Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2018. május 22. kedd    Mai névnap(ok): Júlia, Rita  
   
Suomi földjén
Kiss Dénes


Első utazás - Lahti, 1973. június

Valójában ez is szabálytalan utazás volt, ráadásul alighanem Aczél György főelvtársnak köszönhettem. Azért kell bizonytalanul írnom, mert erről soha sehol nem volt szó. Magam is csak sokkal később tűnődtem arról, mi lehetett a "kegy" oka. Miért éppen én utazhattam Finnországba nemzetközi költőtalálkozóra 1973-ban? Még arra is gondoltam, hogy Kistarcsa sajátos "szocialista" ellentételezése lett volna? Ma már tudom, hogy ez naiv, amolyan "magyaros" jóhiszeműség. Jobb lesz tehát, ha elmondom sorban a már hitem szerint összetartozónak vehető történéseket, és döntse el a Tisztelt Olvasó, jól gondolom-e.
Nem írtam le semmit, sajnos, nem vezettem naplót - de kár! -, bár két alkalommal is elkezdtem, de néhány hét vagy nap után nem folytattam. Ezúttal is csaknem mindenben emlékeimre hivatkozom. Illetve a Suomen Kuvalehti című, színes finn képeslap és több más finn lap közléseire. Majd Robert Alftan íróra, aki levélben arra kért, hogy a történetet írjam meg, mert könyv készül úgymond a Kekkonen-korszakról. Ezt meg is tettem, mintegy hét gépelt oldalon és 1997. április 10-én elküldtem neki a nem mindennapi ügyem történetét. A lap - Suomen Kuvalehti -, a hajdani magyar Új Tükörhöz hasonló nagy alakú, színes lap munkatársa, máskor is készített velem beszélgetést, közölte a fényképemet, miként több más finn lap is - négy teljes oldalt szentelt az ügynek, amikor az 1997. december 12-i számában Ilmari Jokinen fordításában közölte az írásomat. Ezúttal tette közzé följelentőm, Matti Rossi levelét. Ugyanakkor teljes oldalon közölt rólam színes arcképet, illetve kis képet Matti Rossiról és Veijo Meriről. Mivel időközben Gombár Endre barátom is belekerült a történetbe, a leveleket az ő fordításában teszem közzé. E levelek és az írásom jellemzői annak az időnek, amelynek Finnországban fő és bölcs vezénylője Urho Kekkonen elnök volt, Magyarországon százak hóhérolását vállaló, kacsintgató Kádár János, a tipikus helytartó. Tehát, hogy növeljem a dolog közösségi érvényét s egyúttal hitelességét, mindezeket közlöm. Azonban már itt emlékeztetek az ügyről legelőször megjelent nagy cikkre, ami az előbb említett, akkor még nagyobb alakú színes képeslap 1975. június 11-i számában, vagyis 22 évvel korábban, hat oldalon megjelent. Már a címlapon Brigitte Bardot kebelén áthúzódó szalagcímben felhívták rá a figyelmet. De első utazásomkor ennek a dolognak még álombeli lehetősége sem fogant meg. Tagadhatatlan azonban, hogy a természetem magában hordozta az ilyen és hasonló dolgok lehetőségét.
Mielőtt erről beszámolnék, következzen négy finnországi utazásom legelsője, az 1973-as utazás, amikor is a Lahtiban megrendezett nemzetközi költőtalálkozóra lettem hivatalos, ahol finnül olvastam föl hozzászólásomat és a Lahtihoz közeli Mukkulában már megismertem későbbi följelentőmet, a finnek által is maoistának mondott Matti Rosit. Induljon tehát az első finnországi utam rövid leírása. A dolog teljessége és az igazság megköveteli, hogy az előzményekről is írjak. Finnországba Berlin érintésével, repülőgéppel utaztunk. A küldöttség tagja volt Baranyi Ferenc költő, Hermann István filozófus és felesége, valamint jómagam. Ez nem akármilyen út volt, hogyan is jöhettem szóba én? Igaz, ekkor már fordítottam finn verseket, de nem tartoztam az ismert fordítók közé, bár nyolc könyvem már megjelent. Akkoriban éppen tízéves üzemi lapi szellemi rabszolgamunkától megválva, nem volt állásom, szabadúszó voltam. Valóban több más költő is szóba jöhetett volna, és az ismert dolgok miatt, nyugodt lélekkel mondhatom, gondolhatom, hogy ténylegesen sokkal nagyobb eséllyel. Mégis én lettem az egyik "meghívott". Akkor ez nem tűnt föl, mindössze örültem és készültem a finnországi felszólalásra. Természetesen nem törődtem azzal, hogy mi lesz a téma, én a magyar és a finn nyelvről írtam meg a gondolataimat, és azt mondtam el. Többen furcsálllották, angolok, franciák és mások, hogy nekem külön témám van. Azonban a finnek többsége ezt megértette. (Egyébként ott ismerkedtem meg Gobmár Endrével, aki a Lappföldre készült, az útjáról, biztatásomra, kisebb könyvnyi anyagot írt, ami aztán lapbeli közlés után, önálló kötetben is megjelent. Valamint ott ismertem meg O Józsefet, a kitűnő fordítót, aki később dán nagykövet lett, de utána is fordított, írt. Könyvében megtisztelt azzal, hogy engem is emleget. Sőt, Matti Rossit is megismertem. Nagy fejfájás jött rám, és ő szerzett fájdalomcsillapítót. Mintha csak "előlegezte" volna a későbbi sokkal nagyobb fejfájásra.) Ha életbevágó dolgok esnek meg velünk, az apróbb eseményekre is jobban emlékszünk. De ne felejtsük el az emlegetett előzményeket.
 
Újra az emlékezetre kell hagyatkoznom. Az előző, tehát 1972-es évi könyvhét után vagy alatt, valamiképpen megsértettek? A könyvkiadással kapcsolatos sérelem volt? Már nem tudom megmondani, hogy mi, de felháborított. Baráti vitában kifakadtam a sérelem miatt, és akkor valaki azt mondta, erről - mármint a véleményemről - az Aczélt kell meggyőzni, ha merem. Neki mondjam el, hogy mit gondolok, ha merem. Nos, én azt gondoltam, mért ne merném? Úgy csináltam mindent, mint másodikos gimnazista koromban, amikor a diákotthon első emeleti ablakánál egy nagy darab sunyi fickó, aki ejtőernyősnek nem mert jelentkezni, azt mondta nagy mocskosan, hogy majd éppen az ilyen nyápicok, mint én, ejtőernyőznek! Az ejtőernyősnek ki kell ám ugrani az első emeletről. Ez semmi egy ejtőernyőnek. Éppen fiúkat toboroztam, mert csak akkor alakulhatott ejtőernyős kör, ha legalább harmincan jelentkeznek. Út-hat fiú állt körülöttem, akikkel alá akartam íratni a belépési ívet. Úgy éreztem, hogy becsapom őket, ha nem bizonyítok azonnal. Kinyitottam a két ablakszárnyat, és habozás nélkül kiugrottam. Csak amikor az ablakpárkányt elhagytam, akkor döbbentem rá, hogy közvetlen az ablak alatt, falból kiálló vastartókon villanyvezeték húzódk. Mit tehettem? A pillanat törtrésze alatt kellett dönteni, ma em értem, ez hogyan sikerülhetett. Nagyon gyorsan annyira fölhúztam a lábamat, amennyire csak lehetett, hogy ne zuhanjak a vezetékekre. Emiatt felhúzott térddel értem földet, egészen pontosan téglát, mert a diákotthon udvarán belül, a fal mellett téglajárda volt. Az állam bevertem a térdembe, nagyot döndült a fejem. Pár pillanatra elájultam. Arra eszméltem, hogy fogják zsibbadt fejemet, kiabálnak, és valami meleg csorog a számból. Kiderült, hogy elharaptam a nyelvemet, letörött a fogam. Nagy szerencsém volt, mert más bajom nem történt, holott meg is halhattam volna, ha beleakadok a drótokba, fejjel lefelé esem le. De ne is foglalkozzunk ezzel. Egy hétig nem kellett felelnem. Lett viszont ejtőernyős kör, és kezdődhettek az igazi, nagy ugrások.
Valami ilyesmit éreztem, amikor többször is biztattak, hogy az Aczélnak mondjam el a véleményemet. Hát el is mondtam. Bár az sem volt egyszerű. Mindenesetre azonnal fölhívtam az Aczél-titkárságot. (Már nem emlékszem, hogy a számot hogyan tudtam meg.) Hölgy vette föl a kagylót. Én elmondtam, hogy fontos ügyben szeretnék beszélni Aczél elvtárssal. Olyasmit mondott, hogy ez nem megy azonnal, várni kell. Adjam meg a telefonszámomat, és ők majd visszahívnak.
Már el is felejtettem a dolgot, amikor, mintegy háromnegyed év múlva ugyancsak hölgy telefonált, hogy én bejelentkeztem Aczél elvtárshoz... Közölte, hogy A. e. mikor vár. A mondott időre bementem. A titkárságon úgy emlékszem, két hölgy ült. A beszégletésre már nem emlékszem. Csak arra, hogy kenetteljesen - tényleg! ez feltűnt már akkor - arra figyelmeztetett, hogy a költészet nem öncélúság. Mert - erre is emlékszem - bevittem neki a magyar nyelvben megtalált ékesen ékeskedő mértani ábrát. (Még jó, hogy nem említettem neki, hogy az ábra a Kortárs című lapnál van, ahol aztán 1974-ben meg is jelent.) Ő azt hitte, hogy az is vers és aszerint is vélekedett róla. Próbáltam magyarázni, hogy az nem vers, de ő arra mit sem figyelve, félhalkan mondta a magáét. Ezért emlékszem, hogy az öncélúságról beszélt, arról, hogy a költőnek és a versnek is célja van. Fontos a humanista irodalom. Ilyesmiket mondott. Fejtegetésére nem válaszoltam. Unalmas közhelyek után, gyorsan véget is ért a találkozó. Én nagyon szomorú voltam, hogy ő sem érti, amiért bementem. Mert semmire se válaszolt, csak mondta a magáét. Igazában szégyelltem magam. Beláttam hiábavalóságom. Napokig lehangoltan jártam-keltem. Senkinek se mondtam, hogy voltam A. e.-nél. Viszont kétségtelen, hogy ezután - hetek, tán egy hónap múlva? - hívtak föl a minisztériumból. Kedvesen azt közölte egy hölgy, hogy mód van Finnországba menni, költőtalálkozóra. Lenne-e kedvem elmenni? A "gondoskodó" szocializmusnak ez a fajtája néha jó volt. Csak sokkal később, évek múlva döbbentem rá, hogy összefüggés lehet a finnországi út és A e-nál töltött tíz perc között? Bertha Bulcsu barátom, akinek később szerepe lesz a történetben, jót nevetett, amikor ezt az aggodalmamat elmondtam neki. Valami ilyesmit mondott a maga szeretteljes nyers modorában: "Tényleg ilyen hülye lennél? Véletlenek nincsenek." Eltűnődtem, és arra a következtetésre jutottam, hogy talán szóltam néhány szót a finn nyelvről is. Az újszerű összehasonlításaimról? Erre nem emlékszem. De lehet. Talán ez maradt meg a "kultúra" főemberében? Már sosem tudom meg.
A repülőn fiatal hölgy került mellém, tizennyolc-húsz éves finn leány. Úrültem, hogy gyakorolhattam a nyelvet. Budapesti látogatásból utazott haza. Le is fényképeztem, ma is megvan a képe. Alig láttam valamit az alattunk lévő tájból. A tengerre is halványan emlékszem, mert két és fél óra vagy valamivel több idő alatt próbáltam beszélgetni vele. Közben Berlinben leszálltunk és valamennyit vártunk. Egész Helsinkiig beszélgettünk. Szép napsütéses idő volt, a repülőtérről taxi vitt bennünket a fővárosba lévő szállásunkra? ami alighanem diákszálló lehetett. Baranyi Ferivel laktunk egy szobában.
Tagadhatatlan, hogy nagy élmény várt rám. Zavartalan repülőút után, derűs égbolt egész héten át. Másnap Lahti mellé, kis üdülőhelyre, Mukkulába mentünk, kétágyas szobában laktunk, de a tanácskozások nagy szellős sátorban zajlottak a szabadban. Álvitának éreztem, amit a világ minden tájáról összesereglett költők megrágtak és kiköptek. Ezért nem is érdekelt néhányuk hangos tiltakozása, amikor - mondhatom így - minden gátlás nélkül fölolvastam a hozzászólásomat, inkább kis tanulmányomat.
Fogadás volt a finn rádió épületének tetején. Akkor ittam először Camparit. Nagyon ízlett. Volt hajókirándulás a Vesij„rvin, a Helsinkitől Lahtiig vagy még tovább fölnyúló tavon.
