Dátum: 2020. szeptember 26. szombat    Mai névnap(ok): Jusztina, Özséb


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Iszlai Zoltán

Könyves évszázadok

 

Könyves évszázadok

 

 

A múlt év legvégén magasrendű ismeretterjesztő könyv jelent meg a budapesti Tarsoly Kiadónál. Megtisztelő felkérésre Szenci Molnár Albert Psalterium Ungaricumáról írtam a kötetbe rövid esszét, törekedve a keletkezés korának fölidézésére, a mű hatásának elemzésére valamint a – föltételezett – igényes mai olvasók tájékoztatását szolgáló friss, magyar nyelvű irodalom ajánlására.

Ugyanezt tette a többi szerző is, amikor például Anonymus Gesta Hungarorumáról, Werbőczy Tripartitumáról, Melius Pál Herbáriumáról, Bod Péter Magyar Athenasáról, Fényes Elek Magyarország statisztikájáról, Jászi Oszkár A monarchia jövőjéről, Barcsay Jenő Művészeti anatómiájáról írt, ugyancsak oldott és közérthető, ám szakmailag helytálló megfogalmazásban, mindenkor kiemelve a történelmi-irodalomtörténeti, társadalmi és természettudományi vagy akár a vallástörténetbe sorolható munkák máig ható érvényességét és nagyhírű szerzőik érdemeinek évülhetetlenségét.

A szép és tartós papírra nyomott, visszafogottan elegáns táblájú kézikönyvet egyrészt a népszerűsített alapművek eredeti címlapjának fakszimiléi, másrészt a szerzők arcmásai illusztrálják. Aki a birtokába jut, elmondhatja: némi kiegészítéssel összefoglalták számára a magyar kultúrát és annak fejlődési állomásait bemutató illetve reprezentáló művek legvonzóbb választékát. Ha én annak idején az egyetemen bugyuta chrestomathiák helyett kezembe kaphattam volna a bölcsészkaron egy ilyen áttekintést, mára nem lenne hézagos a magyar szellem történetének mérvadó teljesítményeire vonatkozó hiteles ismeret-hányadom, megbízhatóbb lenne az eszmék és aleszmék megítélése terén fél évszázad múltán is megtámogatásra szoruló véleményrendszerem.

A magyar könyvkiadásból eddig hiányzó, könyvközpontú kiadvány visszhangja sajnos minimális. Hogy ez a szinte sértő figyelmetlenség ne száradjon az illetékes kritikusok lelkén, a továbbiakban elárulnám: noha korántsem vagyok elmélyült irodalomkritikus, miért kaptam kapva a Szenci-eszmefuttatásra való megbízáson, avval együtt, hogy hamarosan már mint ügymániás közvetítő ajánlgattam tapasztalt korszak-szakértők tucatját a szerkesztő Kollega Tarsoly István lexikonkiadónak. Így sikerült „beszerveznem” a nagyszabású vállalkozásba Kovács Sándor Ivánt, Bodri Ferencet, Szigethy Gábort, Kocsis Istvánt, Alexa Károlyt, Fenyő Istvánt, Steinert Ágotát, Rónay Lászlót, Poszler Györgyöt, Olasz Sándort, Falvy Zoltán zenetudóst valamint Pomogáts Bélát és Tüskés Tibort.

Hogy pedig miért apostolkodom ily buzgón, annak nyomós oka van. Azért, mert több mint 25 évvel ezelőtt megfontolatlanul elügyetlenkedtem egy koncepcionálisan ehhez megszólalásig hasonló, csak éppen a világ művelődéstörténe-tének alapmunkáit tárgyaló részgyűjtemény kiadását, holott rendelkezésemre állott – az újkorra vonatkozóan – 46-szor háromnegyed ívnyi anyaga.

A negyvenhat rádióbeszélgetés szerkesztett változatát közölni hivatott mű kijelölt kiadója a Gondolat, belső szerkesztője Hernádi Miklós, gondozója és összeállítója pedig magam lettem volna. 1969. március harmincadikától ugyanis én vezettem közel hat éven át a nagy könyvekről szóló félórás éteri beszélgetéseket. Leszerződtem a belőlük formálandó kötetre; előleget kaptam, majd amikor láttam, hogy csúful kifutok az időmből, ahelyett, hogy határidő-módosítást kértem volna, visszamondtam a feladatot, s bánatomban megírtam az időhiányról kisregényemet, Az iramot…

Pedig, hogy milyen szépen indult az egész vállalkozás, arról tanúskodik tervezett előszavam alábbi részlete:

„Vannak örökkön időszerű könyvek. Részint integrálják egy bizonyos történelmi kor emberi tanulságait, részint – ami még jellemzőbb rájuk – valósággal bevilágítják a megjelenésük utáni századok gondolkodás- vagy eszmetörténetét. Közülük rengeteg a szépirodalom. Alkotóik a klasszikusok.

A könyvek másik, tetemes volumene mai szóhasználattal tudománytörténeti érdekű és jelentőségű. Közöttük éppúgy akadnak filozófiai, történelmi, tudományszaki alkotások, sőt, meghatározhatatlan műfajúak is, mondjuk önéletrajzok, esszék, gondolatfüzérek. Íróik nyilvánvalóan a gondolkodás klasszikusai. Ünnepélyesebben (Durant után) kifejezve, a gondolat hősei. Újraolvasásuk arra int, hogy igenis vannak olyan históriai korszakokon átívelő és fennmaradó, beléjük ivódott általános gondolatok, elképzelések, víziók, ideák, melyek teljesebb megértése, más-más fénytörésű értékelése míg világ a világ, századokon át foglalkoztatja a szellemi életet élni hajlandó embereket (anélkül, hogy üresen és felületesen csodálják az írók hírét-nevét, adandó évfordulóik alkalmával). E művek megítélésében tehát az is lényeges, hogy a későbbiekben miként alakult, változott, formálódott, módosult a bennük elsőként megfogalmazott társadalmi érdekű örökgondolat. Különlegesen érdekesek abból a szempontból, hogy rajtuk lemérhetjük, mennyit változott, haladt vagy torpant meg időlegesen az emberi gondolkodás és közművelődés a századok alatt. Azaz: föl tudták-e használni az egymás után sorjázó generációk a maguk számára korszerűen átértelmezett, de érvényüket nem veszített elveket, irányzatokat, kijelölt szellemi csapásokat, bejárt eszmei ösvényeket.”

Ezek után soroltam föl rádiós társalgásaim szakértő résztvevőit meg az irányadó könyvek íróit a nevezetes Philo-biblont szerző Richard de Burytől és Erasmustól kezdve Spinozán, Pascalon, Montesquieu-n, Hume-on, Kierke-gaardon át Csernisevszkijig, Clausewitzig, Darwinig, Marxig, Einsteinig, Kropotkinig. S hogy érzékeltessem, kik tiszteltek meg azzal, hogy velem szót váltva az adott témával érdemben foglalkoztak, hadd említsem meg Buda Bélát, Juhász Árpádot, Kemény Istvánt, Mátrai Lászlót, Országh Lászlót, Réz Ádámot, Szávai Nándort, Vargha Balázst, Vekerdi Lászlót a huszonnyolcból.

Szubjektív széljegyzetem vége felé arról szeretnék megemlékezni, honnan esett belém a (változatlanul vehemens) vonzalom az igazán nagy művek rostálása és közvetítése iránt. A legelső okra és indítékra két idézettel válaszolok. Denis Diderot mondja, hogy az ostoba egy jó könyvet sem ismer, az okos egy rosszat sem. Mintegy kiegészítésül teszi ehhez hozzá a szintén francia Beauvoir: „Az ember kezdetben nem hiszi, hogy csak száz könyvet kellene elolvasnia. Aztán rájön: alig néhány olyan mű van, amelyekből tanulhat valamit, a többi csak kivonatolja, vulgarizálja a kulcskönyveket”.

Ha ez sem magyarázza meg eléggé az esszenciális tudáshordozókat mindennél nagyobbra tartó hódolatomat, akkor hozzáteszek még egy tényközlést az 1963-as esztendőből, ami az utolsó lökést adta ahhoz, hogy később szolid utazóként, adaptálóként én is megpróbálkozzam a helyes választást követő, sajátos ismeretbővítés módszerének alkalmazásával a nemes tárgyat illetően.

1963-ban a nyomdászat feltalálásának ötszázadik évfordulóján az IPEX (International Printing Machinery and Allied Trades Exhibition) keretében Londonban közszemlére bocsátották azokat a kiemelkedő műveket, melyekben a legnagyobb hatású gondolatok láttak napvilágot a fél évezred alatt. A kiállítás 424 (figyeljük: nem kerek a szám!) könyve meggyőzően igazolta a híres munkákban fennmaradt eszmék évezredes összetartozását és folytonosságát.

A számítógépek korszakában vajon ott található-e valamely (közhasznú vagy kereskedelmi) könyves szervezet honlapján ez a 424 könyv a megfelelő linkekkel, hogy felajánlja belőlük a mellőzhetetlen tudást, és ösztönözze az elszántakat, résen állókat és józanokat – elkerülendő a fölöslegesség kásahegyeinek korlátozatlan és iránytalan habzsolását?

És vajon a Magyar könyvek – Magyar századok című kultúraközvetítő kompendium megidézettjei közül szerepelne egy-két író – például Bolyai János az Appendix-szel, Löw Immanuel a Die Flora der Juden-nel, Selye János a The stress of life-fal – a világ legfontosabb szellemtudományi főműveit tartalmazó honlapo(ko)n?


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Hajós Trianoni Emléktúra - START

Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól