Erdélyi irodalomtörténet író kerestetik
Hetvenöt évvel az Erdélyi Helikon által kiírt magyar irodalomtörténeti pályázat után - amelynek nyertese a fiatal Szerb Antal lett - ismét elérkezett az erdélyi magyar irodalomtörténet megírásának ideje.

   Erdélyi irodalomtörténet író kerestetik
   75 évvel a budapesti Szerb-mű után
   
   Hetvenöt évvel az Erdélyi Helikon által kiírt magyar irodalomtörténeti pályázat után - amelynek nyertese a fiatal Szerb Antal lett - ismét elérkezett az erdélyi magyar irodalomtörténet megírásának ideje. Az idén a székelyudvarhelyi Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) pályázatán kiválasztott két nyertesnek 2007 december 31-ig kell a megelőlegezett bizalommal és pénzdíjjal irodalomtörténetet kovácsolnia - a jelenleg alapműként kezelt Szerb-mű utódjaként.
   "Többszörösen is időszerű egy új mű megszületése, hiszen nem csupán lényegesen új nemzedék robbant be a '90-es években, hanem a Láng Zsolt, Kovács András Ferencék pályáját sem dolgozta még fel eddig senki egyazon, átfogó, irodalomtörténeti igényű műben" - mutatott rá lapunknak az EMIA kuratóriuma képviseletében Kántor Lajos kolozsvári irodalomtörténész, kritikus.
   
   A 40 éves korhatár megszabásával az irodalomtörténet írásban jelentkező új törekvéseknek is tér nyílik. Szerb Antal által elnyert 30 ezer akkori lejből álló pályadíjat hetvenöt év múltán most 500 eurós első díj, illetve 300 eurós második summázza - a Szülőföld Alap támogatásával. A kiírásról ÚMSZ-től értesülő Elek Tibor magyarországi irodalomtörténész képtelenségnek tartja az "életkori diszkriminációt".
   
   Kántor Lajos úgy véli: noha a kiírásban nincs korlátozás a pályázók erdélyi származására, abban reménykednek, a két díj közül legalább egyiket erdélyi tollból született munka nyeri el. "Soha nem teljesen ugyanaz, ha máshol élő irodalomtörténész, vagy pedig mi, magunknak írunk, magunkat látjuk, a magunk érzéseivel megélt és figyelt tényeket rögzítjük" - fogalmazott Kántor, aki a magyarországiak munkáit illetve a részleteiben feldolgozott erdélyi kortárs irodalmat ugyanakkor nélkülözhetetlen előmunkálatoknak tartja.
   
   
   Vitakör - szellemi kísérlet a közelmúltban
   
   Az EMIA által kifejezett igény előzményének tekinthető Vida Gábor író 1998-ban, mintegy a romániai magyar irodalom történetének megírására biztató, kortársakat megmozgató, vitát generáló kísérlete. A Látó folyóiratban közölt vitaindítójában - a lap szerkesztőjeként -, a "romániai magyar irodalom" meghatározás mellett kiálló Vida úgy fogalmaz: "1989-ben lezárult valami, de nem lehet pontosan tudni, hogy mi."
   
   "Azt hiszem, valamilyen értelmes Erdély-gondolatot kerestem az irodalomról való beszéd keretei között, akkor sokakat foglalkoztatott ez, talán még ma is" - emlékezett vissza Vida Gábor az akkori indíttatásra. Mint mondta, már akkor úgy tűnt, hogy ideje volna végre ideológiai szempontok nélkül gondolkozni irodalmi kérdésekről, hogy az irodalomnak nincs szüksége politikai legitimációkra, legalábbis a jó műveknek ez nem kell. "Ma már ez a dolog így nem foglalkoztat, nincs tétje számomra, vannak könyvek, amelyek túlélik a konjunktúrákat, a többit meg elfelejtjük - fogalmazott Vida.
   
   Mint mondta, ahhoz viszont, hogy az ember normálisan élhessen, számot kell vetnie azzal a hellyel, ahol él, számba kell vennie, mije van, mije maradt, és mihez kezdhet vele: használható értéktudatra van szükség, nem melldöngetésre és nem fitymálásra. "Ha az ember Marosvásárhelyen él, hiába játssza meg, hogy ő valójában pesti: "Nem Párizs, nem Bakony..." De az még mindig kérdés, hogy van-e Erdélynek szellemi realitása? Miként lehet végiggondolni, hogy legyen" - tette hozzá.
   
   
   Nemes elvek és bókok a régmúltból
   
   Midőn 75 évvel ezelőtt az Erdélyi Helikon marosvécsi kastélyban tartott találkozóján az irodalomtörténet megírásának pályázati kiírásáról tárgyaltak, Kuncz Aladár így határozta meg az igényelt munka időtállóságának ismérvét: "általános vezető szempontként semmi nem állhat a könyv írója előtt, mint a tiszta irodalmiság tárgyiassága - ennek alá kell rendelni a többi szempontot".
   
   A korabeli tudósításokon túl pedig a létrejött mű szerző- és "megrendelők" általi értékeléséről a pályaműnyertes Szerb Antal 1934-ben keltezett, Molter Károlynak címzett levele vall ekként: "köszönöm azt a nemes tordai országgyűlési gesztust, amivel a tudtommal nem száz percentesen" azaz az elvárásoknak nem tökéletesen megfelelő könyvet Molter, valamint Makkai Sándor fogadta. "Nem bókolni akarok, de az az érzésem, hogy ez csak Erdélyben fordulhat elő" - írja az egyébiránt 1901-ben, Budapesten született Szerb Antal.
   
Gergely Edit
Új Magyar Szól

   
   
   A pályázat szövege
   
   Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) – 75 évvel az Erdélyi Helikon által kiírt magyar irodalomtörténeti pályázat után (amelynek nyertese a fiatal Szerb Antal lett) – pályázatot hirdet 40. életévüket be nem töltött szerzők számára, erdélyi (romániai) magyar irodalomtörténet megírására.
   A pályázóknak egy fejezetet (20–30 flekket, azaz 40–60 ezer leütést) és a megírandó irodalomtörténet tervezetét öt példányban kell beküldeniük 2006. szeptember 10-ig az EMIA címére (535600 Székelyudvarhely, Városháza tér, 5 szám) jeligével, külön borítékban feltüntetve a pályázó nevét és címét.
   
   A bíráló bizottság két díjat oszt ki: I. díj – 500 euró; II. díj – 300 euró.
   
   A díjazásra szánt összeget a Szülőföld Alap biztosította. Az EMIA gondoskodik arról, hogy a díjnyertes erdélyi magyar irodalomtörténet elkészülte után méltányos körülmények között nyomtatásban megjelenjen. A pályázat nyertesének vállalnia kell, hogy kéziratának végleges változatát 2007. december 31-ig átadja az EMIA-nak.
   
   Az EMIA kuratóriuma
   

       
2006-01-05 09:00:00