Mintha tegnap lett volna…

Az ’50-es évek végén, a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház egyik szóra sem érdemes előadásán ( a történeti hűség kedvéért: Darvas József Hajnali tűz című „remekében”) találkozhattam Magával, az akkori főiskolással először. Ahogy az már a színházakban megszokott, amikor új szereplők érkeznek a társulathoz, a műszak megnézi a „felhozatalt”, aztán eltűnik. De akkor mindig ottmaradtak a gyorsváltozást követően a színfalak mögött, hogy Magát csodálják.

Bizony, azóta – a számokat most mellőzzük -, sok telt-házas színházi nézőtérnek és műszaknak volt lehetősége erre. Most ismét tanújelét adta, fiatalokat megszégyenítő vitalitásának. A békéscsabai közönséget bűvöli el az évtizedek során felhalmozott szakmai tudásával, tehetségével, ahogy a Kulcsár Lajos kollégája által írt Zserbótangó című darabban – Fodor Zsóka partnereként – hol kacagásra, hol pedig könnyekre fakasztja nézőit.

Mondják: a színésznek nincs kora. Milyen igaz!!!

A fokozatos szövegtanulás, a fiatalok beavatása a szakmai „titkok” megtanulható sokaságába, frissen tartja a színi világ szereplőit.

Kívánom – önző módon – magunknak, és természetesen a közönségnek, hogy még sokáig élvezhessük az Ön csodálnivaló tehetségét!

Isten Éltesse!!!

Kézcsókkal: Kadelka László