Találkozásunkra, vitákra került sor több helyen. Fénykép tanúsítja, amint leszálltunk a hajóról és csoportosan vonulunk az étterembe. Ezt a képet is közölte 1991 novemberében a nagy alakú, színes képesújság, vagy inkább folyóirat. Ott vagyunk rajta Matti Rossival, mindkettőnk feje pirossal bekarikázva. A képaláírás, hogy étterembe - ravintola - igyekszik a csoport. De ott látható a pesti lakásomban külön rólam készült színes, kéthasábos kép, amint a könyvespolc előtt állok, kezemben a Magyarok című folyóirattal, amit akkoriban szerkesztettem. Bár nem éles az 1973-as, fekete-fehér magánfelvételk, mégis közölték, mint dokumentumot. Ugyanis 1975-ben, az említett nagy cikkben, bár huszonháromszor íródott le a nevem, rólam képet nem közöltek. Csak arról a tíz finn íróról, költőről, akik ott voltak a finn írószövetség székházában lezajlott vitán. Kissé előreszaladtam az időben, mert arra a vitára két évvel később kerül majd sor. Maradjunk azonban az 1973-as költőtalálkozónál, amely több helyszínen zajlott, a jelenlévők a világ minden táját képviselték. Távoli földrészekről is jöttek. Egy fiatal holland költő megjegyzése megmaradt bennem: "Ti magyarok, a költők népe vagytok." Ezt mondta, a tanulmányom után fölbodrozó vitában. Nagyon bánom, hogy nem kérdeztem meg tőle, miért mondja ezt? Hogyan alakult ki ez a véleménye?
Az egyik este Mukkulában a tóhoz mentünk. Sokáig fönn volt a nap, pontosabban világos volt. Semmi madárhang, noha csaknem nappali fényviszonyok voltak, mereven álltak s némán a fák. Levél se moccant. Mintha összekeveredett volna az alkony és a virradat csöndje és fénye-árnya. Addig nem tapasztaltam hasonlót. Rendkívüli élmény volt! Jónéhány év múlva az Északi-sarkkörön, Roveniemi fölött álltunk, az egész család és éjfélkor újságot lehetett olvasni az utcán. A nap valójában le se ment, körbejárt a látóhatárnál. De ez későbbi dolog, s mivel a finnországi utazások egyike volt, mégpedig a harmadik, már gépkocsival és a leghosszabb is egyben, csaknem egy hónapig tartott illő lesz alább szólnom róla. A Juhanus napi emlékek miatt amúgy is említeni kell még, hisz csaknem halálunk napja lett.
Lahtiban és Helsinkiben is hatottak ránk a fehér éjszakák. A tó - Vesij„rvi, magyarul Víztó - partján szaunák voltak. Baranyi Ferivel a tóba vezető keskeny pallókon álltunk a víz fölött, amikor a legközelebbi kis házból anyaszült meztelenül hosszú, szőke hajú lány libegett ki, szép lassan ellépegetett előttünk, épp hogy elfért közöttünk, akik kétoldalt a korlátnak támaszkodva bámultuk a tüneményt. Táncosan illegette magát, majd belecsobbant a tóba. A szőkeség nemsokára vissza is jött, ránk mosolygott és bement a házba. Mi pedig álltunk a fehér éjszakában egy darabig, kissé kábultan. Vártuk, hátha újra kijön, de hiába. De azért még sétáltunk is valamennyit a számunkra szokatlan éjjel-nappali csöndben.
Nagy élmény volt, másodszor voltam "nyugaton". De igazán maradandó csak a Gombár Endrével való megismerkedés és barátság lett. Akkor nem sejtettem, hogy elég hamar sor kerül újabb finnországi utazásra. Mégpedig olyan utazásra, aminek máig nyúló veszélyes, de mindenképpen érdekes következményei és hatásai vannak. Jellemző, hogy 25 év után is előkerült.
Cikk nyomtatása
??ok list?a
Sola fidel
Tájanatómia?
Értelmiségi a síneken
Most
ATYÁM, ÖLTEM - Beszélgetés a hitről Rózsa - Flores Eduardo forradalmárral
Suomi földjén
Ez sem utolsó!
Csukom a szememet
Csodákra éhezve
Csipke - hidegben


Teljes cikklista >>>

 
Cikkeres?/font>
címszó
év
hónap