Dátum: 2020. szeptember 26. szombat    Mai névnap(ok): Jusztina, Özséb


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

BÁTHORI CSABA

Jegyzet egy Illyés-jegyzethez

   

   
   
   
Emlékezetes, hogy a hetvenes évek elején Illyés Gyula néhány éleselméjű megjegyzést fűzött Friedrich Hölderlin Hälfte des Lebens című költeményéhez. Jegyzetében Illyés azt taglalta, hogy a vers wilde Rosen kifejezését tanácsos volna csipkebogyóknak fordítani; hiszen - mondja - a vers őszi hangulatot áraszt, s nálunk a vadrózsának nevezett bokrot ősszel csipkebogyónak hívják. Szerinte tehát az eredeti szöveg nem a rózsa virágját, hanem a termését emlegeti. Ő maga így magyarítja a szöveget:

   

   
   
Az élet feleútján
   Sárga körték és
   csipkebogyók özönével
   csüng a tóra a táj.
   S hattyúk, ti, megszelídültek,
   csók-mámor után
   fürdetitek fejetek áldott
   hűvösség habjaiba.
   
   Jaj, hol lelek én, tél
   jöttén virágokat, napsugarat,
   árnyék-játékot a földön?
   Állnak hidegen, némán
   a falak s csak a kémény
   bádog zászlaja sír.
   


   
    Illyés érvelése szellemes, írása megvesztegetően eleven, ötlete megfontolandó.
    Én azonban - ha e tárgyban képzelt esztétikai disputát rendezhetnénk - mégsem szavaznék jószívvel az ő javaslata mellett. Azaz, mi tűrés-tagadás, tartózkodnék a szavazástól. Hogy miért, azt óhajtja elmondani - dióhéjban - ez a pár sor.
    Források ismeretében tudjuk, hogy Hölderlin verse két töredék véletlen kéziratos összesodrásából keletkezett. Az első töredék címe ez: "A rózsa" ("Die Rose"), a másiké ez: "A hattyúk" ("Die Schwäne"). A cím tehát a kéziratban szemlátomást utal a rózsára; a Rose szó pedig önmagában soha nem jelenthet csipkebogyót.
    Azt is tudjuk, hogy a költő a verset (verseket) nem elborult elmével írta - mint Illyés állítja -, hanem szerfelett világos elmével, költői pályájának egyik csúcspontján, kifejezőeszközeinek teljes birtokában. A képzetcsíra fölbukkan már Hölderlin 1800. december 11-én keltezett, Heinrike Hölder-linhez intézett levelében. "Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy - mint némely másik ember - én is, a kritikus életkorban, amikor bensőnkben, szívünk körül, sokkal inkább, mint ifjúkorunkban, bénító nyugtalanság torlódik össze, hogy tehát egyszer én is - a túlélés érdekében - olyan rideg és túl-józan és zárkózott legyek majd. Mert csakugyan, gyakran jégnek érzem magam, és szükségesnek érzem ezt mindaddig, amíg nem találok nyugalmasabb pihenő-helyet, ahol mind-az, ami rám tartozik, kevésbé lép hozzám közel, s épp ezért kevésbé rendít meg ösztönzéseivel."
   

    Továbbá: ha Hölderlin valóban csipkebogyóról kívánt volna beszélni, egy tucat kifejezés állt volna rendelkezésére: Hagedorn, Hanbutbutte, Haynbutte, Hagebutte, Hundsdorn, Hahnehödgen, Hetschepetsch, Hagehotte stb. A wilde Rosen jelzős szerkezet azonban legjobb tudomásom szerint sehol nem fordul elő költőnk szövegeiben csipkebogyó értelemben, s a sorhoz érve elemzői is - akadtak pedig szép számmal - egyöntetűen a rózsa nevű növényről értekeznek. A vers második szakaszában egyébként vissza is tér a Blumen kifejezés (említtessék ez Kosztolányi mentségére, aki talán mégsem nézhette virágnak a körtét... csupán kissé szabados volt - mint annyiszor).
    Illyés érvelését azzal is méltányos kiegészítenünk, hogy mi magyarok sem nevezzük - ősszel sem - a vadrózsát csipkebogyónak; a vadrózsa ősszel is vadrózsa, csak ősszel termése is van. Hogy a vers pontosan melyik rózsafajtára utal, az örök rejtély marad. Mindamellett érdemes emlékeztetni arra, hogy August Jäger 1936-os Rózsalexikona 16 000 rózsafajtát sorol föl; mondanom se kell, a rózsatermesztők keresztezési láza folytán ez a szám azóta mintegy 20 000-ra ugrott.
    Illyés méltán hívja fel a figyelmet arra, hogy a költemény magyar fordítói közül ketten (Kosztolányi és Szabó Lőrinc) kettéválasztva, külön metszve adják vissza az eredetit, így: vad rózsák. Magam is úgy vélném, hogy ez a megoldás tükrözi a leghívebben a német szöveg szándékait. A magyar fül ugyan-úgy figyel fel erre a finom árnyalatra, mint a német a Wild-rosen és a wilde Rosen különbségeire.
    A vers - azaz a két töredék közös - címe a kéziratban: "A végső óra" ("Die letzte Stunde""); a végleges, ma is ismeretes cím a versek első nyomtatott kiadásában tűnik föl első ízben, s minden bizonnyal nem Hölderlintől származik.
    Ennyit. Ennyit megérdemel a német irodalom legkisebb verse.
    Amit Illyés a költemény utolsó két soráról mond, az mindenképpen emlékezetes. Habár túl aggályoskodó, pontoskodásában terhes és bőbeszédű.
    Vitathatatlan, hogy az utolsó két sort ritmikailag eleddig egyetlen magyar költő sem tudta megoldani.
    Sokak értek el sikert, de a művet anyanyelvünkön még senki nem teremtette meg.

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Hajós Trianoni Emléktúra - START

Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól