| Harold a magasban |
 |
 |
A boldog játékosságot közvetítette az Alka. T és a Füge Produkció közös előadása, a Paravarieté. A Tasnádi István által írt és rendezett, elsöprő humorú műben színpadra lépő Csákányi Eszter, Katona László, Felhőfi Kiss László, Hegyi Norbert és Szemenyei János egy pillanatra sem hagyta lankadni a közönség figyelmét.
|
A VIDOR kiütéssel győzött. Ami engem illet, legalábbis. Az állandó szellemi készenlét, a folyamatosan csiholt ihletettségi állapot, a krónikus alváshiány, a küzdelem az idővel, s az ezekből fakadó frusztráció oda vezet, hogy már arra sem emlékszem, mi volt fél órával ezelőtt. Nemhogy arra, tegnap mi történt.
No jó, ez kicsit túlzás, beismerem. A tegnapi nap mégiscsak emlékezetes. Már csak azért is, mert fél órával a lapzárta előtt sikerült leadnom a nyomdának az aktuális Pedagógiai Műhely korrektúráját, ötkor pedig már a zeneiskolában ültem. Móré E. Csaba pszichiáter vetítettképes előadást tartott a szerelem neurokémiájáról. Ez a program vezette be az intézmény pedagógusainak, növendékeinek és a Phémius Együttes tagjainak a szerelemről szóló közös verse-zenés irodalmi összeállítását. (Magam a „rendező munkatársa” kitüntető cím birtokosaként együtt izgultam a szavalókkal-énekesekkel.) Hajdú Ágota erőteljesen szárnyaló, illetve Gál Eszter telten zengő énekhangja, Szabó Tünde Júlia, továbbá Nagy Gergely László érzelmes versmondása, Palicz Eszter Alma érett alakítása, Berki Zsófi lírai zongorajátéka és a Phémius sajátos, népzenét és modern hangzást ötvöző harmóniavilága szép élményben részesítette a publikumot.
|
|
|
Csík Zenekar
|
| |
|
Este héttől a Kossuth téren a Csík Zenekar lépett fel, emiatt aztán a budapesti Katona József Színház nagyszínpadi bemutatóján néhány szék üresen maradt. (A VIDOR-on szinte elkerülhetetlen a programok ütközése…) Roland Schimmelpfenning Golden Dragon című darabja Gothár Péter rendezésében mérsékelt sikert aratott. Az abszurd és groteszk mozzanatokban bővelkedő játék Fullajtár Andrea, Hajduk Károly, Kocsis Gergely, Mészáros Béla és Tenki Réka közreműködésével jött létre. Az ígéretes díszlet (tervező: Gothár Péter) többet sejtetett, mint amennyi megvalósult. Az előadásban jelentős szereppel bíró látvány sem tudta feledtetni azonban a kínai-thai-vietnámi konyha bevándorolt alkalmazottai között játszódó dráma hiányosságait. A brechti elidegenítéstől kezdve a szerepcseréken át sokféle elemből építkező „multikulti” eseménymozaikok nem érintették meg a nézőket.
Mivel a Golden Dragon mindössze kilencven percesre sikeredett, felballagtam a Kossuth térre. A Csík Zenekar éppen befejezte a muzsikálást, a Ska Cubano meg még nem kezdte el, így aztán sétáltam – volna egy kicsit. Ilyen iszonyatos tömeget azonban még nem láttam Nyíregyházán. A hömpölygő hordában nem lehetett megmozdulni – az emberfolyam vitt magával. A helyzetnek nyilván a vendéglátósok örültek a legjobban: tonnaszámra fogyott a fagylalt, hektószámra a sör, az evés-ivás rettentő hedonizmusa elképesztő méreteket öltött. Az infernális fogyasztásban csak az a pár pillanat volt emberi, amikor némely ismerősömet újabb (legújabb) barátnőjébe (barátjába) gabalyodva láttam a tér különböző pontjain. Hamar feladtam: az időközben rázendítő Ska Cubano vérpezsdítő akkordjait már csak messziről hallgattam.
|
|
|
Alka. T és a Füge Produkció, Paravarieté - Csákányi Eszter
|
| |
Az egyik éjjel-nappalos boltocska bejáratánál egykori hallgatóim csoportja üdvözölt. Elbeszélgettünk az élet dolgairól, a honi média külső-belső viszonyairól. Amikor az oktatásügy dilemmáiról szónokoltam, Saci, aki régóta újságírónak készül, azt mondta: „–Tanár úr, miért borúlátó? Önnek értelmes állása van, dolgozhat, amennyit csak akar, hát akkor mi a baj? Nekem itthon még sosem volt normális munkám, ugyanakkor mégsem akarok külföldre menni… No, ég áldja, bedobok inkább egy sört!...”
A Bessenyei téren is százak buliztak. Váci Mihály szobrát minimum tízen ölelgették. A hazatérő Krúdy ölében öten fészkelődtek, csézáján legalább egy tucat fiatal csimpaszkodott. (Valami eufórikus öröm lebegett a kissé már hűvösbe hajló nyárvégi éjszaka lombjai között.)
A föntebb említett boldog játékosságot közvetítette az Alka. T és a Füge Produkció közös előadása, a Paravarieté. A Tasnádi István által írt és rendezett, elsöprő humorú műben színpadra lépő Csákányi Eszter, Katona László, Felhőfi Kiss László, Hegyi Norbert és Szemenyei János egy pillanatra sem hagyta lankadni a közönség figyelmét. A realitás és abszurditás határán egyensúlyozó mű a felszínen kacagtató, mélyén azonban szomorú sorsképleteket mutatott. Tasnádi azonban nem elsősorban megdöbbenteni, hanem inkább szórakoztatni akart: ezt a célját – köszönhetően Csákányi Eszter remeklésének – maximálisan elérte.
|
|
|
Ska Cubano
|
| |
Éjféltájban következett a VIDOR Kert. Eszterrel, Dettyvel és Nórival lestoppoltuk az egyik, éppen megüresedő asztalt. Később a pultnál huszonöt perces közelharcot vívtam néhány, már félig elázott (és fölöttébb büdös) vendéggel, hogy végre hozzájussak a lányok által áhított nedűkhöz. Amíg a fiatalok belevetették magukat a táncolók-csápolók kaotikus csoportjába, visszanéztem a Nikon képernyőjén a mai felvételeket, fél szemmel ugyanakkor mindig a tűzfalon ugráló Harold Lloydra pillantva. Fél kettőkor azt kérdezte tőlem egy furcsa tekintetű fiatalember, hogy elküldheti-e e-mailban a regényét – persze, mondtam neki. – Ha túlélem a VIDOR-t, nyugodtan.
Fél három körül fogyatkozni kezdett a tömeg. Csak a kemény mag tartott ki. Kihörpintettük a maradékokat. Hazaindultunk. Harold Lloyd még mindig ott csüngött a magasban, ama toronyóra elgörbült mutatóján.
|
|
| [Karádi Zsolt] |
| 2011-09-03 16:02:00 |
|
Cikk nyomtatása
|
|
|
|
Hollósi Frigyesnek Majdnem azt írtam: boldog voltam, hogy sok-sok tagját láttam annak a
legendás szolnoki társulatnak, amelynek Hollósi Frigyes közel két
évtizedig kiemelkedő művésze volt. Boldog akkor lettem volna, ha nem
azért futnak össze annyian a Nemzeti Színház előcsarnokában, hogy
Frinyótól vagy Fricitől - ahogy minden képzeletet felülmúló
szeretettel beszélnek róla - búcsúzzanak. –( Horváth Gábor Miklóstól)
|
|
|
|
|
|
