalom erős Budapest-víziói gyakran a konfrontáció szándékával jöttek létre.
   
   Miután pedig az irodalom levonult a porondról, kialudtak az említett középső izzók, és a fejgépek sárga fényében Ágens énekesnő szélzúgásra, tengeri hullámverésre, sebzett szirének nyögésére emlékeztető hangjai töltötték be a termet. Lassan neki lehet gyürkőzni az idei első kötetek olvasásának.
   
 
 
 
 
 
 
 

Fotó: Peti Péter
[Márton László]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Hajós Trianoni Emléktúra - START

Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól