Dátum: 2019. február 19. kedd    Mai névnap(ok): Zsuzsa, Zsuzsanna


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

A Tábornok utcától a Révay utcáig
Puskás Tamás színész, rendező az ötvenedik, az általa igazgatott – leánykori nevén Vidám Színpad - Centrál Színház első születésnapját ünnepli az új évad kezdésekor. Az eltelt időről beszél – szinte kérdezni sem kellett - az ünnepelt.
- Melyek voltak az állomásai ennek az 50 évnek?

Törökőr, a XIV. kerület, ahol megszülettem. Egyébként egy később 7 tagú családba, ahol a papám-mamám kémikusok, kevéssé elismert munkás értelmiségiek a szocializmusban. Úgyhogy lyukas mackónadrágban voltam kénytelen iskolába járni, ez erős és nem múló emlékem. Egy nagy bérházba születtem, ahol sok gyerek volt, jókat játszottunk. A Tábornok utcában laktunk, onnan száz méterre jártunk az Őrnagy utcai iskolába. A sarkon a trafik, az első csokoládék, az első cigaretták, de jó nehéz proli környék volt, akkoriban csatornázták az egészet, a gyerekek meg szedték ki az ácskapcsokat a gerendákból, és azzal fenyegették egymást. Úgyhogy meg lehetett tanulni félni, és azt is, hogy hogyan kell ezeket a kellemetlen helyzeteket elkerülni. A Molnár Ferenc Pál utcai fiúk – féle grundok meg fadeszka-kerítések, meg lovas kocsik akkoriban teljesen természetesek voltak. Gondolkoztam is ezen, hogy mekkorát változott a világ, hogy amikor gyerek voltam, akkor még járt a jeges, hozta a jeget a hűtőszekrénybe, járt a kíntornás minden vasárnap, hozták a szódavizet. Jött az Óóóóószeres! Mindent-veszek! Még jött a fazékfoltozó, sváb asszonyok hordták be a túrót és a tejet. Sokkal, de sokkal több lovas kocsi járt, mint teherautó. Teherautó csak egy-egy tűnt fel néha-néha. Az egész Pál utcai fiúk még sokkal közelebb volt hozzánk az 1959-60-as évek elején. (Mondjuk a Pál utcai fiúk még az 1800-as évek vége). Nem volt gépesítve még akkor a világ. De egyáltalán, ezek az intézmények, mint az ószeres, csak szépen, lassan a 70-es években múltak el.
A legfontosabb és meghatározó az Őrnagy utcai általános iskola. Nagyon sok nehéz sorsú gyerek járt oda, úgyhogy nem volt nehéz kitűnni se a képességeimmel, se a szorgalmammal. Bizonyos tekintetben magányosnak is éreztem magam, mert nagyon korán kerültem iskolába. Termetre nagy, de lélekre még gyermek, és nagyon kicsi voltam, amikor bekerültem az iskolába. Gyorsan el is szigetelődtem az osztálytársaimtól, így jártam végig az iskolát. Végig strébereztek is, aztán kinéztem az értelmező kéziszótárból, hogy mit jelent, akkor láttam, hogy nem is vagyok az. Láttam, hogy a gyerekek rohangáltak a padok között és fogdosták a lányok mellét, én meg szemlesütve ültem az első padban. Ez volt az első állomás.

 
A Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumba sikeresen felvételiztem a nővérem után. Bár én nagyon élveztem gimnáziumba járni, a tanáraim talán kevésbé voltak megelégedve a viselkedésemmel. Az osztályfőnököm például, két másik fiúval egyetemben destruktívnak írt le olyannyira, hogy aztán az érettségihez írt és csatolt, oly fontos jellemzésben ez benne is volt: ezt a fiút nem ajánlaná a társadalomnak, hogy befogadja. Kérdezte is Radnóti Fanny a főiskolán, hogy miben állna az ön destrukciója? Én meg néztem rá nagy szemekkel, hogy miről beszél, mert valójában nagyon jóindulatú és kedves fiúk voltunk, csak talán a hülyeséget bírtuk kevéssé. Így, már 17 évesen, nagyon korán befejeztem a gimnáziumot, föl is vettek rögtön a főiskolára.
Valószínűleg nem a mindenen átütő tehetség volt az oka ennek, hanem szerencsés véletlenek összejátszása. Tizenhét éves koromban egy majdnem derékig érő hosszú hajú fiú voltam nagyon lányos arccal. Miközben jó mentoraim voltak, Ascher Tamás és Xantus János készített föl a felvételire. A felvételin azzal keltettem derültséget, hogy igazi Moszkva téri gyerekként „Én a pásztorok királya”… Jancsi belépőjét énekeltem, ez mindenkit levett a lábáról. Így gyorsan bekerültem a Major Tamás – Székely Gábor osztályba. Nehéz idők jártak, mert Major szemét operálták, vagy Párizsban volt, Székely pedig a Nemzeti Színházat csinálta kétségbeesett küzdelemben, így mindkettőjüket keveset láttuk, de azért eltelt a négy év így is.

Central park West: Básti Juli
 
Amikor diplomáztunk, akkor alapították a Katona József Színházat és odakerültem, de nem indult olyan fergetegesen a pályám, mint ahogy szerettem volna. Egyszerűen nem foglalták le a 24 órámat, mint fiatal színészt és ezzel nem lehetett szembenézni, hogy nekem az tegye ki egy évemet, hogy ülök az öltözőben a Horváth Józsi bácsival, meséltetem az életét, és közben kiolvasom a világirodalmat Ez így kevésnek tűnt. Önmagában nagyon izgalmas volt, csak mint életpálya tűnt gyatrának. Visszamentem a főiskolára, Ádám Ottó felvett az osztályába rendező szakra. Ez számomra nagyon jó és fontos találkozás volt, nagyon helyesen döntöttem, hogy visszamentem.
Három év múlva végeztem, de alig kezdtem bele az ő védőszárnyai alatt a rendezői pályám építgetésébe, ő elment 60 évesen nagyon korai nyugdíjba. Úgyhogy, nem volt, aki tovább egyengesse ezt az egyébként is nehezen induló és építhető rendezői pályát. Jött helyette Kerényi Imre, aki rendezőként köszöni szépen, nem, de színészként igényt tartott a közreműködésemre. Lett belőlem énekes színész a Madách Színházban egészen a Jézus szerepéig jutottam a Mária evangéliumában, aztán szép lassan onnan is kikoptam.
Új Egyetemi Színpadot alapítottam 1992-ben a Szerb utcában. Ez igen jelentékeny pillanata volt a budapesti kulturális életnek, amint most visszanézve látom. Bár kevésbé volt talán hősies vagy ellenálló, mint amilyen a Jordánék-féle volt. De egy nagyon fontos hely voltakkor, ma a kulturális életünk meghatározó személyiségei és intézményei, például annak a gondolata, hogy legyen egy műsorújság, a Pesti est, ott született. Először még stencilezett formában. Alternatív együttesek sora, akik később fontos együttessé nőtték ki magukat a városban, onnan indultak.

Mirandolina: Cserhalmi György - Tóth Ildikó
 
1996-ban úgy alakult az életem, hogy kénytelen voltam egy rendezvényszervező céget alapítani, mert az Egyetemi Színpadot pénzszűkében bezárták. A céggel nagyon jó ötleteink voltak; Károlyi Majálist szerveztünk a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében, a Budapesti Karácsonyt, mi nyitottuk meg - mint rendezvényszervező - a Nagykörutat a felújítás után, jelentős ünnepségeket szerveztünk, pl. március 15.-i ünnepségeket, egyebeket.
A Pince Színházban azt hiszem életem legnagyobb sikerét rendeztem meg, a Vérszipoly c. előadást, ami 15 évvel azután még mindig valami hihetetlen torzult formában, de még mindig felütötte a fejét Budapesten. Aztán megalapítottuk a feleségemmel, Básti Julival – édesapja szülővárosában - a Keszthelyi Nyári Játékokat 2000-ben, a Festetics Kastély-parkjában.
Legutoljára a sorban, 2003-ban itt a Vidám Színpadon próbáltunk új színházat létrehozni.

Ez felér egy színházalapítással…

Határozottan én is úgy érzem. Egy komoly múltra visszatekintő színház, de amikor idejöttem 2003-ban, akkor már csak az árnyéka meg a romja látszott annak, hogy itt valaha színházat csináltak. Valóban mindent elölről kellett kezdeni. Sőt, még az utolsó éveinek okán még nagyon nehéz is volt elfogadtatni és polgárjogot szerezni neki. De mivel mindig is ilyen küzdelmekbe bonyolódtam, és vágyom is ezekre, így ezt is megvívtam.

Szögezzük le: a Vidám Színpad műltját nagyon tiszteljük, de megváltozott a világ, és azok, akik a színpadon felléptek, már nem aktívak, nagyrészük már nincs is az élők sorában. Azok is, akik ide jártak, az a korosztály már a múlthoz tartozik. Ennek egyik következménye a színház nevének megváltoztatása is.

