| A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium diákjai Debrecenben |
 |
 |
Színházi-ünneplőbe öltözött fiatalok szálltak föl egy elegáns légkondicionált Mercédesz autóbuszba a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium mögötti parkolóban, hogy az Ádámok és Évák Ünnepe díjazottjainak második csoportjaként - a Jókai Színház jóvoltából -, 2012. május 31-én megnézzék Debrecenben, a Csokonai Színház Vidnyánszky Attila rendezte Az ember tragédiája előadását.
Az egyéni díjazottak és pedagógusaik – közel hetvenen – Békéscsaba önkormányzata és a Jókai Színház jóvoltából a debreceni előadásra szóló színházjegyeket és az oda-vissza utaztatást nyerték.
A második csoport, nagyrészt az Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény diákjaiból állt. Az Ádámok és Évák Ünnepén, ők a 12. szín - Falanszter előadói voltak. „A legjobb előadás” és „A legjobb Lucifer” Vadász Gellért, egyaránt harmadik helyezést ért el.
|
|
|
A Csokonai Színház előtt
|
| |
A Debreceni Csokonai Színház patinás épületében – ebben az évadban - ez este játszották utoljára a produkciót. A nagy közönségsikert arató előadás végén a szereplők nemcsak meghajlásokkal, hanem – nálunk még szokatlan – „viszont-tapssal” köszönték meg a közönség ünneplését.
A hazaúton élénk eszmecsere bontakozott ki az előadásról. A Falanszter kép szereplői elismerően szóltak a „kollégák” produkciójáról, de nem fukarkodtak a kritikai megjegyzésekkel sem.
|
|
|
|
| |
Az első részt követő szünetben igen elismerő vélemények hangzottak el, bár kissé furcsának tartották, hogy a nyitott színpadon mindenhol, többféle szín kellékei voltak láthatóak. A színpad közepét elfoglaló földkupacot - amelyet Ádámon kívül mások is gyakran lapátoltak -, jó ötletnek tartották. A fölötte elhelyezett világító testet „csillárnak” nézték, de nem volt világos számukra, hogy miért löki meg időnként valaki.
A Lucifert alakító, Pálffy Tibor, (2008-ban végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen) sok elismerő megjegyzést kapott, még Vadász Gellért a „kolléga” is jónak találta.
|
|
|
|
| |
|
|
|
| |
Az előadás végén sok értetlenkedő tekintet szegeződött rám. Többen igen furcsának találták, hogy a Párizs-színben Trill Zsolt (a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház alapítói közé tartozik, pályafutása a kezdetektől összefonódik a színházalapító-rendező Vidnyánszky Attilával.), Danton-ként teljesen (túlzóan) részeget játszott. A London kép ösze-visszának tűnt szemükben. Az addig szerintük jó Lucifer, érthetetlen módon végigtáncolta a képet, szerintük oda nem illő mozdulatokkal, elvonva a figyelmet a jelenetekről.
Nem értették, hogy a „Sírba menetel” jelenetben – bár kinyílt a színpad közepén egy „sír”, mégis a különböző helyekről ugráltak a szereplők és hangzottak a szövegek.
|
|
|
|
| |
Érthető módon a Falanszter szín, amelyet behatóan ismernek váltotta ki a legtöbb megjegyzést. Gura Ádám és Szabó Csongor, - akik a zenét írták a saját előadásukhoz – valamint az Ádámot alakító Hanusz Richárd és a Lucifert megszemélyesítő Vadász Gellért, és Tomanek Gábor az Aggastyánt játszó, egymás szavába vágva hosszasan és igen szakszerűen kivesézték a „kollégák” munkáját.
Mindenek előtt, nem értették (mások sem) mi indokolta, hogy kép szövegeit teljesen fölcserélték. Egyszer csak, kinyílt a színpad hátsó fala és a díszletraktárból hoztak-vittek mindenféle díszletelemeket, köztük két – meglehetősen nagy -, átlátszó műanyag gömbben embriókat. Folyamatosan zajos mozgásban volt az egész színpad, szinte érthetetlenné vált számukra az egész.
Ahogy szerényen összegezték a látottakat: „A miénk jobb volt!”.
|
|
|
A saját Falanszter szín
|
| |
|
A legnagyobb értetlenséget az utolsó jelenet váltotta ki. Az Úr végső megjelenésekor, a jelmezét a kezében hozva beszélt. Amikor a végső mondathoz ért az előadás: „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!” szöveget Ádám saját magát folytatva mondta el, majd Éva megismételte, és csak ezután hangzott el az Úr szájából.
Többen nehezményezték, hogy „sötétre világították” az előadást. Sok esetben nem volt látható a beszélő szereplő – persze ez lehet, hogy csak a második emelet magasságából volt ilyen.
Szokták mondani: „az a jó előadás, amely a végeztével vitákat generál”.
Ezúttal volt vita, érvelés, öröm volt hallgatni a gimnazisták ésszerű és megokolt megjegyzéseit!
A buszról leszállva mindenki ismételten megköszönte a színház látogatás lehetőségét és abban a reményben búcsúztak: remélik, folytatódik a jövő évben is a Jókai Színház és az iskolák sikeres együttműködése!
|
|
| [Kadelka László] |
|
Cikk nyomtatása
|
|
|
Hollósi Frigyesnek Majdnem azt írtam: boldog voltam, hogy sok-sok tagját láttam annak a
legendás szolnoki társulatnak, amelynek Hollósi Frigyes közel két
évtizedig kiemelkedő művésze volt. Boldog akkor lettem volna, ha nem
azért futnak össze annyian a Nemzeti Színház előcsarnokában, hogy
Frinyótól vagy Fricitől - ahogy minden képzeletet felülmúló
szeretettel beszélnek róla - búcsúzzanak. –( Horváth Gábor Miklóstól)
|
| Archívum |
|
|
|
|
|
|
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
|
|
|
|
|
