Dátum: 2020. október 22. csütörtök    Mai névnap(ok): Előd


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Somlay Artúr (Bp. 1883. február 28. – Bp., 1951)
Somlay Artúr korának kimagasló, kétszeres Kossuth-díjas, Érdemes Művésze volt, a Nemzeti Színház Örökös Tagja. A Valahol Európában című, világsikert aratott film Simon Péter-e. Már 65 éve nincs közöttünk.
A Nemzeti Színház erkélyén (1920)
 
A Vígszínház színiiskolájába járt. 1900-ban lépett színpadra Kecskeméten, majd az ország valamennyi színházában deszkákra lépett. 1908-ban először, majd több alkalommal – végül 1946-tól haláláig a Nemzeti Színház tagja.
A világ-és magyar drámairodalom klasszikus szerepeinek sorát játszotta: Hamlettől, Tiborcon, Petúr bán-on, a Jegor Bulicsovon át a Lear királyig –, hogy csak az igazán fontosakat említsük. Elsöprő lendületével, hibátlan játékával, érzelmes, szenvedélyes metakommunikációjával megújította a magyar színművészetet. Aprólékosan kidolgozott lélekábrázolásait a külsőségek pontos megjelenítésével párosította. Kiváló színész-pedagógus volt a Színházművészeti Főiskolán. Megszámlálhatatlan filmszerepei közül kiemelkedik a Valahol Európában című, világsikert aratott film Simon Péter-e.

Valahol Európában
 
A negyvenes évek végén, a kitelepítések kezdetekor, a művész számos nehéz helyzetbe került színészkollégája mellett állt ki. Az akkori időszak kulturális főhatalmassága, Révai József, eleinte még hallgatott Somlay szavára, egy idő után azonban már kiüzent az előszobába: nem ér rá.

Részlet Gobbi Hilda: Közben... című könyvéből.

(…)Gyűlölöm a dupla szereposztást – nemcsak művészi okokból, de azért is, mert egy drága barátom, Somlay Artúr halálával összefügg. 1951-ben Somlayval beadtunk egy kérvényt felsőbb szerveknek, nevezetesen Révai Józsefnek (az akkori „kultúr-pápa”, a szerk.) a fővárosból kitelepített idős magyar művészek visszatelepítése érdekében.
Hát istenem! Kihez ment volna feleségül egy pécsi vagy miskolci primadonna – ha nem egy főispánhoz, vagy egy kis „geróf”-hoz, gyároshoz vagy sertésnagykereskedőhöz, aki megkérte a kezét? A lehetőség kevés volt. Havi tíz-tizenkét premierhez kellettek a ruhák, amit nem a színház csináltatott, hanem mindenki saját maga. A havi gázsiból legfeljebb lakás, koszt, egy-két kombiné és egy kis ruha tellett – de miből kerítsék elő a Maya, a Csárdáskirálynő, a Bánk bán, a Kaméliás hölgy kosztümjeit?
Igent mondtak a mecénásnak, ha szerették, ha nem. Közhiedelemmé vált, hogy a vidéki színésznők prostituáltak – az álszentek hazugsága! Ha netán nem szerelemből, akkor sem címért, földért, rangért – hanem a játékért „adták el” magukat.
Ezeket telepítették ki Budapestről.

Körülbelül ezekkel az indokokkal adtuk be Somlayval kérvényünket. Visszautasították. Árgyél dühöngött. Hívtam: üljünk le egy pohár bor mellé. Megnyugtattam: „Addig kell csinálni, míg valami lesz belőle”. Újabb kérvényt írtunk.
A Bánk bán Gertrudisát akkoriban Tőkés Annával felváltva játszottuk; Somlay volt Petur bán. Gertrudis és Petur nem találkozik a darabban. Egyik este előadás közben a portás fölszólt, hogy egy küldönc levelet hozott Somlay művész úrnak vagy Gobbi művésznőnek. Nem voltam bent – aznap Anna volt a soros –, ezért is gyűlölöm a dupla szereposztást. A levelet átadták Somlaynak – második kérvényünk visszautasítása volt. Somlay kerestetni kezdett, de Dani, az öltöztető szabó közölte, hogy Gertrudist ma Tőkés Anna művésznő játssza, és nem Gobbi. „Kerítse elő a föld alól is!” - mondta Somlay.

Dani keresgélt mindenhol, nem talált, az előadásnak lassan vége lett, Árgyél egyre zaklatottabban ragaszkodott hozzá, hogy kerítsenek elő. Átmentek a Corvin Áruház éttermébe – Árgyél és Dani –, leültek, jobban mondva Dani nem ült, engem kajtatott az éjszakában. Árgyél ivott, ivott, ivott. Eléggé illuminált állapotban hazament, felment a szobájába, megírt öt búcsúlevelet, lefeküdt, bevette az összes fellelhető gyógyszert, és reggel pápaszemmel az orrán és Szabad Nép-pel a kezében találták meg holtan. (…)

Gobbi Hilda - Somlay Artúr - Szirtes Ádám
 
Az egyik búcsúlevél:

(...)1883. február 28-án jöttem erre a világra és azóta a majomi gőg, az embertelen gyűlölködés, a megrendítő butaság, a vérengzés, az öldöklés szörnyű évtizedein át rémüldözve, elképedten, megdöbbenve, megundorodva attól a szörnytől, akit embernek hívnak - a fajtámból - és az átélt rémségektől haladok a sír felé, ahová nem sokára meg fogok érkezni. Ha nem remélném, ha nem hinném, hogy az Ember mégis csak észre tér és a most felnövő nemzedéknek könnyebb lesz elviselni földi létét - kivégezném gyermekeim, akiket én kényszerítettem a világra, önkezemmel vetnék véget életemnek.
Ezenkívül színész voltam.
Mindig képességeim legjavából igyekeztem adni. Ezzel szemben munkámért szükségleteim szerint vettem el a pénzt. Viszont a pénzt, amit munkámért elvettem, szétosztottam az utolsó fillérig azok között, akik arra igényt tarthattak, vagy rászorultak. Ötven évig dolgoztam és egy percig sem dolgoztattam. Ötvenéves munkám alatt volt nehány sikerült percem, ami kárpótolt a sok szenvedésért, amelyben részem volt.
Szerettem a mesterségemet, de ami körülötte volt, abba belelépni sem szerettem. Szerettem Jézus Krisztus szavait és hittem, hogy a lélek a legnagyobb érték s hogy a lelket megmenteni többet ér, mint az egész világot megnyerni.
Szörnyű gondok között hagyom el az életet, amely nem sok gondtalan percet engedélyezett nekem.
A gyermekeimre gondolok.
Sírfeliratom legyen:

"Az Emberek veszedelmes közelségében éltem meglehetősen hosszú ideig. - Most talán biztonságban vagyok."

Somlay Artúr (...)

Somlay Artúr hatvanöt éve nincs közöttünk, emléktáblája egykori lakhelyén, a Szent István körút 9. sz. alatt látható.

Ne engedjük, hogy emléke az idő rostáján kihulljon!

Forrás:
Magyar Színházművészeti Lexikon (Akadémiai Kiadó 1994)
Gobbi Hilda: Közben... (Szépirodalmi Könyvkiadó 1982)

[Kadelka László]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Hajós Trianoni Emléktúra - START

Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól