Madách Imre – MÓZES
Miskolci Nemzeti Színház
A Miskolci Nemzeti Színházban, 2004. október 8-án bemutatják Madách: Mózes című drámáját. A művet Keresztúry Dezső alkalmazta színpadra (akinek a napokban ünnepeltük 100. születésnapját), a címszerepben: Gáspár Tibor(fotó). A jelmezeket Szakács Györgyi, a játékteret a rendező, Csiszár Imre tervezte.
Gáspár Tibor
 
A Mózes nem tartozik a gyakran játszott művek közé. A töredékben ránkmaradt színdarabot az első címszereplő, Bicskei Károly javaslatára és ösztönzésére Kersztúry Dezső a Veszprémi Petőfi Színház számára készítette el. Az a bemutató keltette fel Marton Endre érdeklődését, és az ő rendezésében, Sinkovits Imre címszereplésével, bemutatta a Nemzeti Színház 1967. november 2-án. Az akkori bemutató több szempontból is ’’sajátos’’ volt. Abban az időben volt egy új képes hetilap, a Tükör, amelynek kritikusa a bemutatót követő rövid és elmarasztaló kritikájában azt írta:
’’az előadás csúcspontja a tapsrend, ez a legjobban megrendezett része a műnek. Nem jósolok 10-15 előadásnál hosszabb szériát.’’
Ami a jóslatot illeti: változatlan szereposztásban 486 előadást ért meg, 1985-ben vette le a színház a műsorról, mert Sinkovits már a fiatal Mózest nem tudta illúziót keltően játszani. Ekkor egy évadnyi szünet után ismét műsorra került. Marton Endre már nem élt, így korábbi munkatársa Bodnár Sándor rendezte a felújítást, a fiatal Mózest, Sinkovits fia Sinkovits Vitai András játszotta.

Gáspár Tibor és a Nép
 
Fandl Ferenc - Gáspár Tibor - Szegedi Dezső
 
Az előadáshoz Durkó Zsolt írt kísérőzenét. Ebben nagy segítségére volt Simon Zoltán, a Nemzeti Színház akkori zenei vezetője, aki rabbi képzőt végzett Bécsben és így autentikus zene születhetett. Ez annyira hatással volt Durkóra, hogy később az előadás elsöprő sikere ösztönözte a Mózes című operájának a megírására, amelyet az Állami Operaház szintén nagy sikerrel bemutatott. A művet több európai operaház műsorára tűzte.

Mihályfi Balázs - Máhr Ági
 
Csiszár Imre így ajánlja az új bemutatót:
„Azt szokás mondani, hogy a Mózes egyszereplős mű. Pedig nem az. Két főszereplője van: Mózes és a Nép.
A Nép megannyi szállal kötődik a múlthoz. Mindannyian megrögzöttek hibáikban. Megtalálták helyüket a szolgaságban. Nem akarnak belevágni semmi újba. Mert félnek tőle, mert az új: ismeretlen. Nem tudják, nem veszítenek-e többet, mint amennyit nyerhetnek. Az ember tragédiájában Madách azt mondja, hogy „az ember célja a küzdés maga” – a Nép a Mózesben, akárcsak a Bibliában, mást sem tesz, mint küzd. Akik megszenvedik az „utat” – mint Mózes népe, akiket kivezetett Egyiptomból –, megtisztulnak. Az az új generáció jelenti a reményt, amely nem ismeri a rabságnak sem a bilincsét, sem az „áldásait”, amely nem látta „Egyiptom csodáit”, amely a pusztában bolyong és küzd. Ez az új generáció léphet csak be Kánaán földjére. Ennek az új generációnak a szabadság a természetes.” (Csiszár Imre)

Hogy folytassam a ’’sájátságos’’-t: abban az időben indult a Nemzeti Színház – azóta legendává vált – Stúdiója, a már említett Bodnár Sándor vezetésével. A mai aktív színházi emberek több mint 65%-a szerepelt a Mózesben.

A mostani előadásban: a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, Halasi Imre, a darab mostani rendezője Csiszár Imre. A szereplők közül Máhr Ági, aki Máthé Erzsi egykori szerepét alakítja. Főiskolai hallgatóként Áron László és Körtvélyessy Zsolt is szerepelt az akkori előadásban.

Sinkovits Imrének nem adatott meg – miként Mózesnek sem -, hogy belépjen Kánaán (az új Nemzeti Színház épülete) földjére, de ott áll előtte szoborbaöntve Mózesként(fotó: Kadelka László).

Kívánunk legalább akkora sikert, mint annakidején volt!

A szereposztás

Az előadás fotóit Éder Vera készítette.

[ Kadelka László ] 2004-10-06 17:02:00