Csaba újratelepítésének legendája
Csaba 300
Békéscsaba városa 2018-ban nagyszabású ünnepségsorozat keretében emlékezik meg a település újjátelepítésének háromszázadik évfordulójáról.
(…)Minden városnak megvan a maga legendája, mely a város alapításához vagy valamilyen jeles épülethez, valamely történelmi eseményhez, személyiséghez kapcsolódik. Ezt a legendát az ott élők szívesen mesélik az oda látogatóknak, mivel mindenki büszke szűkebb pátriájára. Így van ez Csabán is azzal a történettel, amelyet Csaba újjátelepítéséről mesélnek. Igaz, a történet emléke már kissé megkopott, de az idősek emlékezetében még mindig él:

”Csaba falu a törökdúlás következtében teljesen elnéptelenedett még a megyében is csak néhány település létezett ekkor, mely ezt a borzalmas időszakot túlélte. Csaba újratelepítői evangélikus szlovákok voltak, akik több mint tíz felvidéki vármegyéből érkeztek ide. Az ideérkezőket három felvidéki atyafi vezette e vidékre. Duna János Vámosújfalu (Nyitra megye), Szekerka János Várkútról (Nógrád megye), Valent Jakab Csallról (Hont megye) azzal, hogy benépesítik e termékeny földet. Szabadon gyakorolhatják vallásukat – evangélikus templomot építhetnek –annyi földet kapnak amennyit ők és családjuk meg tud művelni, és néhány évre mentesülnek az adózás alól. A felvidéki szlovák evangélikus jobbágyok e ígéreteket hallva tömegesen jöttek Csabára.

 
Az első csoport 1718 nyarán érkezett meg Csabára. A hosszú szekérkaravánra volt felpakolva minden, ami új élethez kell. A szekerek mellet bandukolt a családok megélhetését biztosító állatállomány is. A szekereken családok asszonyok, gyerekek – mindez mintegy egész élet volt. A hosszúszekérkaraván ott állt meg ahol ma főtér van., kétoldalt földbe süllyesztett kunyhók álltak, 22 magyar család lakott itt. A kunyhók közül 12 alsóvégi paplak helyén fel egészen a mostani városházáig (a mostani Fiume mellet levő épület) feküdtek, a többi 10 pedig a másik oldalon a mostani római katolikus templomtól felfelé (a mostani városházáig). Itató kútjuk is volt. Mikor megérkeztek a hosszú út után a jószágnak vizet mertek, fáradtan szomjukat oltva ittak a főtéren lévő kút vizéből, mely üde és tiszta volt.
Suhajda János lelkészük előrelépett elővette a magával hozott Tranosciust, amit mindenki követett
(a Tranosciust az evangélikusok énekes könyvét minden család hozta magával). Levetették széleskarimájú kalapjukat és rázendített 700 hang „Pán Buh je má sila i dufán” című énekre. Majd letérdeltek s ezzel jelezték: Megérkeztek új otthonukba. megérkezésük után rögvest hozzáláttak imaházuk, házaik felépítéséhez. Az itt élő lakosság földkunyhóikat eladva az újonnan jövőknek, elköltöztek Gerlára, Békésre, Dobozra. Az egyik legjobb házat a Bohus család vette meg.”

2015-ben a Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményébe került egy korabeli, 1866-ból származó fénykép, amely az akkori Csaba főterét ábrázolja. A főtéren még akkor is ott állott a gémeskút, amelyből valószínűleg 1718-ban az első csabaiak ittak.(…)

Ando György

Forrás: Csabensis

KAPCSOLÓDÓ ÍRÁS

[ kl ] 2018-07-07 11:47:00