Búcsú Falvay Kláritól
Életének 65. évében, súlyos betegség után április 15-én elhunyt Falvay Klári Jászai Mari-díjas színművész. Búcsúztatása május 10-én, hétfőn délután negyed háromkor lesz a Farkasréti temetőben. Az Új Színház saját halottjának tekinti.
Falvay Klári az utóbbi hat évben az Új Színház társulatához tartozott. Ez idő alatt, bár már megtámadta a súlyos kór, mégis kitartóan színpadra lépett a Gyöngéd barbárok, a Falunk rossza, az Angyalok a tetőn, valamint az Álszentek összeesküvése és a Roberto Zucco című darabokban. Betegsége alatt mindvégig odaadóan mellette volt, segítette a szenvedés elviselésében hű társa, Farády István.

A nádszálkarcsú szőke lány 1962-ben nemcsak a főiskolai vizsgaelőadásokon, de egy remekmívű rövidfilmben is felhívta magára a figyelmet. A „Variációk egy témára” című filmetűdben, egy napsütötte teraszon csaknem mozdulatlanul ült, s egy óralánccal játszadozott. Kezének mozgása szinte észrevétlenül vette át az ijesztően közeledő menetelés ritmusát. Villanásnyi volt a jelenet – mégis máig emlékezetes.
A főiskola után Győrbe szerződött, majd Kecskemét, Szeged, Szolnok, Zalaegerszeg következett, s Médeától Tangolitáig, Roxane-tól Claire Zachanassianig mindent eljátszott. Kezdetben nemcsak a főiskolai miliő, de a vidéki színészi lét is idegen volt számára, hiszen budai „melegházi” háttérből, építész-művész családból röpült ki egy számára szokatlan világba. Még főiskolásként házasodott össze a később tragikusan elhunyt Novák Márkkal, akinek szellemi-művészi elhivatottságát tartotta mércének. Egyre inkább arra törekedett, hogy alakításával fel tudjon mutatni az embereknek valami egyszerit, megismételhetetlent. Amikor készült egy-egy szerepére, szigorú elhívatottsággal magasra tette a mércét.
Pályája során mindig olyan színházban dolgozott, ahol a csapat volt a fontos, s ahol a csapatban ő is húzóember lehetett. Mindenütt az is volt, de pályáján a szolnoki és a debreceni évek voltak igazán meghatározóak.

Szolnokra akkor került, amikor ott Székely Gábor vezetésével országos hírű előadások születtek. Részt vett a Paál István rendezte Tangó előadásban, amely mérföldkövet jelentett pályáján. Szolnokon dolgozott Csiszár Imrével, Horváth Jenővel, Székely Gáborral. 1982-ben szolnoki munkájáért Jászai Mari-díjat kapott. Amikor Székely a fővárosba került, úgy volt, hogy ő a második etappal érkezik, de addigra már vége is lett a Székely-Zsámbéki vezette Nemzetinek.
Debrecenben nullpontról induló társulatba csöppent, de szimpatikus volt számára Pinczés István művészi hitvallása, és a teremtő-újító művészi elképzelések megvalósításának ő is részese akart lenni. Megkapta Claire Zachanassian szerepét, s tudott élni a lehetőséggel. Sőt! Fantasztikus, félelmetes alakítást nyújtott. A fekete ruhás milliomosnő megjelenésében hordozott méltósággal indult el a színpad mélyéről felvezető lépcsősoron, hogy birtokába vegye a teret, Güllent és lakóit, s mindent, ami pénzért megvásárolható. Falvay Kári alakításának nemcsak lebilincselő ereje, de ördögi kelleme, humora is volt.

Aztán történt valami, ami ezt a sokak szerint konok, kemény elhivatottságú színésznőt hirtelen védtelenné, sebezhetővé tette. Élete legizgalmasabb színészi lehetőségére készült, a Csirkefej Öregasszonyára. Úgy gondolta, a szerepben saját sorsát, az őt frissen ért csapásokat, az általa elkövetett mulasztásokat is el tudja játszani. Hatalmas fizikai és érzelmi terhet jelentett számára a szerep, de mindenáron meg akarta csinálni – mégsem tehette. A bemutató napján, délben érte a hír, hogy az igazgatóság lemondta az esti előadást. Tiltakozása hiábavaló volt, a szerepet soha nem játszhatta el…
Falvay Klári akkor és ott (belül) végleg elbúcsúzott a színháztól…

Most mi is búcsúzunk tőle; van, aki bűntudattal, van, aki békességgel…

[ Deák Attila ] 2004-05-07 12:45:00