Max von Sydow is elment
Kilencven éves korában elhunyt az Ingmar Bergman filmek nélkülözhetetlen főszereplője, a világhírű svéd színművész, Max von Sydow.
Carl Adolf von Sydow néven látja meg a napvilágot egy lutheránus családban a svédországi Lund-ban. Színészi tanulmányait, a stockholmi Királyi Drámaszínházban végzi, és még iskolás, amikor megkapja élete első filmszerepét a Csak egy anya c. filmben 1949-ben. 1955-ben átköltözik Malmőbe, itt találkozik Ingmar Bergmannal. Kettőjük munkakapcsolatából olyan, mára klasszikussá váló filmek születnek, mint A hetedik pecsét (1957), A nap vége (1957), a Szűzforrás (1960) és sorolhatnánk.

 
Munkásságát már elég korán elismerik, már 1954-ben elnyeri a svéd Királyi Alapítvány Kulturális Díját. A hatvanas években ő sem tud ellenállni Hollywood hívásának, eljátssza Jézus szerepét az 1965-ben bemutatott A világ legszebb története c. filmben. A film sikerének hatására Los Angelesbe költözik feleségével, Krestin Olin színésznővel és két fiú gyermekükkel, akikkel a Hawaii c. filmben együtt is játszik. E filmben és az Ördögűző c. filmben nyújtott alakításáért Golden Globe díjra jelölik. A hetvenes évek közepén hátat fordít Hollywoodnak és Rómába költözik, ahol egy életre szóló barátságot köt Marcello Mastroiannival. Az olasz kitérő nem hozza meg a várt sikert, ezért ismét visszatér az Egyesült Államokba, ahol a drámai szerepek mellett olyan filmekben is szerepet vállal, mint Woody Allen 1984-ben bemutatott Hannah és nővérei.

Hadd legyen szabad itt egy kis kitérőt tenni. Max von Sydow 1981-ben Magyarországon forgatja a John Huston által rendezett Menekülés a győzelembe c. filmet, amelyben e sorok írójának is volt szerencséje szerepelni. A „szereplés” nem volt jelentős, a Fóton forgatott jelenetekben német őrt, az MTK pályán forgatott jelenetekben német labdarúgót „alakítottam”. Ami említésre méltó, az leginkább az, hogy a Gellért szállóban ott lehettem az alkotókkal, amikor az előző nap forgatott jeleneteket, amit minden nap egy motoros futár szállított Bécsbe, ahol másnapra előhívták, a rendező a színészekkel együtt megtekintett, hogy azokat, amelyek nem sikerültek, újra forgassák. Ezek a nagy hírű színészek, mint Michael Caine, Sylvester Stallone, vagy a megjelenésében igen komornak tűnő Max von Sydow, úgy viselkedtek, mint a neveletlen gyerekek, folyamatosan egymást ugratták, és mindenféle csínytevésen járt az eszük. Hivatalosan egyébként nem mint színész, hanem mint a Magyar Rádió munkatársa voltam jelen, és készítettem interjúkat, amelyek remélhetőleg valahol még az archívumban fellelhetőek. Most szívesen ideidézném a Max von Sydow-val készültet.

 
De visszatérve élettörténetére. A Hódító Pelle c. filmben nyújtott alakításáért Oscar díjra jelölik, és még 2018-ban is forgat, a Kurszk: az utolsó küldetés c. filmben. Filmszereplései mellett színházi munkássága is kiemelkedő, nemcsak otthon, Svédországban lép színpadra, de New Yorkban a Broadway-n is 1977-ben és 1982-ben. Mivel nem angol származású, így szinte valamennyi külföldön forgatott filmjében külföldit alakít.
Utolsó éveit Párizsban éli feleségével, miután 2002-ben francia állampolgárságot kap, és le kell mondania a svéd állampolgárságáról. Halálhírét „megtört szívvel és végtelen szomorúsággal” a családja jelentette be.

1955-ben von Sydow Malmőbe költözött és itt találkozott Ingmar Bergmannal. Első közös munkájuk színhelye a Malmői Önkormányzati Színház volt. Később olyan Bergman-filmekben szerepelt, mint A hetedik pecsét (1957), A nap vége (1957), a Szűzforrás (1960). A hetedik pecsét című filmben ő alakította a lovagot, aki sakkozik a halállal, hogy időt nyerjen társai számára. Ez a film Von Sydow és Bergman számára is áttörést hozott: Von Sydow számára ezzel több mint fél évszázados filmkarrier indult el. Tehetségét gyorsan elismerték, már 1954-ben a Királyi Alapítvány Kulturális Díját vehette át. Rengeteget dolgozott színpadon és filmen is Skandináviában, ellenállva az Amerikai Egyesült Államokból, Hollywoodból egyre nagyobb számban érkező meghívásoknak. Szerepelt Bergman Oscar-díjas filmjeiben. Először őt választották az első James Bond-film, a Dr. No címszerepére, de végül Sean Connery játszotta el a szerepet. Végül mégis engedett az amerikai hívásoknak, hogy eljátssza Jézus szerepét az 1965-ben bemutatott A világ legszebb története című filmben. Mivel több más hollywoodi produkcióban is alkalmazni akarták, családjával együtt Los Angelesbe költözött.

 
1965-től állandóan jelen volt az amerikai képernyőkön, de megőrizte jelenlétét Svédországban is. 1969-ben John Huston Levél a Kremlbe című filmjében szerepelt. A Hawaii és Az ördögűző című filmekben nyújtott alakításaiért 1973-ban két Golden Globe-díj-jelölést kapott. Az 1970-es évek közepén Rómába költözött, több olasz filmben játszott és barátságot kötött egy másik filmszínész legendával, Marcello Mastroiannival.

Ismét Amerikában, Sydney Pollack 1975-ös klasszikusában, A Keselyű három napja című filmben ő játszotta el az elzászi profi bérgyilkos szerepét, emlékezetes alakítással. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején komoly és kevésbé komoly filmekben egyaránt szerepelt: játszott Woody Allen 1984-es Hannah és nővérei című filmjében és az 1984-es Dűnében, de szerepelt vállalt a Flash Gordon (1980) és a Strange Brew (1983) című produkciókban is. Ezután több amerikai film fontos, vagy épp főszerepét is eljátszotta a Hasznos holmikban (1993), a Dredd bíróban (1995), a Csodás álmok jönnekben (1998), a Különvéleményben (2002), vagy a Viharszigetben (2010).

2020-03-10 08:40:00