Bár nem mondhatom, hogy túl szoros lenne a napi kapcsolatunk. Mégis amikor a minap Nyíregyházán járván, abban a csodálatosan felújított és átépített Színházban, ahol a falakról az egykori sikerek plakátjai figyelik a majdani sikerek készítőit.
Szóval ott, ahol Te „összeismertetted” a társulatot és a közönséget Anton Pavloviccsal. Abból az ismeretségből a Móricz Zsigmond Színház talán legemlékezetesebb sikere született még akkor is, ha ’98-ban nem volt nagyon divatban Csehov.
A plakátot nézve és az akkori előadásról beszélgetve tudtam meg, hogy Te is – az azóta legendássá vált - Nemzeti Színházban kezdted az ismerkedést a színfalak mögötti világgal, vigyázva arra, a kellékekkel nehogy összeütközz a Zsolt Úrral. Akár ott is találkozhattunk volna, de a szüleink különböző időpontban gondoskodtak az utódlásról.

Ott erősödött meg bennem az eredeti szándékom, hogy a miskolci közönséget és a társulatot is Neked kell összeismertetned Csehov világával! Remélem, találunk megfelelő időpontot, amikor éppen nem vagy a világ valamely másik sarkában.
Talán bocsánatos bűn, hogy a születésnapodon – önző módon – munkáról beszélek, DE hiszen az a csodálatos, hogy azt hoztuk magunkkal, onnan a Hevesi Sándor térről: amit csinálunk az nem munka, hanem valami megmagyarázhatatlan csoda… maga a SZÍNHÁZ.

Ja… a születésnapod. Mit is szoktak ilyenkor mondani? De hát Neked nem lehet közhelyeket mondani:

Arról, hogy mennyi, talán igen, de arról, hogy van nem illik megfeledkezni,

Boldog születésnapot kíván:

Halasi Imre