Drága Drunyó!

Mintha tegnap lett volna. Közel lakván egymáshoz ’79-ben gyakran vittelek haza előadás után, hogy minél előbb láthasd újszülött fiad, Milánt. Bizony sok éve már. Ő is a nyomdokodban jár, már ami a szakmát illeti.

Érdekes. Te is, az akkori legjobb vidéki színházban Kaposváron arattad – megérdemelt – sikereidet. Majd a Nemzeti Színházból átszerződtél és alapító tagja lettél a Katona József – a legjobb budapesti színház – társulatának, ahonnan idő előtt az Égi Társulathoz szerződtél. Bár az alapítók közül már túl sokan vagytok ott, mégis a Te itteni színpadi hiányod kezd enyhülni. Remélem nem sértő Rádnézvést, de az egykori csecsemő sikert sikerre halmozva emlékeztet Rád minden színház szerető nézőt.

Ebből az alkalomból adott interjúból (2010)idézek:

(…)
– Amikor a minisztériumtól hívtak, először azt hittem, tréfálnak – mondja a fiatal színművész.

– Mondták, miért kapod?

– Éppen Mészáros Mátéval számoltuk össze, hány szerepet játszhattunk, amióta Egerben vagyunk. Úgy harmincnál is többet…

– Ez jó a színésznek?

– Egy színésznek az a legjobb, ha minél többet játszhat. Néha eszembe jut, hogy édesapám (Vajda László – a szerk.), aki szintén színész volt, de már 14 éve meghalt, mit szólna, ha látna színpadon?

– Ezért lettél színész? Miatta?

– Biztosan közrejátszott benne ez is, hiszen gyakorlatilag a Katona Színházban nőttem fel.

– Nem zavar, hogy aki ismerte édesapádat, és lát téged színpadon, az talál hasonlóságot?

– Nem, sőt, büszke vagyok rá.

– Az mennyire fontos, hogy hol és kikkel játszol?

– Talán ez a legfontosabb. (…)

Megváltozván az idők, szerződni kényszerült hova máshová – apja nyomdokain járva – az akkori egyik legjobb budapesti színházba. Ja, persze te nem tudhatod, hogy időközben Örkény Istvánról nevezték el a Madách téri színházat, amelynek társulatát erősíti és talán Tőle is olyan jó.

Drága Drunyó, tehát újra a közönség szeme előtt vagy, a megszólalásig Rád hasonlító fiad által. Ő is kitűnő színész,

DE TE NAGYON HIÁNYZOL !!!

Emléked ápoló egykori sofőröd:
Kadelka Laci