Lassan ment, öt évig kellett küzdeni a nézők szeretetéért, a színház sikeréért, hogy elérjük azt, hogy új nevet kaphassunk. Ami egy ennyire más és új kezdeményezésnek jár is. Annak nagyon komoly oka volt, hogy azt mondjuk ez más, különbözően nevezendő, amit mi csinálunk. A teljesen elfáradt és talaját vesztett kabarét játszó Vidám Színpad helyén mi az első évben négy Shakespeare-rel és Beaumarchais: Figaro házasságával indítottuk útjára az új színházat. Minden tekintetben megújult szándékokkal, emberről emberre, de sok sikerrel küzdöttük ki magunknak a nézősereget 2003 óta.
Az első időben furcsállottam is, és fájt, hogy ez nem megy gyorsabban. Tényleg gyerekes módon kellett, hogy így gondolkozzam, mert hiszen visszatekintve már látom is, hogy ez nem mehetett gyorsabban. Akkor azt gondoltam, de hát mi jót akarunk, ez miért nem süt át azonnal? Nem hatja át az egész várost? Nem, még sokkal-sokkal nagyobb hatása volt a Vidám Színpad rosszul csengő nevének, az emberek még tartózkodtak ide jönni. Nagyon sokat kellett dolgozni amíg eljutottunk idáig, hogy olyan művészek, mint Haumann Péter, Cserhalmi György, Györgyi Anna, Básti Juli, Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter, Oroszlán Szonja és Gubás Gabi szerepet vállalt nálunk. Tehát nagyszerű kollégáknak kedvük és lehetőségük volt ide jönni, mert engedte a szívük és a jó érzésük, hogy velünk dolgozzanak.

A velencei kalmár: Simon Kornél - Haumann Péter
 
Ahogy az iskolában is kilógott a sorból, úgy a pesti színigazgatók közül is egy kicsit kilóg. Amikor színházi törvény készült, elég sok ütközése volt és a mai napig van ezzel kapcsolatosan kollegákkal.

Gondolkodtam ezen, hogy van-e valóban különbség. Az én színházigazgatóvá levésem az egy self-made-man story, és a másoké esetleg kevésbé. Bár azt gondolom, minden színház igazgató igyekezett azzá lenni és mindegyik megcsinálta magát valamilyen módon. Talán az a különös véletlen, hogy akartam csinálni egy Staggione- színházat és ennek okán felvásároltam egy amerikai filmszerepem gázsija lehetővé tette, hogy azt a pénzt, amit a főváros nem akart és nem tudott adni ennek az épületnek, az akkori Vidám Színpadnak, azt fel tudtam ajánlani. Tehát gazdasági ajánlattal kerültem ennek színháznak az élére.
A színháznak volt egy minimális, 100 milliós költségvetése és hiányzott 80-100 millió forint ahhoz, hogy működni tudjon. Akkoriban 300 millió fölötti összegre volt szükség ahhoz, hogy megcsinálják a sikerét és a jövőjét, amire jön a közönség. De erre nem volt pénze a fővárosnak, éppen bezárni szerettek volna színházakat, nem pedig sok pénzt adni egy újra, úgyhogy ennek teljesen képtelen volt a helyzete és kilátástalan a jövője. Az ajánlatom az volt: ne adjatok, hanem felajánlottam azt - kb. ilyen értékű volt akkoriban négy előadás know-how-ja, jelmeze és díszlete -, hogy ezt én megcsinálom azokkal, akik itt vannak, mert biztos vagyok ennek az ügynek a sikerében. És úgy is lett!
Talán más színházigazgatók, ha úgy tetszik, művészi qualitás, ha úgy tetszik, politikai támogatottsággal kerülnek székbe. Az én esetemben ez teljesen gazdasági jellegű volt. Erre szükség is volt, mert annyira a bányászbéka feneke alatt volt anyagi támogatottságban ez a színház, és maradt is még elég sokáig. Aztán, amikor jött egy nehéz pillanat a budapesti színházak életében, egyszer csak el akartak vonni 1,2 milliárdot, akkor muszáj volt kemény harcba bocsátkoznom. Egész egyszerűen élet és önvédelemből. Ha akkor fűnyíróelv szerint veszik el a tervezett pénzt, az teljesen biztos, hogy az akkori Vidám Színpadnak a halálát jelentette volna. Muszáj volt küzdenem azért, hogy, ha el is veszik majd ezt a pénzt, akkor előtte csináljanak valami rendet és rendszert, amiben a pénz elvétele esetén mi is túlélünk. De mivel ez megbolygatta volna a színházak akkori támogatási rendszerét, amely azóta is fennáll, ezért természetesen érthető módon a státus quo-t támadtam, ezért mindenki azonnal jajongani kezdett. Bár nem mondom, hogy megértéssel nem találkoztam, mégis sokan úgy érezték, ez veszélyezteti az ő költségvetésüket és személyes érdeküket, ezért inkább csak ellenségeket találtam ebben a küzdelemben. Mosolyogva mondhatom, hogy amit akkor letettünk az asztalra, létrehoztunk egy támogatási rendszert, az részben az előző művészi terveimben megszövegeződött, részben pedig majd a most következő előadóművészi tanács, remélhetően áldásos működésével még ki is pótlódik. Hiszen mi azt mondtuk, hogy a színházi támogatás részben legyen nézőszám alapú vagy valamilyen szorzója a nézőszámnak. A kulturális politika, ha meg akarja különböztetni az egyes színházakat, akkor használjon egy szorzót. Persze ezek nem olyan találmányok azért, mint a kerék meg Archimédesz találmányai, de mégis nagy felháborodást keltett akkor, aztán azóta rendszer lett belőle.

