Dátum: 2020. szeptember 26. szombat    Mai névnap(ok): Jusztina, Özséb


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

TÓTH GYULA

TÓTH GYULA

 

 

Irodalmi tárgyalások

 

Moszkvában

 

(„Kutuzov ciccentett egyet, megcsóválta a fejét, amikor végighallgatta az ügyet. – …Én ezt nem parancsolom, sőt meg sem engedem, de felelősségre se vonhatok érte senkit. Enélkül nem lehet. Ahol gyalulnak, ott repül a forgács.” Lev Tolsztoj: Háború és Béke, II. kötet. F.: Makai Imre, Bp., 1954. 154. P.)

 

Az orosz íróóriás az idézett fejezetekben azt beszélte el, hogy Kutuzov miért halogatta a Napóleon elleni döntő ütközetet, s bár az öreg hadvezérnek nagyon fájt az orosz föld feldúlása, tudta, hogy meg kell hoznia ezt az áldozatot, ahogyan ezt Andrej herceg szállóigévé vált mondatával érzékeltette. A következő évszázadban új életre kelt a tolsztoji mondás az egy népen belüli kibékíthetetlen ellenfelek ajkán, Sztálinén és Szolzsenyicinén. Szolzsenyicin nem hányavetien, nem hetvenkedően írta: „»Ahol fát vágnak, repül a forgács« – ez volt az ő mindent igazoló, bizakodó szólásmondásuk. És egyszerre ők maguk lettek forgáccsá a nagy favágásban, ide tartozott az összes rács mögé került vizsgáló, ügyész, bíró, lágerparancsnok, az összes teoretikus, a betűrágók és a mennydörgő szavak egyaránt…” (A Gulag Szigetvilág, 1918-1956. 346. P.)

Szolzsenyicin körül már forrt a világ, amikor delegációnk útra kelt Moszkvába. 1971. október 13-án tették közzé a hírt:

 

Irodalmi delegációnk Moszkvában

Magyar-szovjet irodalmi tárgyalások kezdődnek szerdán Moszkvában, ahová kedden négytagú küldöttség utazott Budapestről Darvas Józsefnek, a Magyar Írók Szövetsége elnökének vezetésével. Négynapos programja van a magyar és a szovjet írószövetség közötti együttműködést koordináló vegyesbizott-ság ülésének, amelyen küldöttségünk tagjaként részt vesz Marczali László, a Művelődésügyi Minisztérium kiadói főigazgatóságának vezetője, dr. Tímár István, a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatója, s Tóth Gyula, a Művelődésügyi Minisztérium irodalmi osztályának vezetője. Magyar művek szovjetunióbeli, illetve szovjet szerzők munkáinak magyarországi kiadásáról, a kölcsönös műfordításokról lesz szó a vegyesbizottság munkaértekezletén.

 

Az év elején született az a határozat, amely a szovjet irodalom magyarországi kiadásáról rendelkezett. Biztató fejlődésről szóltak az illetékesek. Egy, később érdekessé vált mondatot idézek ebből a dokumentumból: „Megnyugtató számunkra, hogy e biztató fejlődési folyamatot a Szovjetunióban is kedvezően ítélik meg, amint erre – egyebek között – Georgij Markovnak a Lityeraturnaja Gazetában (1970. nov. 4.) megjelent nyilatkozatából is következtetünk.”

Delegációnkban azért volt két jogász, mert Magyarországnak döntő szerep jutott abban a támogató folyamatban, amikoris a szerzői jogok tekintetében a SZU szabad prédája lett mindenkinek, mert nem volt tagja a nemzetközi szerzői jogi szervezetnek; be kellett őket segíteni a milliárdokat forgató szervezetbe. Pályájuk alapján Marczali és Tímár egymást kizáró ellentéte volt egymásnak, Tímár a rákosizmus-sztá-linizmus alatt az ÁVH alezredese, Marczali ugyanakkor ártatlanul a legsötétebb börtönök lakója. Jogászi szakmunkájukban azonban remekül működtek együtt.

A  repülőtéren népes delegáció fogadta küldöttségünket. A Szovjetszkája Hotelben laktunk, és első utunk a Vörös térre vezetett. A Lenin Mauzóleum mellett megrökönyödve láttuk J. V. D. Sztálin fényesre suvickolt szobrát. A SZU-t ekkor L. I. Brezsnyev, az SZKP főtitkára és J. V. Andropov, a KGB elnöke vezette. A látványon Darvas szeme egy pillanatra befelhősödött, a társaságunkban lévő volt tábornok, Geiger Béla, egykor Sztálin magyar tolmácsa pedig szinte könnyezett. Döbbenten csodálkoztam.

Az irodalmi élet központja, ahol tárgyalásaink is folytak, Tolsztoj nagyregényének egyik fő színhelyén, Natasa Rosz-tova egykori ódon házában volt. Az átalakult ház nyüzsgő, kiabáló írók százaival Moszkva leglátogatottabb épülete volt, a tárgyalások egy faintarziás nagyteremben folytak. A tárgyalóasztalok egyik oldalán a magyarok soványka létszámú delegációja ült, magam Darvas mellett, arrébb Marczali és Tímár, a tolmácsok középen. A másik oldalon alkalmasint ötven-hatvan író is helyet foglalt. Előttünk kisded üvegekben vodka, a szemben ülők előtt másfél-két literes kristályos üvegek álltak. Amint leültünk, Darvas figyelmeztetett, hogy a gyakori köszöntéseknél ne igyam a vodkából, minden alkalommal töltsek, de azután az itókát öntsem egy mögöttünk álldogáló fácska tövébe. A kristályvizesnek látszó üvegekben is vodka rejtezett, és gyorsan fogyott az órák múltával. Darvas még Sztálin életében többször járt a házban: „Moszkvában, a Szovjet Írók Szövetsége házában, a szovjet írók javarészével találkoztunk. Fagyejev vezette a beszélgetést. De járt Grúziában, Gori városában, Tbilisziben, Leningrádban is, találkozott 44 nemzetiség íróival. Nagy tekintéllyel elnökölt közöttünk glóriásan fehér hajával. Egyik tárgyalásunkon a világhírű Fedo-renko is megjelent.

Hogy nagy bajok lehetnek a Szovjetunió irodalmi életében, itthon is éreztük, tudtuk. Egyre szaporodtak a hatalommal szembeszegülő, egzisztenciájukat sem kímélő írók, és sejthettük, hogy félretaszításuk sztálinista módszerekkel aligha oldható meg. A neosztálinista hatalom nyögdécselt a nehéz helyzetben. Az első találkozón még nem kerültek elő legsúlyosabb gondjaik: a moszkvai magyar nagykövetségen Darvas és Sartakov aláírta azt a megállapodást, amely szerint a SZU-ban közreadják A magyar irodalom könyvtára sorozat 15 kötetét, nálunk pedig szintén 15 kötetben jelenik meg A szov-jet irodalom könyvtára, Budapesten rendezik meg a műfordítók találkozóját, és mindkét ország készül Petőfi születésének 150. évfordulójára.

Még októberben Budapestre jött J. Jevtusenko és A. P. Mezsirov orosz költő, műfordító, hajdan Leningrád hős védője, a Gorkij Irodalmi Főiskola tanára. Az Egyetemi Színpadon rendezett estjükön Rab Zsuzsa és Elbert János tolmácsolt, egy beszélgetésen meg Takács Imre, Orbán Ottó, Ladányi Mihály, Kuczka Péter faggatta a hírességeket. Jevtusenko versei (Az orvhalászat balladája, Szimbirszki vásár, Ablak nyílik a fehér fák sorára, Beszélgetés egy amerikai íróval, Babij Jar), különösen saját előadásában, lenyűgözték a hallgatóságot. Most is hallom Az orvhalászat balladájának sorait: „Hal vagyok bár csak, de én is / látom, ez nem tiszta dolog… / A tisztes halászat szabályát / talán nem ismered? / A háló-szemeket szűkebbre vontad. / Hálóid törvénytelenek! / … / Ereszd tágabbra a hálód.”

Az egyik nap a már említett G. M. Markov – 1971-től az írószövetség első titkára – elnökölt a szovjet oldalon. Markov 1911-ben született, szibériai származású; A föld sója, az Apa és fia, a Szibir című könyv írója a legmagasabbra jutott a hierarchiában. Politikai súlya az államélet legnagyobbjaival volt mérhető Ha jól emlékszem, Brezsnyevet ő búcsúztatta temetésén. Markov azt kérdezte az asztal túlsó oldalán ülő Darvastól, hogy mit tettek a magyarok 1956 után a renitens írókkal. Darvas néhány mondatot váltott velem, majd megfontoltan, nevek említése nélkül kifejtette, hogy a magyarországi politikai vezetés engedélyezte többek nyugatra távozását. A témáról mintegy két órás beszélgetés folytatódott, a magyarok többszöri felköszöntésével. Markov Szinyavszkij és Danyiel viselt dolgait hosszasan felemlegette. A. D. Szinyavszkij (írói álnevén Abram Terc) orosz író, kritikus (1925), a desztalinizációt meghirdető XX. pártkongresszus óta szemben állt a rendszerrel, és műveit külföldön jelentette meg, amiért a szintén ellenségesnek mondott J. Danyiellel (írói álnevén Ny. Arzsakkal) együtt 1965-ben letartóztatták. Hét évi kényszermunkára ítélték, 1971-ben szabadult, 1973-ban családjával Párizsba emigrált. Az egész ügyre sötét felhőként borult Szolzsenyicin esete. Alekszandr Szolzsenyicin (1919, Rosztov) koholt vádak alapján nyolc évet töltött börtönökben és táborokban, megrendítő élményeit Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényében beszélte el, amely azonnal világhírűvé tette. A magyar olvasó a Kardos László főszerkesztette Nagyvilágban már 1963-ban olvashatta, és a Magyarországon még nem publikáló Lukács György Szolzsenyicint Tolsztojhoz mérő tanulmányait sokan megismerhették főként nyugatnémet közleményekből.

Természetesen nem Darvas javaslata lágyította meg a brezsnyevista vezetés kemény akaratosságát, de a háttérben folyó diplomáciai tárgyalások valószínűleg figyelembe vették humánus javaslatunkat. Szinyavszkij esetében minden bizonnyal. A fogolycsere már a diplomácia sikere volt.

 


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Hajós Trianoni Emléktúra - START

Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól