Születésnapi levél - Őze Lajosnak (70)
Nemfogyó haraggal emlékezünk azokra is, akik életedben nem, csak távozásod után hat évvel tüntettek ki posztumusz Kossuth-díjjal. (Kadelka Lászlótól)
Drága Színjátékos!

Az utóbbi időben sokat beszélünk Rólad…

Sajnálatos aktualitás okán emlegetünk egyre többször. Biztosan emlékszel – hiszen kaján, rezignált mosollyal az arcodon föntről nézted -, amikor 1984 nyirkos őszén Bubik Pista a Tőled kapott kalapot levéve búcsúztatott: ígéretet tett, hogy nemcsak a fejfedődet, de a színjátékos „címedet” is megőrzi és tovább örökíti. Hát nem igen tartotta meg a szavát, mert – akárcsak Te – szemtelenül fiatalon, alig Nálad három évvel fiatalabban a szolnoki országúton összezúzta sajátmagát és a kalapotokat.

A SZÍNJÁTÉKOS
 
De elég a szomorúságból – különben is ezt Ti, már biztosan kibeszéltétek magatok közt – hiszen születésnap van…
Igen. Te nem nagyon figyeltél ilyesmire tudom, de végül is mi a 70-iket ünnepelnénk, ha a gyilkos kór ilyen felháborítóan fiatalon nem ragad el közülünk. Így csak emlékezünk, emlékezünk, ahogy Szentesen a gimnáziumod falán 1994-óta az emléktábla, az egykori – Színjátékossá vált – diákra, mintahogy a város filmszerető közönsége a 2001-ben újjávarázsolt, Őze Lajos Filmszínházban nézi a Tanút és más – mostanság is sokat vetített – filmjeidet.

Őze Gábor az emléktáblánál
 
Bizony nemfogyó haraggal emlékezünk azokra is, akik életedben nem, csak távozásod után hat évvel tüntettek ki posztumusz Kossuth-díjjal. Apropó díjak: Áron fiad, aki ugyanannak a színpadnak a deszkáit koptatja mint Te, az édesapjánál három évvel fiatalabban, Krisztusi korban – két éve – Jászai Mari-díjas. És van egy olyan elismerése – többek között – ami neked soha: Őze Lajos-díj. Sokszor emlegetted ídősebb kollégáknak „ha majd bérlet leszel!”, igen kiből bérlet, másból Díj, de legfőbb az emlékezet...

A pályakezdő Őze Lajos A pályakezdő Őze Áron
 
Nincs nap, hogy valamelyik színház színésztársalgójában ne kerülne szóba egy-egy „Őze sztori”, sőt a napokban egy szaunában mesélték:
A ’70-es évek egyik Csongor és Tünde előadásán – amelyben Te a Tudóst játszottad – Szombathelyen, egyszercsak a monológod közben elhallgattál, civilként a színpad oldalához mentél, kivetted a súgó kezéből a szövegkönyvet, hosszasan tanulmányoztad, visszaadtad majd folytattad a szöveget: „könyv nélkül ismer minden tudományt…” Szegény Ronyecz Mari a következő jelenetében alig tudott megszólalni. Vele is van alkalmad ezeket az emlékeket megbeszélni.

Képzeld az új Nemzeti Színházban mostanában játsszák a III. Rihárdot. Igen, azt amelyet Te - bár több hétig próbáltad – betegséged miatt nem tudtál eljátszani.
Talán most, hogy a Sík Feri is „ott van”, újra megpróbálhatnátok!

Ölel: Kadelka László

2005-04-27 00:02:00