Az Előadó-művészeti Törvény a színházak számára egyértelműen pozitív?

A vidéki színházak számára nagy biztonsággal az. A Színháznak is, amennyiben a törvény szövege majd Budapesten is követésre talál. Mert a vidéki színházak azon az alapon fognak pénzt kapni, hogy 2008-ban mennyi volt a nézőszámuk és az önkormányzat milyen mértékben támogatja az ő működésüket. Ehhez képest fogja az állam a saját támogatását leutalni hozzájuk. Ők már most ettől függően számíthatnak rá, hogy kb. mennyi pénzhez fognak jutni. Budapesten az a probléma, hogy a főváros lejelenti a nézőszámot az összes színháza tekintetében és a teljes támogatást, amit az összes színházának ad, és így egyben fog támogatást kapni az államtól. Azonban, hogy a 13 színházának ezt hogy osztja tovább, az a főváros kulturális-politikusain és a fővárosi közgyűlésen múlik. E tekintetben még az a képtelen dolog is megtörténhet, hogy az előadóművészi törvénnyel teljesen szemben ragaszkodik majd a múlt elosztási rendszeréhez. Kívánom, hogy ne így legyen. Azonban jól látom annak a veszélyét, hogy mi van akkor, ha ennek a törvénynek a szövege áthatja majd a költségvetést készítő politikusok gondolatait, mert az nagyon komoly változásokat kell, hogy eredményezzen. Hiszen a mi példánkat alapul véve, nézőszám alapján nagyon rendesen a középmezőny felső részében helyezkednénk el, de ebben a pillanatban, viszont az utóvéd legutolsója vagyunk. Vannak ma színházak, melyek magasan vannak, az élbolyban haladnak támogatottság tekintetében, de a nézőszámuk alapján bizony messze hátulra szorulnának. Ezek majd nagyon komoly kérdéseket vethetnek fel. Reméljük, hogy sikerül valahogy bölcsen úgy túl lenni ezen, hogy a főváros a nagy hiányokat betömje.

Ez erre az évre a színháznak mennyi pluszt jelent?

Ezt nem tudom pontosan. Azt viszont igen, hogy a Centrál Színház bizonyos színházakhoz mérve fele akkora, másokhoz mérve harmad akkora pénzzel bír. Az elosztásra várt 570 millióból mi 44 milliót kaptunk, ezzel jelét adták a fővárosi politikusok, még a Budapesti Színházi Tanács is, hogy tényleg van egy elmaradás, amit orvosolni kell. Ezt köszönöm mindenkinek, hogy észrevette és belátta.

Fekete Péter: Magyar Attila - Oroszlán Szonja
 
Ezekkel a lehetőségekkel a következő évadban hogyan él a Centrál Színház?

Most majd élhet vele. Tavasszal úgy nézett ki, hogy lényegében abba kell hagynunk az évet, úgy hogy nem lesz pénzünk újabb bemutatókra, de most javult a helyzet a fentiek szerint. A következő örömteli bejelentésekkel élhetünk. Novemberben, a tíz éve óriási siker Fekete Péter egy új betanulásával jelentkezhetünk, amelyben az eddigi nagyok mellett már Haumann Péter, Oroszlán Szonja, Kovács Vanda és Gubás Gabi is erősíti a csapatot Básti Juli, Simon Kornél és a főszereplő Magyar Attila mellett. Decemberben szintén parádés szereposztásban Brian Clarke: Mégis, kinek az élete? c. színművét mutatjuk be, amelyben Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Bálint András és Oroszlán Szonja neve fémjelzi a remélt sikert. Télvíz idején készülünk valamilyen nagy-nagy produkcióra, amit ebben a pillanatban nem szeretnék nevén nevezni, annyit talán elárulhatok róla, hogy azt az utat próbáljuk tovább járni, amin az Ájlávjú-val indultunk el. Talán még előbb a Legénylakással, egy kicsit a Vízkereszttel, aztán az AvenueQ-val. A zenés vonalat próbáljuk követni tovább.
Van egy közös tervünk az Orlai Produkcióval, Neil Simon A 88. utca foglyai Ilan Eldad rendezésében, Kern András, Básti Juli és Borbás Gabi, Papp János, Szabó Éva szereplésével egy új bemutatót tervezünk. Egyeztetési okok miatt lehet, hogy Básti Juli helyén változás lesz. A bemutató február elején várható.
Tavasszal - szokásunkhoz híven - készülünk a Keszthelyi Nyári Játékokra, ahol vagy a Shakespeare-sorozatunkat folytatjuk a Szeget szeggel előadásával, vagy a tavalyi hisztérikusnak nevezhető siker okán-nyomán a Fekete Péterhez hasonló zenés vígjátékkal, még az is lehet, hogy kétfélével készülünk. A Kisszínpad műsorán nagyon sok sikeres darab futott, amelyek idén is tovább folytatódnak. Itt forgatják a Beugrót, a SÖR, a GÖRCS, a Nézőművészeti Akadémia és Főiskola, És Rómeó és Júlia előadásai mellé készítünk egy Gugni című mai orosz darabot, ami váltja majd a nagy sikerű Kiss Csaba-féle Szerelmes hal produkcióját. Befogadjuk még az Ötödik Sally-t Szalay Krisztának a Tháliából távozó előadását.

Az elmondottakon kívül, rendezők kik dolgoznak a következő évadban?

Kevesen, mert a jobb rendezők már korán elkötelezik magukat, mi pedig kénytelenek vagyunk a döntéseinkkel nagyon frissek lenni. Különben is nagyon kényes dolog, mert a mi színházunkban nagyon veszélyes az önmegvalósítás útját járni, itt sokkal komolyabb figyelemmel kell lenni a nézői igényekre és ez nagyon komoly kihívás a választásnál. Nagyon reméljük megmarad és folytatódik a kapcsolatunk Novák Eszterrel és Harangi Máriával és megpróbálunk erős kezű fiatal rendezőt is találni.

A mi utcánk – Avenue Q: Blogh Anna - Vári Kovács Péter - Janicsek Péter
 
Szeptember 19-én nem csak az igazgató születésnapját ünneplik az Andrássy úton, hanem a színházi szakma elindítja - már második alkalommal közösen - az új színházi szezont. A Centrál Színház miként vesz részt ebben?

Remélem, figyelemfelkeltő lesz.
A Centrál Színház pavilonjában új és régi előadásaink kapcsán szervezünk beszélgetéseket, illetve jegyvásárlásra is lehetőség nyílik. A fő szenzáció azonban az a közel félórás műsor lesz, melyet A mi utcánk – Avenue Q című musical színész és bábszereplői adnak. A rendhagyó bemutatkozás remek kedvcsináló azoknak, akik még nem látták az előadást. De visszatérő nézőinknek is érdemes lesz eljönni, mert a szereplők néhány meglepetés műsorszámmal készülnek.
Az Avenue Q szereplői délelőtt fél 12-től lépnek fel az Operaház előtti színpadon.

DÉLUTÁNI PROGRAM

Beszélgetések a színház társulatának tagjaival és vendégművészekkel. A moderátor a Centrál Színházban beérett és befutott Simon Kornél lesz.

15.00 óra: Bábok és színészek - Avenue Q
Balogh Anna, Vári- Kovács Péter, Andrádi Zsanett, Janicsek Péter

16.00 óra Novembertől újra! Fekete Péter
Básti Juli, Magyar Attila, Puskás Tamás

17.00 óra Terveink a 2009/2010-es évadra
Bálint András, Borbás Gabi, Puskás Tamás és Radnai Annamária dramaturg


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Archívum
Legfrissebb cikkeink
A mozdulat varázsa

Artisjus Irodalmi Díjak

„Katkó hátborzongatóan jó volt!”

Vak Randi egy könyvvel

Kettős élet - vagy mégsem?

Bajza József 215 éve született

Sorsok írják a történelmet

Történelem és legenda az otthonkeresésről

Arató András - Képek majdnem szöveg nélkül

B. Ú. É. K.! 2019.

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu