Dátum: 2017. november 25. szombat    Mai névnap(ok): Katalin, Katinka


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Tövis: Irodalom Visszavág 15. (szemle 6 pontban)
   Apró István: A szerb ember. Alcím: Bevezetés a földönfutásba kezdőknek és haladóknak. El kell olvasni.
   Aki úgy érzi, remekül van, remekül megy minden; aki úgy látja, előttünk Kánaán; aki úgy érzi, ő valaki, ő ennyit meg annyit letett az asztalra, ezt majd elismerik bárhol, bármikor; akiben egyszer is megfordult, hogy a hatalom embere ember; aki azt hiszi magáról: erős, megvédi magát, családját, szeretteit... Szóval mindezen kedves olvasóknak melegen ajánlom.
   


   
   Tövis: Irodalom Visszavág 15. szám
   
   
   1.
   

   A Tomkiss Tamás és Demes Réka páros elhagyta IV utáni első szám. Az új főszerkesztő: Janox. Szerkesztők: hajnal V. Csaba, Pethő Bertalan, Zelei Miklós.
   A 15. lapszám az NKA és a NKÖM támogatásával jelent meg, ami öröm, ezek szerint a hivatalosság felfedezte a lapot, ami részben legitimál, részben elfogad, részben meghatároz, jelentheti azt, hogy vége a bozótlakó korszaknak, de jelentheti azt is, mától szemmel vagytok tartva.
   -
   Karcsú, karcsúbb a korábbiaknál, kevesebb szereplő, talán az időhiány, talán az „elhagyást” követő zűrzavar mián. Meghatározó anyagai konzervnek tűnnek, ami adott helyzetben elfogadható.
   -
   Mi tesz jót egy folyóiratnak?
   Jót tesz, ha szép, üdítően tördelt, áttekinthető, ha olvasható a betűméret, nem kizárólag a huszonéves szemeknek készül, jót tesz, ha tudjuk, mit találunk benne, ha koncepciózus, ha... Egy folyóiratnak - mint egy kapcsolatnak -, ha hétévente megújul, főszerkesztőt vált. A főszerk. is ember, megfárad, érdektelenné válik, bizonyos folyamatok kevésbé érintik, mások annál inkább. Vagy ki tudja, mi itt a helyzet.
   Az IV van, él. A balhék vélhetőleg megfakulnak, a tisztázott és nem tisztázott félreértések segítenek az IV megerősödésében. Vagy ki tudja. A lap keményen Tomkiss nevéhez kötődik, az átlagolvasó nem is érti, hiszen a 14 lapszám Tomkiss eddigi főműve, ha tiltakozik ez ellen, ha nem.
   
   2.
   

   Ezért nem világos, miért nincs a 15. lapszám orrán egy elköszönő, egy beköszönő szöveg.
   Az olvasó szívesen venné, ha már kedvenc lapjai közé sorolta az IV-t, akkor tájékoztassák szárazon és tárgyszerűen egy olyan sorsfordító fejleményről, minthogy lelép a főszerkesztő. Mi történt? Miért? Mi van? Mi lesz?
   
   3.
   

   Szigethy András új drámarészlettel (bemutató éppen ma, július 29-én, Kapolcson, bevezetőt mond Bitó László) nyitja a lapot: Pilátus az ügyész előtt, avagy a birodalmi ember vallomása. Az alapmű Bitó László: A názáreti Izsák című esszéregénye. Az ismertető szerint a darab előtt bevezetőt mond Szigethy András. Itt sem ártott volna meg egy két-négy flekkel felvezetés (ismerve egy-egy olvasókor bibliai tájékozottságát, bár tán Pilátus még belefér), hogy az olvasó ne úgy essen a lapba, mint Pilátus a krédóba.
   
   4.
   

   A rovatrendszer is megváltozott. Továbbra sincs rovatcíme a primer irodalomnak, viszont új találmány, új rovat: Kánkánon. A 15. számban Móra Ferenc fantasztikus - tárcának nevezett - kisesszéje a választott dolgozat, az író írói gondja-baja vertikalice, horizontálice, amikor a szerződés íratja vele az anyagot, nem az ötlet, nem az anyag írja magát. Nyolcvan éve minden hasonlóan működött, változás nincs. (Miért nem olvastam Mórát legalább két évtizede? Talán azért, mert mégsem lehet minden esetben azzal a tudattal géphez ülni, hogy ezt az ötletet is, azt is, amazt is elírták előlem a korábbi korszakok írói.)
   
   5.
   

   Szentségtörés kijavítani Arany János fordításait? címmel nagyinterjú M. Nagy Miklóssal, az Európa Kiadó igazgatójával - a megmaradt CORE rovatban. M. Nagy mindenről beszél. A fordítóvá válásról, a fordítás lélektanáról, a kiadók és folyóiratok helyzetéről, az orosz irodalom nagyságáról. Kiváló kérdések, kiváló helyzetelemzések, akit érdekel, mi van ma a magyar irodalomban, könyvkiadásban, milyen viszonyban a határainkon túli irodalommal, nézzen bele.
   (Ízlések és pofonok) - ugyanitt egy ismeretlen nevű (Ami Jamada) gyomorfordító szado-mazo novellája, amelyhez hasonlóan gyomorfordítót valóban nem olvastam soha. Remélem, nem új IV irodalmi tendencia. M. Nagy Miklós fordítása. (A kontraszt kedvéért érdemes belenézni a novellába is.)
   A CORE címszó alatt található az egyik szerkesztő - Pethő Bertalan - kisregényméretű úti beszámolója Japánról.
   
   6.
   

   És még valami CORE: a napokban hangzott el a kérdés, miért nincs a folyóiratokban semmi, amire másnap is emlékezhetne az olvasó, ha egyszer pénzt ad ki érte, időt szán rá, energiát? Miért, hogy a baráti kör ide-oda ajánlott rejtélyes rejtvényei prózaként, külön a szerkesztő ízlésére szabott izék, meg versek, meg minden, ami irodalom, de semmi, ami élet.
   Tévedés.
   Találtam egy anyagot, ami éppen azt bizonyítja, amire mostanában ébredek, hogy egy szemétdombon élünk, ahol az embernek (asszonynak, gyereknek, fájdalomnak, humanitásnak, rassznak, fajnak, magyarságnak és egyébnek) nincs értéke, egyedül a hatalomnak jutott érték. Ő pedig úgy él vele, ahogyan úri kedve (kapott pinát, nem kapott, másnapos, vagy ellenkezőleg, nem lehet másnapos, kapott béremelést, nem kapott) tartja.
   Erről az alaphelyzetről mond el egy történetet Apró István (akinek persze szerencséje van, mert ilyen név alatt szereplő dolgozatot - Apró Antal, Apró Piroska - aligha olvas kultmagyar, aki éppen az új kormányzat új adórendszere elé néz). Balkán polgárháborús története, talán a közelség, talán a személyes érintettség miatt mindig megrendítő, Albániánál mindenképpen megrendítőbb. De itt és most már nem erről. Hanem a háborút követő „földönfutásról”.
   Apró István: A szerb ember. Alcím: Bevezetés a földönfutásba kezdőknek és haladóknak. El kell olvasni.
   Aki úgy érzi, remekül van, remekül megy minden; aki úgy látja, előttünk Kánaán; aki úgy érzi, ő valaki, ő ennyit meg annyit letett az asztalra, ezt majd elismerik bárhol, bármikor; akiben egyszer is megfordult, hogy a hatalom embere ember; aki azt hiszi magáról: erős, megvédi magát, családját, szeretteit... Szóval mindezen kedves olvasóknak melegen ajánlom.
   
   
[- tövis -]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Archívum
Legfrissebb cikkeink
„ Napszentület „

Olasz nő Algírban először magyar színpadon

A Magyar Színház a Nők Elleni Erőszak Ellen

Mínusz Kettő

Benkő Géza 1969 - 2017

Anna Netrebko -Verismo CD

Gerevich József - Múzsák és festők – Teremtő vágyak 2.

Gyuricza Péter – Kardos Ernő A Viszkis igaz története napjainkig

Stratton

Kovács József - A BLUES története a kezdetektől napjainkig

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu