Dátum: 2020. szeptember 24. csütörtök    Mai névnap(ok): Gellért, Mercédesz


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

CSUKÁS ISTVÁN

(Ezt a verset Illyés Gyula temetésekor írtam, de már akkor is azzal a hittel és szándékkal, hogy csak a test került a földbe, a többi a szívünkben él tovább! Ma is ezzel a hálás hittel gondolok születésének száz éves fordulójára.)
   

   
   
   
   
Meghajtott zászlóval,


   meghajtott fővel


   
   
   
   Meghajtott zászlóval, meghajtott fővel
   ázunk a szomorúságban, ázunk április
   könnyében, összevegyül arcunkon a könny s az eső,
   meghajtott fejünkön előrehulló hajunk
   a zászló, áznak a púpos sírdombok,
   csorog a halottak tátott csont-arcán
   a könny s az eső, könnybe lábad a tévékamerák
   közönyös szeme, folyik a felfoghatatlan
   közvetítés, az utolsó az élők és a
   Halott között – dobogó szívek gyűrűjében
   a koporsó, rendőrkordon préselődik a
   végső mozdulatlansághoz, koszorúk puha
   szájú ó-ja, virágok hosszú szárú vijjogó
   í-je, bársonypárnán a kitüntetések
   manóképű gombjai, sisteregve lobognak
   a kék lángok az esőben, sisteregve ázik
   lelkünk a szomorúságban, mert lám
   összehozott még utoljára minket a Halott,
   vacogva összebújunk a lehorgasztott vállú
   esernyők alatt, nyájba verődünk még
   egyszer egymást melegítve, mintha
   Őt melegítenénk, dobogó szívünk gyűrűjében
   felmutatott magányunk, sistergő lelkünk
   gyűrűjében kialvásunk, riadt elménk
   gyűrűjében elmúlásunk, immár magunkat
   siratjuk önző félelemmel, elkalandozva
   kurta jövőnkön, meg-megszakítva a
   felizzó áramkört, amely még egyszer hibátlanul
   átfutott rajtunk, rebbenő szemünk kószálva
   kapaszkodik ebbe-abba, falevél erezetébe,
   vakolat óriási pórusába, túl éles füllel
   halljuk a kerítésen túl elcsörgő villamosok
   zaját, túlfeszített idegünkön átcsap, mint az
   ájulás hulláma, a következő percek magánya,
   de még megáll a levegőben, de még két
   szívverés között az örökre megállt szív, de
   még két rebbenés közt az örökre lehunyt szem,
   de még két kapcsolás közt az örökre kihunyt
   elme, még elfojtva bennünk az apaevő
   iszonyat, hogy igazán csak magunkat tudjuk
   siratni, meghajtott fejünkön előrehulló
   hajunk a zászló, még hibátlan és
   lüktetve növekvő a kör, mely befogad és
   melegít, ahogy álmodta mindig, bár a
   félelem központja felé sűrűsödve, de már
   hangosan dobogó szívünkkel elnyomjuk a
   csöndet, oxigénfaló tüdőnkkel sokszorozzuk
   az utolsó lélegzetet, ázó arcunk kirajzolódik
   s majd elporlad, tudjuk a legfontosabbat,
   megkaptuk az utolsó tanítást, amit még
   ember adhat, kész a lelkünk, felnőttünk
   az ázó ég alatt, s a közönyös tévékamerák
   szemével pásztáz a világ árva hátunkon.


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Hajós Trianoni Emléktúra - START

Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól