Dátum: 2019. augusztus 23. péntek    Mai névnap(ok): Bence, Farkas


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Jószay Zsolt retrospektív tárlata
A Hamilton Tőzsdeügynökség Zrt. és az Aulich Art Galéria (1054 Budapest, Aulich u. 5.) kiállítást rendez Jószay Zsolt szobrászművész alkotásaiból. A kiállítást 2009. május 25-én 18 órakor megnyitja Földi Péter Kossuth-díjas festőművész. A tárlat megtekinthető július 2-ig.
 
Elrendelt időben, elrendelt hazában születünk. Innen, otthonunkból indulunk a kiszabott útra. Az útra, amely ma minden eddiginél nagyobb változások korán halad át. Egy olyan koron, amelyben el kell fogadnunk, a világ szabta feltételeket, amelyben az európai ember érzi, hogy kirekesztődött az isteni jog kizárólagos élvezéséből. Ahol az isteni célszerűség eszméjét felváltó emberi cél egysége is darabokra hullni látszik. Ebben a kaotikus kiszolgáltatottságban, csak a felnevelő gyermekkorból átszűrődő szeretet, a természet változatlan kincsesháza és az Áldás adhat erőt ahhoz, hogy a felnőtté válás egy bizonyos pontján, a bennünk sudarasodó hittel mégis megértsük a bennünk mélyen rejlő üzenetet, megértsük létezésünk nem csupán korhoz kötött fontosságát, visszatérhessünk több mint önmagunkhoz, és az érzékeink és intellektusunk előtt feltárulkozó végtelen káprázata mellett felfigyeljünk a belső végtelenre. Figyeljünk a belső hangra, az elnyerhető válaszokra, vállaljuk a lélek zarándokútját. Ekkor járhatja át egészünket a cselekvés, munka, örömében a művészetteremtő akarat ereje, sejtelmes, titkot fürkésző lehetősége, felelőséggel terhelt, mámoros szabadsága. Nem tudhatom, hogy Jószay Zsolt esetében ez mikor és hogyan történt, de hogy egy életre meghatározó hangon és erővel szólalt meg benne, azt máig önmagához hű életútja, művészi pályája bizonyítja.

 
 
 
Lassan négy évtizede, hogy életünk egymás közelében zajlik. Figyelemmel kísérhettem életútját, alkotói periódusait, születő műveinek örömét, köztéri alkotásainak keletkezéstörténetét. Kezdetektől tisztelettel figyelem szótlan igyekezetét, az alkotásban türelmes szeretetét. Azt az elhatározottságot, amellyel jeleket formáz, lelket keres az élő, lelket varázsol az élettelen anyagba. Az új alkotásaival való találkozás minden esetben olyan volt, mint ha megszületett gyermekét mutatná be fojtott örömmel a mámoros szülői gondoskodás. A világba belépett egy, egyszeri és megismételhetetlen új világ. Alkotásaiban sohasem a művészettörténeti párhuzamokat kereste először, nem hasonlítgattam előképekhez. Minden alkalommal a ki nem beszélhető, csendben fogant élmény kerített hatalmába. A lélekhez szól a jelen időn túl lépő, az elmúlt időt álmodó, vagy a messzi jövőbe tekintő csendes szomorúsága szobrainak. Legyen az fiatalos reményt sugárzó portré, gúzsba kötött, végtagjait nélkülöző, az életben egyensúlyt kereső figura, archaikus mosolyú büszt, vagy éppen vászonnal koronázott torzó.

„Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot – írta Taitosz. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? …Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.”
Jószay Zsolt szobrai a változandóság és a változatlanság nászából születtek. Gyermekei a keletkezés és elmúlás fájdalmas szépségének, a fa földből ég felé törekvő belső áhítatának, az emberi jóság és kiszolgáltatottság örök harcának egyaránt. Anyagba álmodott, múló jelképei az örök fényre vágyakozó múlandóságunknak.

Dobrik István
művészettörténész

[k.l.]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

Archívum
Legfrissebb cikkeink
A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu