Marót Péter 1945 – 2020
Macska elment
Marót Péter a magyar vívás örök mókamestere, briliáns tehetségű kardvívója végleg lelépett a pástról
 
BVSC vívóterem, ’60-as évek. Árpibácsi (Nagy Árpád, aki neve ellenére igen alacsony volt) a valaha volt legnagyszerűbb „alapozó-edző”, a bemelegítés után leültette a társaságot az ablakba. Mindenkinek végig kellett nézni a következő iskoláztatást. „Macska gyere!” (ez volt akkor Péter beceneve) - mondta és felvette a sisakját, kezdődött a bemutató-iskolázás. A terem teljes hosszában. Péter a Tőle megszokott humorral fűszerezte az eseményeket, ám Árpibácsi egyre fárasztóbb és bonyolultabb akciókat követelt. Az eleinte viccelő, majd egyre jobban izzadó delikvens arcáról elfogyott a mosoly az iskolázás végére. Amikor a mester megkérdezte „No, elfáradtál?”, az alig lihegő Péter kínos mosollyal az arcán kajánul válaszolt: „Csak most jöttem volna bele!”
„Igen, akkor folytathatjuk !”. És elkezdődött a korábbinál hosszabb és fárasztóbb etap, amelyet hősünk kiváló erőnléttel abszolvált. A mester fokozta az iramot, amelyet végül Ő nem bírt már, Péter végül diadalmasan vonult az öltözőbe, ahol aztán hosszasan „nyalogatta sebeit”.

Az örök viccelődés mögött kivételes intelligencia volt. Ritka művészettörténeti ismeretekkel rendelkezett. Bútor-történetet taníthatott volna, a „parasztbútor”-ról kevesen tudtak nála többet. Sokoldalúságát jól kamatoztatta az akkori „üzleti” életben, a vendéglátásban is jeleskedett. míg végül vissza kanyarodott imádott sportjához.
Életigenlő, reneszánsz életet élt. Az élet változó helyzeteiben mindig - hűen egykori becenevéhez – mindig „Talpraesett, mint a MACSKA."

Nyugodj Békében!

[ Kadelka László ] 2020-06-09 08:40:00