Dátum: 2019. szeptember 22. vasárnap    Mai névnap(ok): Móric, Ottó


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Axi kutya (Szín)háza
Ötven éve, 1965. április 23-án – Shakespeare születésnapján – került sor a végső robbantásra a Blaha Lujza téren. A Nemzeti Színház akkori épületét akkor törölték le a föld színéről.
A Nemzeti Színház tagjain kívül kevesen tudták, hogy a társulatnak volt egy négylábú állami alkalmazottja is, Axi egy simaszőrű foxi. Axi feladata az volt, hogy a színházat a Csokonai utcában (ma is) álló víztoronnyal összekötő alagút „patkány-mentesítését” biztosítsa. A munkavégzése fejében némi élelem – nem túl sok, mert különben jóllakva nem látja el feladatát – és szállás „járt”. Tehát, nem túlzás azt mondani, az épület Axi kutyaháza (is) volt.

 
Axi igazi színházi alkalmazott volt. Próbák alatt soha nem lehetett hangját hallani. Az esős és hideg napokat leszámítva napközben az utcán a cipőtisztító, Császár bácsi „adjutánsaként” ellenőrizte a Lenin krt. forgalmát – ott ahol a 6-os megállt. A mai fiatalok el sem tudják képzelni, a „szocializmust építő” Magyarországon a város szívében egy utcai cipőtisztító teljesített szolgálatot, nemcsak este, hogy a színházba érkező publikum cipőit Thália templomára alkalmassá tegye, hanem egész nap. Major Tamás, igazgató engedélye szerint az épület körút felöli oldalán, a díszletszállító kapu melletti beszögelésben várta kuncsaftjait, Axi hűséges társként üldögélt mellette. Kedves barátságos, simogatásra váró- és azt sűrű farkcsóválással megköszönő – kutyus volt.

Miután egész nap ott üldögélt s azért, hogy mozgás igényét kielégítsék készítettek neki a díszítők egy speciális kulcskarikát. Egy kb. 8-10 cm átmérőjű, viszonylag vastag karikára több kisebbet raktak, ezt az eszközt dobálták neki az épület majd negyven méter hosszú keskeny, kőpadlós folyosóján a tűzoltók. A színház rendkívül tűzveszélyes intézmény, ezért a különálló épületekben – nem biztonsági őrök, hanem – tűzoltó őrs tartózkodott. Szerencsére a napi épület-bejáráson túl nem sok feladatuk akadt, így a délelőtti próbák és az előadások közti időben Axi „futtatásával” foglalkoztak, hogy minél nagyobb étvággyal teljesítse éjszakai szolgálatát.

A folyosó a színészbejárót kötötte össze – színpad alatt - az épület másik oldalával. Olyan keskeny volt, hogy két ember, ha találkozott, csak „lapjával” tudott továbbmenni, számos sztori helyszínévé vált. Egy ilyen: A Nemzeti Színház épületében – a nézőtéri büfét leszámítva, ahova a színház dolgozói nem mehettek ki – nem árultak alkoholt. Minden ellenkező híreszteléssel szemben nem volt „divat” az alkoholizálás – nem több, mint az élet más területén. Természetesen előfordul, hogy mégis problémát okozott, olyankor fegyelmi eljárásra került sor. Történetünk idején éppen ez a ritka helyzet állt elő. A faliújságon kipellengérezték az elkövetőt és az igazgató nyomatékosan felhívta a társulat figyelmét a tilalomra. Másnap délután a keskeny folyosón az utca irányából jött egy öltöztető néni és egy letakart pikolós poharat vitt, jött vele szemben Major, látva a poharat megkérdezte, mi van benne. A néni zavarában – és tudva, hogy tilosban jár – azt mondta: teát viszek X.Y. művésznőnek. Az igazgató levette a takarót, megszagolta és kiitta a majdnem tele pohár rumot, majd a kétségbe esett öltöztetőnek azt mondta: tényleg tea volt és tovább ment... Major „sajátságos” figura volt.

 
Ötven éve, 1965. április 23-án, péntek délután ½ 5kor – Shakespeare születésnapján, mikor máskor robbantanának színházat – került sor a harmadik, végső robbantásra. Axi barátjához, Császár bácsihoz került, aki áttette székhelyét az Emke elé. Amíg a romokat takarították, ott bóklászott, szagolva-szimatolva egykori „kutyaháza” hűlt helyét. Amikor az üres telket körbekerítették és már nem tudott a területre bejutni nem mozdul új gazdája mellől. Búskomor lett, nem evett – három hét múlva elpusztult.

[Kadelka László]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu