Szécsi Noémi: Gondolta a fene (Arany-kerekasztalbeszélgetés)
Arra a népszerű kérdésre (ld. még: Vérbajos volt-e Bajza, hány ujja volt Ady Endrének, Szibériában hunyt-e el Petőfi?) is választ kaptunk Kerényitől, hogy valóban Arany írta-e Az ember tragédiáját egy Madách Imre nevű vidéki nímand ötletéből.
   Az egyik üknagyanyámat Arany Juliánnának hívták, és Nagyszalontáról vitték feleségnek a Viharsarokba. Ennek okán mikor kisgyerek voltam, nagymamám egy szakadozott, sárgult lapú kötetből Arany-verseket olvasott nekem szakadatlan, és minden befolyásával azt a hitet próbálta bennem megszilárdítani, hogy ha oldalági is a rokonság, azért úgy tegyem-vegyem magam a világban, hogy bennem a nagyszalontai Aranyok vére folyik. Talán ez vett rá, hogy hétfőn a késő délutánt a Petőfi Irodalmi Múzeumban csesszem el.
   Azért rendeztek itt kerekasztalbeszélgetést, hogy a szűken vett szakmán kívülebbálló is belelásson, mi folyik ma Magyarországon Arany-kutatás címén. Szörényi László elnökletével - ki mostanára olyan nagy tekintéllyel rendelkezik, hogy kerekasztalbeszélgetésről díjátadásra tántorog, ott felvezet-levezet, átköt és összefoglal - a hosszú asztalnál foglalt még helyet Tarjányi Eszter, Haász-Fehér Katalin, Korompay János, Nyilasy Balázs, S. Varga Pál, Imre László valamint Kerényi Ferenc. Elmélyült tudós nők, öltönyhöz mellényt viselő férfiak.
   A beszámolót Korompay János kezdte, aki Dávidházi Péter amerikai távolléte okán az Irodalomtudományi Intézet vezetője, és kis híján elsírta magát, a helyzet olyan siralmas. Nincs pénz, ahogyan azt mindannyian jól tudjuk, pedig ha pénz lenne, minden lenne (ahogyan azt mindannyian jól tudjuk). És ez mind kevés, de Nagyszalontán iszonytató állapotok uralkodnak: ismeretlen személyek módszeresen lopják a könyveket, a beázásról, kéziratok hanyag kezeléséről nem is beszélve. (De hátha bízhatunk abban, hogy miniszterelnökünk Arany-ügyben is bedobja híres román nyelvtudását és simulékony modorát.)
   Azért sokminden készül (legalább a fejekben): Arany levelezés kiadása, digitalizálása, széljegyzetek feldolgozása, kiadatása, kritikai kiadás, etc. Egyesek Arany posztmodernizmusán, a balladák értelmezésének aktualizálásán töprengenek, mások Arany irodalomtörténészi örökségéről, vagy Arany nagykőrösi éveiről kívánnak könyvet írni. Mindenki elővezette a saját fixa ideáját, de valami miatt egy pontnál rohamosan fogyni kezdett a hallgatóság.
   Kerényi Ferenc - Korompay kezdő sirámára válaszul - bátran kijelentette, hogy őt nem aggasztja az anyagi helyzet. Aki erre a pályára megy, az élhetetlen ember, ne is várjon semmit, mondta keményen. Ami őt aggodalommal tölti el, az a lappangó kéziratok megoldatlan helyzete. Mivel őt gyakorta hívják antikváriumok aukciók előtt az eredetiség megállapítására, tudomása van arról, hogy a piacon igenis forognak ismeretlen Arany-kéziratok. Néhány éve Arany 116 nagykőrösi tanítványának egyikétől (vagyis annak leszármazottaitól) került elő egy ballada-kézirat, ami aztán 900 ezer forintos árral indítva el is kelt és a magántulajdonlás sötét, sűrű erdejében tűnt el ismét a filológusok szeme elől.
   Arra a népszerű kérdésre (ld. még: Vérbajos volt-e Bajza, hány ujja volt Ady Endrének, Szibériában hunyt-e el Petőfi?) is választ kaptunk tőle, hogy valóban Arany írta-e Az ember tragédiáját egy Madách Imre nevű vidéki nímand ötletéből. Az írásszakértő megvizsgálta: a kéziratban eszközölt 5700 javításból 5200 valóban Arany kezétől származik, de ezek csak ortográfiai javítások, a nyomdász munkájának megkönnyítésére. A lelkekre nyugalom szállhat. Ezután én a terem sötétvörös selyemtapétáját kezdtem tüzetesen vizsgálni, és még hallottam, hogy egy Arany-monográfus a "románc" szót emlegeti, meg azt, ahogyan Szörényi László ügyesen összefoglalja az elhangzottakat.
   Ekkor tartott két és fél órája beszélgetés, úgy, hogy értelmeződött "hadd mondjak három mondatot" (=hadd beszéljek félórát) és "hadd mondjak egy fél mondatot" (=hadd beszéljek negyedórát) kifejezés, és én ádáz fényt láttam csillogni néhány selyemsáltól, filckalaptól semmi áron megszabadulni nem hajlandó öreg hölgy szemében. Amikor elhangzott a halk, határozatlan biztatás: "Ha esetleg van valakinek kérdése..." a szavakra mint rajtlövésre csapták fel karjukat. Ekkor még számtalan érdekes kérdés következett, de én mégis eljöttem. Ugyanis megijedtem kicsit: már láttam is magam, ahogyan 50 év múlva decens nyúlkucsmával a fejemen én is jelentkezem majd, és szerényen elejtem, hogy bennem Arany János vére buzog...
Arany János kapcsoskönyve az Akadémia birtokában van
 
[ Szécsi Noémi ] 2003-02-04 19:28:00