Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2018. február 23. péntek    Mai névnap(ok): Alfréd, Alfréda  
   
Noktürn
Balogh Ildikó


A burbonliliommal befuttatot bársonyszőnyeg már jócskán megtaposva feküdt a bevásárlóközpont főbejárata előtt. Túlélve a karácsonyi és szilveszteri rohamot, de még az újévi leárazások ideje hátra volt. Az épület falait behálózó neoncsillagok most is égtek, míg a főbejárat két oldalán felépített puttópárocska szájába valaki papírtrombitát és vízipipát dugott.
Hideg volt, viszont a nap sütött. A közeli téren néhány férfi cigarettázott a metrókijáratnáál. Hálózsákokkal megpakolva ácsingóztak.
- Hé, emberek - szólt nekik a kis sámliján üldögélő vonaljegyárus. - Ma nem lesz ételosztás, menjenek haza.
- Haza? - mordult fel az egyikőjük, és a födlre köpött. - Inkább adj egy cigit - indult meg a jegyárus felé, aki mellesleg rágógumit is árult.
- Már lottószelvényem sincs - mutatta a jegyárus. - Elkapkodták, mint a cukrot. Nem hiába, volt is egy ötös! Milliárdos lett a szerencsés.
- És ez rajtam segít? - kérdezte a hálózsákját is maga után húzó férfi, azzal megkocogtatta hosszú körmeivel a vonaljegyárus asztalkáját.
- Nincsen cigim, hagyjuk már egymást békén - mondta a jegyárus. - Hogy a metróhuzat vinné el... - motyogta még magában.
- Hó, indulunk a nappali melegedőbe! - kiabáltak társuk felé a többiek, és felkapták a hálózsákjaikat.
- Isten veled - biccentett a férfi a jegyárusnak, majd ő is a villamosmegállóhoz battyogott.

A burbonliliommal befuttatot bársonyszőnyeg már kevésbé megtaposva feküdt a szuterén régiségkereskedés ajtaja előtt. Túlélte az újévi leárazások idejét, és antikolva lett. Titusz épp arra gondolt, hogy inkább az egyik neobarokk szekrényről lógatja le, amikor belépett az ajtón Jázmin. Fagylaltszínű szőrmekabátban és enyhe arcpírral.
- Micsoda megtiszteltetés! - ugrott azonnal Titusz a lányhoz, és lesegítette a kabátját. - Gyere beljebb. Kicsit hűvös van, de neked a legmelegebb helyet kínálom fel.
A tömérdek bútorral és tárgyakkal benépesített térben egy keskeny út vezetett Titusz gótikus íróasztalához. Mögötte királyi támlájú karosszék.
- Parancsolj, foglalj helyet - mutatott rá Titusz, és gyorsan elpakolta a holmiját. - Most hozták a kárpitosok. Nézd, milyen gyönyörű lett a huzat. Hogy tetszik az üzlet? - ült le Titusz a lánnyal szemben.
- Ilyennek képzeltem - mondta Jázmin, amint nyaka köré tekerte a sálját. - Azért kár, hogy otthagytad a tanári pályát.
- Értsd meg, hogy abból nem tudom megteremteni a családalapításhoz valót - pattant fel hirtelen Titusz a tonettszékről. - Megjött az asztalos a szecessziós kanapéval, bocsánat.
Aztán szép sorjában megérkezett az üzlettársa, két érdeklődő, a szomszéd házban lakó lány, végül Titusz egyik biciklis barátja. - Csilláros hónapunk volt - magyarázta Titusz a két érdeklődőnek, akik egy rézcsillárt szemléltek. - Mind eladtuk, csak az az egy maradt még. Tessék nyugodtan megnézni.
- Itt is olvasod a Bibliát? - kérdezte Jázmin, és az íróasztalon fekvőre mutatott. Titusz megint a tonettszéken ült.
- Persze, olvasom. Tudod, hogy esténként mindegyik ismerősömért imádkozom - válaszolta Titusz. - Csak azért nem lettem pap, mert szeretem a nőket. Tényleg, egy kávét, kedves Jázmin? - és már ugrott is fel. Egyszerre intettek neki az érdeklődők meg az üzlettársa.
Jázmin fázott, és magára terítette a kabátját. Maga sem tudta, miért, de tisztán látta, hogy nem Titusz lesz a párja.

A burbonliliommal befuttatot bársonyszőnyeg már alig megtaposva feküdt a Limo étterem és klub üvegajtaja előtt. Jótékonysági estet tartottak odabenn, külön erre az alkalomra hozatta ide az alapítvány főszervezője. Szmokingban és kisestélyiben érkeztek a legtöbben. Bár a hó nem esett, hideg volt.
- A Mesterem ezt mind megmosolyogná - mondta Gábor a feleségének, amikor beléptek az étterembe. - Nézd azt a nyakláncot is. Az anyagi világ egyik káprázata - és leültek az asztalukhoz.
- Igen, igen - mosolygott Anita, a felesége. - Mi csak tanulni jöttünk ide a látszatlétbe - folytatta ezoterikus virágnyelven. Mindenesetre könyvkiadójuk, a Guru egészen jól ment.
Az étterem kisszínpadán állt egy vitrin, benne fél méteres, papírmasé hüvelyborsó és a belőle kiomló arany nyakék. Gáborék közelebbről is megnézték, mivel ez volt a jótékonysági árverés legértékesebb darabja.
- Milyen jó, hogy vegetáriánusok vagyunk - mondta később Anita a férjének. A gyertyafényes asztalokon nagy hústálak roskadoztak. - Szegények, még nem tudják, amit mi már tudunk - mutatott a csirkecombot és marhafelsálat eszegetőkre.
- Van, akinek még ennyi sem jut - szólt Gábor a feleségére. - Ne felejtsd el.
- Igaz, igaz - bólogatott Anita, és nagyot kortyolt a kívánságukra megrendelt búzafűkoktélból.
- Egymillió először, egymillió másodszor, egymillió harmadszor - csapott le az alapítvány háziasszonya a pulpitusra. - A telefonon licitáló úré a nyakék. Kérem, tapsoljuk meg. Köszönöm mindenkinek a részvételt.
Gáborék is tapsoltak, Anita elmélyülten követte szemeivel, ahogy a vitrint óvatosan kiviszik a színpadról. Aranyos árban úsztak az asztalok.
- Még a négyes is többet szokott fizetni a lottón, mint amit az alapítvány gyűjtött ma este - jegyezte meg Anita a Limo étterem és klub üvegajtajánál.
- Nézd a liliomot, ne törődj mással - mondta Gábor. - A Mester is erre intene.
Azzal levett egy szál műselyem burbonliliomot a bársonyszőnyegről, és kinyílt a kezében a virág.
Cikk nyomtatása
??ok list?a
Sola fidel
Tájanatómia?
Értelmiségi a síneken
Most
ATYÁM, ÖLTEM - Beszélgetés a hitről Rózsa - Flores Eduardo forradalmárral
Suomi földjén
Ez sem utolsó!
Csukom a szememet
Csodákra éhezve
Csipke - hidegben


Teljes cikklista >>>

 
Cikkeres?/font>
címszó
év
hónap