Dátum: 2021. október 17. vasárnap    Mai névnap(ok): Hedvig


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Búcsú Lénárt Istvántól, Papitól
Ma délelőtt helyezték örök nyugalomra a Kerepesi Temetőben id. Lénárt István, (Papit) az egykori MTV fő-gyártásvezetőjét, aki több, mint három évtizedig irányította az Intézmény műsor-készítési mechanizmusát. Pár nappal 100 születésnapja előtt hunyt el.
Búcsúztatták: Csurka Gergely (család) Wisinger István (MTV) Andor Tamás (filmoperatőr) Lukács Sándor ( Vígszínház) Az alábbiakban Wisinger István szavait közöljük.

 
Tisztelt gyászoló gyülekezet!

Harminckilenc Rádióban és MTV-ben eltöltött év elején csak mint kollégaként találkoztunk idősebb Lénárt Istvánnal, de később, amikor lányaimmal évente a balatonszéplaki üdülőben nyaraltunk–mindig augusztus elején, Papi–hiszen mindenki, a tévé többezer dolgozója, így nevezte -, szinte rituálisan elvitte csónakázni őket és amikor visszatértek mi feleségemmel a stégen álltunk, a gyerekek a csónakban ültek minket nézve, Papi mögöttük állt a bokáig érő vízben úszónadrágban, mosolyogva és ekkor elkészült egy fénykép, amelyen a lányok minden évben magasabbak voltak.

Meg arra is emlékszem, hogy egy nap elhívott teniszezni és bár egyik lábán életre szóló sérüléssel bicegve művelte ezt a számomra csodálatos sportot, soha még egy gémet sem sikerült nyernem ellene, nemhogy egy szettet, pedig az Ő sajátos eleganciájával oroszlánként küzdött. Minden labda mindkettőnknek élet–halál kérdése volt, De ezt már barátságnak nevezhettem!

Így most először is az egykori Magyar Televízió több ezer kollégája nevében búcsúzom! Sok minden elmondható utólag erről az intézményről, amely olykor kaotikusan működött, de hogy az alatt a több, mint 30 év alatt amíg ő volt a fő-gyártásvezető, nélküle szerintem alig állt volna meg a lábán. A televíziós műsorkészítés intézményi „varázslója” volt.
A műsorgyártás „parancsnoki hídján” soha nem idegesen, ahogy mondani szokták „halálosan nyugodtan” csak rá jellemző beszédstílusban még csak elbizonytalanodást sem ismerve kormányozta a sokszor imbolygó „hajót”.
Aztán amikor számomra elmúlt a Magyar Televízió, a harmadik hullámban, természetesen, amikor a rendszerváltás után kirúgtak, hosszú telefonbeszélgetések nyomán igazi férfi-barátság lett kapcsolatunkból.

Ezt megelőzően közvetlenül a felmondó levél előtt a végleges fordulópontja az volt, hogy nem a nyilvánosságnak, hanem az archívum számára elnökhelyettesi kérésre életmű interjúkat csinálhattam az intézmény egykori vezetői közül néhánnyal.
Vele a lakásán mintegy négy óráig beszélgettünk kamera előtt, s bár ő később egyszer–kétszer ugyan halványan utalt rá, hogy erre a napra nem emlékszik. Sose vitatkoztam, nekem elég volt, hogy megismerhettem az egész életét.

Tudni kell mindehhez, mivel a háborúnak köszönhetően apa nélkül nőttem fel, egyszer csak rájöttem, talán éppen az apa hiány miatt ösztönösen kerestem a tartós kapcsolatot a nálam jóval idősebb férfiakkal. Az interjú végén ő ajánlotta fel, hogy a telefon kapcsolat helyett legyen ez rendszeres találkozás, beszélgetés délelőttönként a Gellért Szálló presszójában.
Mondhatom, hogy baráti világom legkellemesebb órái voltak. A visszatérő témái: előbb a család, aztán az új színházi és filmprodukciók végül az elmúlt nyolc év alatt írt könyveim. Mindegyikből ő kapta az első dedikált kötetet. Az önéletrajzomból és a három dokumentumregényből.

Most dicsekedni fogok az ő szavaival! Egyszer délfelé szól a telefonom: jellegzetes hanglejtésével kérdezte:
– „Pista?”
– „De jó, hogy hívsz!” – mondtam örömmel.
–„Kérlek szépen tegnap kezdtem el a Szent–György Albert életéről szóló könyvedet. Most fejeztem be és úgy éreztem, hogy azonnal megpróbállak utolérni.”
(Zárójelben jegyzem meg, hogy 410 közepes nagyságú oldalról volt szó, tehát valószínűleg szinte egyfolytában, szünet nélkül olvasta el!)
–„Azt kell, hogy mondjam még egyszer el kell olvasnom ahhoz, hogy netán bármi kifogást vagy valami rosszat is mondhatnék róla. De alig hiszem, hogy sikerülne.”
A maga egyedi stílusában valójában ezzel a mondattal fejezte ki tetszését.

Tavaly jött a járvány és bár meg volt beszélve az időpont az újabb találkozásról az idén március elején megjelent Pulitzer könyvem alkalmából, hosszas vívódás után egy nappal előtte én mondtam le a randevút mert megrettenve eszembe jutott, hogy ő elmúlt kilencvenkilenc és ilyenkor a korlátokat maximálisan betartó személyes találkozás is végzetes lehet!
Őszintén elmondtam a lemondás okát, erre derűsen, megértően válaszolt:
–„Akkor először leszek kénytelen megvenni az új könyvedet, aztán majd valamikor dedikálod”.
Mostanában van egy szokás, hogy néha az ember nem törli ki a hozzá közelálló és számára legfontosabb emberek mobilszámát, ha tulajdonosa örökre távozik. Nekem is van két ilyen telefonszámom.
A harmadik az övé lesz.

Amíg élek őrizni fogom barázdált arcvonásaidat, egy mással összehasonlíthatatlan szempárodat és szinte mindig derűs mosolyodat.
Tudom, hogy soha többé nem találkozunk személyesen, de mégse búcsúzom örökre. Sokat fogok gondolni rád!
A bicegésedre, a humorodra és arra, hogy tudtommal soha hangos vitában nem vettél részt és nem volt ellenséged sem, legfeljebb irigyed, amelynek oka egész személyiséged egyedi kisugárzása volt.

Papi: nyugodj békében!

Bp. 2021. április 30.


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Verebes István - Dayka Margit (1907-1986)

Azok a nyolcvanas, kilencvenes évek

Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál

Verebes István - Jancsó Miklós (1921-2014)

Egymással, nem egymás ellen

Balogh Robert Várady Ferenc-díjat kapott

Verebes István - Gera Zoltán

Verebes István - Hátraarc

Néhány emlék egy humanistáról

Benedek Tiborra emlékeztek Békéscsabán

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól